Tiltott Gyönyör- II. Kötet

# 6 - Biztos vagy te benne?

Sosem gondoltam volna, hogy az anyaság ilyen csodálatos érzés. A karomban tartani a gyermekemet tudván, hogy itt egy csöpp kis élet, aki csak rám számíthat, engem tart majd a mindennek én leszek a hőse, és persze az apukája. Nos igen, apuka. Akadt itt egy kis bökkenő. Ahogy nekem, Andynek is féltünk a hasonlóság közte és Noah között. A kicsinek sötét, szinte fekete haja, míg nekem és Deannek is világos tónusú, ám ha ez nem elég, a kis Noah kiköpött Mia baba korából, így jogosan merült fel a kérdés Andyben, hogy mennyire vagyok biztos abban, hogy Deané a gyerek. A válaszom most már, a semennyire. A történtek tudatában a nyakamat is rátettem volna, hogy ez a gyerek Deané, azonban látva, hogy Noah kísértetiesen hasonlít a Biersack család tagjaira, némi kérdést vet fel bennem. Azt hittem, szinte esküdtem volna rá, hogy Noah akkor fogant, mikor Dean megerőszakolt, azonban lehetséges, hogy akkor, azon a napon már megvolt. Kérdeztem Andyt, de nem emlékszik arra, hogy volt e olyan együttlétünk, amikor ne védekeztünk volna, de ez nem jelenti azt, hogy nem foganhatott meg. Vicces dolog a természet, és néha elég egy óvatlan pillanat egy ártatlannak tűnő kényeztetés és máris megtörténik az, amire nem is számítunk.

Miután többször átrágtuk magunkat a témán, arra jutottunk, hogy csináltatunk egy apasági vizsgálatot. Szerettem volna végre a végére járni a dolognak, és hiába tudtam, Andynek nem számít, hogy genetikailag az övé e Noah, úgy éreztem jobb ha most teszünk pontot a dolgok végére ezért elmentünk egy tesztre. Miután levették a mintákat, azt mondták nagyjából egy hónap mire megérkeznek az eredmények.

Andy még kora reggel elment dolgozni, a kisfiam pedig a szokásos három órai etetése után mélyen aludt, mikor csengettek.

Gyorsan siettem az ajtóhoz, nehogy sokat várassam az ajtóban várakozót feltételezve, hogy ha ez bekövetkezik újra megnyomja a csengőt és esetlegesen felébreszti a babát. Mikor ajtót nyitottam, egy fiatal, talán a húszas évei elején járó srác álldogált az ajtóban, kezében egy nagy borítékkal, és egy mappával.

- Helló, Molly Anderson? - kérdezte, ahogy kiolvasta a kezében tartott borítékról a nevem.

- Igen, én vagyok - feleltem.

- Levelet hoztam - közölte, majd elém tartotta a mappát és az arra függesztett tollat - itt írja alá - mutatott a lap alján lévő vonalra. Amint ezt megtettem, a kezembe adta a levelet, én megköszöntem, ő pedig távozott. Miközben becsuktam az ajtót, a borítékra pillantottam melynek a sarkán ott díszelgett a DNSQuery felirat, mely annak a központnak a hivatalos neve, ahol kicsivel több mint egy hónapja jártunk. Rögtön izgatott lettem, legszívesebben feltéptem volna a borítékot, hogy végre megtudjam az igazságot, de tudtam, hogy Andyvel egyszerre kellene ezt megtennem, ezért inkább csak letettem a borítékot konyhapultra és szinte a körmömet rágva vártam az öt órát, hogy Andy hazaérjen. Tudtam, hogy az a papír nem jelent semmit, de én valamiért mégis jelentőségteljesnek éreztem. Már rég lezártam magamban a múltat, de talán abban bíztam, ha kiderül, hogy Noah  Andyé, akkor teljesen tiszta lappal folytathatom a közös életünket.Nem marad semmi ami emlékezetezne arra a napra, mert sajnos így van. Ha Noàhra nézek, eszembe jut Dean és a velem történtek, azonban emiatt nem érzek a kisfiam iránt negatív érzéseseket, csak felsejlik bennem a dolog. Talán csak abban bizakodom, hogy ez elmúlik akkor, ha kiderül, hogy Andytől van, de az is lehet, hogy az van a levélben, hogy Deané és akkor nem változik meg semmi, el kell fogadnom a tényt, hogy hiába is reménykedek, az élet csak furcsa kis játékot játszik velünk. Miközben Andyt vártam haza, nem tudtam magammal mit kezdeni. Bármibe kezdtem is, a gondolataim mindig vissza-visszatértek a pulton pihenő borítékra és annak tartalmára. Végül feladtam a küzdelmet, hogy eltereljem a gondolataimat és csak fel alá sétálgattam, olykor leültem, majd újra felpattantam izgatottan vára haza a páromat.