- Ez a zene egykori szerelmemről szól, akit még mindig szeretek. Szóval Kylie ha hallasz engem, még mindig ugyan az a telefonszámom mint ami volt. Ha egy kicsit is számítok neked felhívsz. - hallottam a rádiómból a még mindig iszonyú szexi hangját.
- Mi a szar?! - nyögtem ki. Hogy hívjam el ha számítok neki? Ezt meg, hogy gondolta?! Hisz' barátnője van. Mit szól hozzá? És még van képe hozzá, hogy rólam ír dalt?! Megint...
3 év telt el azóta, hogy szakítottunk. Én végeztem a sulival, riporter illetve írónő lettem. Szeretem a munkám, érdekes és sok hírességgel találkozhatok.
Kiderült, hogy a kép Arzalibával nem is szerkesztett kép hanem igazi, szóval igen, Luke tényleg megcsalt.
Én összejöttem Brendonnal és már jó ideje együtt is lakunk.
- Köszönjük Luke. Most pedig jöjjenek a hírek. - szerencsére vége lett az adásnak és feszengés nélkül folytathatom az utam a munkahelyem felé.
Amikor beértem, munkatársaim azzal fogadtak hogy a főnök hívat. Ajjajj csak nem rúg ki.
- Jó napot- lépek be az irodájába kopogás után.
- Jó napot, Kayla. - kezdi.
- Khm Kylie. - javítom ki.
- Opsz, bocsánat Kylie. Szóval egy híres bandával kéne még a mai napon interjút készíteni. - Úr Isten a 1D-vel kell riportot csinálnom wiiii.
- Rendben. És kivel? - vigyorgok mint a tejbe tök.
- A 5sos-al. - vigyorog ő is, rólam viszont lehervad a mosoly. Inkább döbbenet ül az arcomon.
- Hogy mi? - bukik ki belőlem. Mi ez ha nem a karma?
- Azért ennyire ne örüljön Miss Roberts. - adja a kezembe az hangfelvevőt (diktafon? Szerk.) és a kérdéses papírt. - Mire vár még induljon. -tessékel ki.
Ismét beültem a kocsiba, megnéztem a címet és elindultam. Megint.
- Jó napot- köszöntem a portásnak egy meglehetősen puccos szállodában.
- Jó napot. Kihez van szerencsém? - kérdi illedelmesen.
- Kylie Roberts vagyok. A 5SOS-hoz jöttem interjút készíteni. - mosolyogtam rá kedvesen a fiatal srácra.
- A legfelső emeleten vannak a 30/a -ban. - megköszöntem és beszálltam a liftbe. Izgultam. Méghozzá nagyon.
1
2
3
4
5
6
7
8... és a lift ajtó kinyílt. Kiléptem rajta és megkerestem az ajtót. Vettem egy mély levegőt és bekopogtam. Cal nyitott ajtót.
- Mi a szent szar. Úr Isten Kylie! De rég láttalak gyere beljebb! - ölelt meg jó szorosan. Amikor beléptem a többiek is kábé olyan döbbent fejjel néztek rám mint amikor közölte velem, hogy kikkel készítek interjút. Miután mindenki megölelt-igen Luke is- leültünk és elővettem a füzetem és a hangfelvevőt.
- És mi szél hozott? - nézett rám csillogó szemeivel Ashy.
- Keleti. - vigyorogtam. - amúgy meg a főnököm küldött.
- Te vagy a riporter? - esett le az álla Mike-nek.
- Ühüm- hümmögtem. - kezdhetem?
Miután a fiúk heves bólogatásba kezdtek feltettem az első kérdést.
- Mikor alapult meg a banda.
- Huh nagyon rég. A banda nagyon rég óta megvan. - válaszol Mike.
- Ki írta az első számot és mi volt a története s, melyik volt az ? - itt nagyot dobban a szívem.
- Én - teszi fel a kezét Luke. - Az Everythink I didn't say. A története ismét a szerelmemhez köthető. - itt rám néz és kék íriszeit belemélyeszti az én smaragdjaimba. - akit még mindig szeretek. - bólintok és a füzetet kezdem el fürkészni.
Rengeteg kérdés volt még és még mint barátok is beszélgettünk egy kicsit. Mikor indulni készültem Luke kikísért.
- Akkor nem miattam jöttél? - kérdezi.
- Luke barátom van. - sütöm le a szemeimet.
- Az nem számít- Húz közel magához.
- Luke kérlek ne. - húzódok el tőle.
- Mit ne hercegnő? - teszi fel a kérdést.
- Ne csókolj meg. - nevetem el magam kínosan.
- Rendben ma ne. De ha egy kicsit is érzel irántam valamit akkor holnap az ez utcai Stacbucks-ba gyere el beszéljünk meg mindent.
- Luke ismétlem magam. Barátom van. - kopogtatom meg a homlokát.
- De ha irántam érzel akármit is akkor az nem számít. Akkor holnap, hercegnő. - fordul sarkon és ott hagy.
