Az utamra találok! /2016 ©️/

9. RÉSZ Utolsó esély

1 HÉT MÚLVA

A telefonom rezgett. Igen, fel kell kelni Iza. Megint mehetsz a „munkába".
Négy napja rászántam magam, hogy muszáj elkezdeni korábban kelni, mer nem lesz jó, ha mindig délután kerülök a lovardába. Nagyi tegnap este vitába szállt velem, hogy ma Tinával fogok gyakorolni és ez az utolsó lehetőségem, hiszen holnap verseny. De térjünk vissza kicsit a reggelre;
Pontban nyolckor megszólalt a telefonom. Már megszoktam. Jobb, mint a suliban. Az ágyamat megigazítva a szekrényem előtt állok meg. Egy kék farmer, sima egyszerű rövidnadrágot húztam fel, fekete pólóval. A derekamra egy piros-fekete kockás inget kötöttem, felhúztam egy bokazoknit és a lábamra egy Vans cipőt. A telefonomat zsebre tettem és a fürdőbe mentem. A most hullámos hajamat kifésültem, mire egyenes lett így felkötöttem. Átlátszó sminket tettem fel, mire tíz perc el is ment. Felmentem az étkezőbe. Nagyi a helyén ült, míg Kelly néni egy doboz kakaót hoz ki és elém teszi.
- Köszönöm – szólaltam meg.
- Iza drágám – nyúltam a szokásos kiflimért. Rá pillantok nagyira.
- Mondjad.
- Holnap lesz a verseny és kell venni verseny ruhát, a lónak pedig egy lótakaró kell.
- Hol is lesz pontosan a verseny? – kérdeztem, nagyi furcsán nézett rám. – Rendben, reggeli után mehetünk felőlem ruhát venni – mondtam.
- Remek, a verseny pedig nem lesz valami közel, de oda érünk, hatig leszel, ma edzésen utána pedig haza jössz és mész aludni.
- Érettem – nem ellenkezek, mert nincs szükség rá. Az ötlet félig jó, félig nem.
Reggeli után, nagyi azonnal felkelt és útra kész volt. Én lementem egy napszemüvegért és visszafutottam az autóhoz.
A telefon a zsebembe megrezzent.
Jess: Szép napot drága barátnőm. Hogy telik a mai nap?
Igen, szinte majdnem minden reggel írunk egymásnak, hogy mivel kezdem a napot.
Én: Holnap lesz a verseny, amire kell verseny ruha, aztán Draball-nak kell nézni valami takarót vagy micsodát. Aztán hatig leszek edzésen és aztán ágyba kell lennem. Nagyi most nagyon el van szállva.
Jess: Rendben, ha este tudsz, írj, és a nagyidra pedig figyelj.
A telefont a zsebembe tette, nagyi leparkolt. Abba az áruházba jöttünk ahol már egyszer jártam. Így tudtam az utat.
- Na, akkor – szálltunk ki az autóból – kell egy fehér ing, fekete vagy bézs színű nadrág, meg egy zakó. Ja, és el nem felejtsem, kell még egy fekete csizma. A nadrágot te választod ki – sorolta.
- Draball-nak pedig egy, mit is mondtál mi kell? – elfelejtettem mit mondott, hogy Draball-nak mi kell.
- Lótakaró, igen köszi, hogy szóltál – az üzletbe belépve a következő a lovas sorba lépés volt. Nagyi beküldött az egyik fülkébe, ahová csak úgy adogatta be a ruhákat. – Beadok egy inget – mondta, majd benyúlt és két inget is beadott, az egyik nagyobb volt a másik kisebb. – Kicsit nagyobbnak kell lennie, hogy könnyen mozogj bele, szóval szerintem a nagyobbik kell – szólt be.
- Én is arra gondolok – vettem fel a rövid ujjú fehér inget. Kiálltam, nagyi ott állt előttem.
- Igen ez kell – oda jött elém leszorította a derekamnál az inget. – Emeld fel a karod – mondta én pedig megtettem. – Igen ez jó lesz. Fogd – akasztott le egy fekete és egy bézs színű lovagló nadrágot. – Vedd fel mindkettőt, meg kell, nézzelek – jobbra pillantottam. Ash és neki egy rokona jött felénk.
- Sziasztok – köszönt oda nagyi.
- Mary, de rég láttalak – jött oda Ashton anyukája. Ash-el még mindig nem beszélek, sőt nem is láttam azóta, mióta sajnálkozott nekem.
- Jó napot! – köszöntem az Ash-re hasonlító anyukájára.
- Tegezz nyugodtan – legyintett. – Lisa vagyok – nyújtotta a kezét.
- Iza – mondtam majd fogtam magam és bementem a fülkébe.
- Ashton-nak is most vásároltok ruhát? – kérdezte nagyi. Hogy miért kell mindent hallanom! Miért most kellett ezeknek is jönniük?
- Igen, muszáj neki venni. Úgy, hogy gondoltam mivel elhalasztottuk így most kell megtenni – hallottam Lisa hangját.
Nagyi még beszélgetett Lisa-val, hogy mikor megyünk, mikor kéne elindulni, és, hogy mikor érdemes a birtokra menni. Nagyi jó tanácsadó volt, hiszen mindent elmondott neki, amit tudni lehetett.
Időközönként nagyi belesett mikor szóltam neki, hogy készen vagyok. Levettem a ruhákat, és felhúztam, amit reggel felvettem.
- Felpróbálnád? – akasztotta le nagyi a legdrágább zakót. Miért ez, jobb az olcsó is, nem kell túlzásba esni!
- Persze – mondtam és elvettem a kezéből. Felhúztam. Nem mondom, hogy nem kényelmes.
- Remek, jól áll. Akkor már csak Draball-nak van szüksége egy – ment végig a soron. Ashton-t nem is találtam, csak Lisa állt az egyik fülke előtt. Szóval öltözik.
- Ez jó lesz neki? – kérdezte felém mutatva nagyi a tasakot.
- Fogalmam sincs nagyi, reméljük jó lesz – mondtam. Nagyi egy fehér takarót vett Draball-nak.
- Szia Lisa, holnap reggel találkozunk.
- Sziasztok – én egyet intettem Lisa-nak, aztán a kasszához mentünk. Nagyi sok pénzt költött, de azt mondta, hogy kellenek ezek, így megvette a legjobbakat. Haza mentünk, mikor leparkolt a ház elé, bevittem a ruhákat.
- Kelly! – kiabált nagyi. Nyitott ajtónál mindent lehet hallani? Felmentem a lépcsőn.
- Mondd anyu – mondta Kelly nagyinak. De furcsa ezt hallani. Anya a nagyira.
- Iza most elmegy a lovardába, elhoztuk a versenyruhát, azt mosd ki és szárítasd meg. Köszönöm – ment a nagyi a dolgozó szobába.
- Gyere Kelly, megmutatom mit vettünk – tessékeltem le a szobámba.
Kipakoltam a nagy szatyrokból. A bézs színű nadrágot választottam, a fekete csizmával, fehér inggel és a fekete zakóval.
- Szépek, na, add, kimosom, aztán te pedig öltözz és menj – mondta. Elvitte a ruhadarabokat és becsukta maga mögött az ajtót. Fehér lovagló nadrágban, fehér pólóban és fekete bokacsizmában álltam a tükrös szekrénynél. Az éjjeliszekrényem mellett heverő tornazsákot felvettem a hátamra. A hajamat kiengedtem, mert zavarta volna a kobak.
Felmentem az emeletre.
- Majd jövök! – kiabálta, hogy tudják, hogy a birtokon leszek. Kiléptem az ajtón. George állt a ház előtt egy fekete Jeep-el. Közelebb mentem az autóhoz, aminek a neve Jeep Canada.
- Beülsz? – kérdezte. Beültem mellé.
- A birtokra kell menni – mondtam.
- Igen, valahogy sejtettem, már pár hete oda járunk csak – nevetett fel.
Hamar oda értünk, elköszöntem tőle. Ő elment én pedig bementem a kapun. Bementem az istállóba.
- Szia Draball. Igen, megint jöttem, tudom, kikészítelek, hidd, el nem én miattam van – beszéltem a lóval, addig bementem hozzá, felvettem a kobakomat, a kesztyűt a zsebembe tettem, a táskámat pedig ledobtam a szalmák közé. – Kiviszlek, aztán felszerellek! – a hét folyamán ezt is megtanultam.
- Iza? – rögtön hátra fordultam, ahogy meghallottam a nevem.
- Tina, mondd – feleltem.
- Velem gyakorolsz ma, felszereljük a lovat, vagy átadom David-nek. Te pedig addig meg tudod nézni az új holmikat amik Draball-on lesznek – kivittem a lovat, és kikötöttem.
- Szia, David! – köszöntem neki.
- Jöttem felszerelni – mosolygott.
- Igen, tudom, meg kell, valamit néznek. Köszi, amúgy – mutattam a lóra.
Tina után mentem.
- Ne haragudj, hogy elhanyagoltalak! – szólalt meg, mikor beértünk egy csarnokba ahol több lovas szállító autó, teherautó és pótkocsi volt.
- Megszoktam, de mutatnád, amit akartál? – kérdeztem.
- Igen – bevezetett egy kisebb szobába ahol a lovak nevei voltak felsorolva és a gazdájáé. Abba én és Draball is beletartozott. – Ezek azok az eszközök, amiket a lovak viselnek versenykor. Újonnan érkeztek, azaz ma. A lovakat négy óra után egy kisebb fajta, mosáson viszik át.
- Ez mit jelent? – kérdeztem.
- Mivel holnap verseny, nem csak annak kell jól kinéznie, aki lovagol, hanem a lónak. Így ma már háromkor bezár a lovarda, hogy a lovakat alaposan átvizsgálják és lefürdessék.
- Értem, most viszont megyek, elviszem egy kis lépésre, kicsit edzünk, aztán a bójáknál várlak majd.
- A bóják fel vannak állítva, körülbelül fél óra múlva ott leszek. Készítsd a lovat – mondta, mikor kiléptünk abból a szobából bezárta Tina az ajtót, a csarnokból kifutottam, majd az istállón át mentem.
Az idő nagyon meleg, a szél aligha fúj.
- Köszi, David tényleg – mondtam neki. David a padon ült.
- Meddig maradsz? – kérdezte.
- Tina azt mondta háromkor bezár a birtok, nagyi viszont azt mondta hatkor menjek haza. Szóval besegítek maximum.
- Most én is Scott-ot várom, mert azt mondta elmegyünk venni ruhát versenyre. Te megvoltál már? – felültem a lóra.
- Igen, már elintéztem azért jöttem most. És visszajössz? – kérdeztem.
- Lehetséges, nem tudom még. Attól függ, meddig leszünk.
- Értem, na de én megyek bemelegíteni – intettem Davidnek és bementem a karámba. Scott-al jóba vagyunk még mindig, mondjuk már három napja nem találkoztam vele. De írni szokott. David-el itt is és a világhálón is tartjuk a kapcsolatot, elég jól összebarátkoztam vele. – Jaj Draball – mentünk be a karámba. – Kicsit félek a holnaptól, de nem kell, jók leszünk. Megígéred? – dőltem a nyakára majd megfogtam a szárat és elkezdtük a lépést.
Pár kört fordultunk, mikor elkezdtem kicsit tempósabbra bírni a lovat. Aztán csak azt vettem észre, hogy Scott áll a kapunál.
- Mióta figyelsz? – mosolyogtam rá.
- Több mint egy órája – nevetett.
- Remélem, csak hazudsz, mert Tina mérges lesz – nyitotta ki a kaput.
- Nyugi amúgy most jöttem csak David-ért. Neked kéne mérgesnek lenni Tinára, nem neki rád – mutogatott a jobb kezével, amiben egy üveg volt.
- Jó, na. Igazad lehet – mondtam és elfordultam a lóval.
- Írok majd! – intett.
Tinához érve, láttam, ahogyan kezét csípőjére teszi és vár.
- Neked meg mi bajod van? – kérdeztem.
- Semmi, de kezdjük a gyakorlást – Tina tapsolt egyet, én pedig elkezdtem kerülgetni a bójákat. Nehézkesen sikerült két kört tennem, mivel Tina közel rakta egymáshoz a bójákat, de viszont megtanultam a módszereket hogyan férek el mellettük.
- Tina, ennek semmi értelme, ha csak egy méterre teszed a bójákat! – álltam le.
- Ne magyarázz, gyakorold! – mondta hangosabban a kelleténél.
- Nem magyarázok, de ha ilyen közel – mutattam kezeimmel – rakod őket, semmi esély, hogy kikerüljem! Tudom, hogy evvel jót akarsz elérni, de hidd el, ez így nem jó! – Tina legyintett és ott hagyott. Ez is meg van! Vele is megutáltattad magad! Szép volt Iza! Gyakoroljak, vagy ne gyakoroljak? Egy kocsi hangját hallottam, majd mikor oda ért lelassított. Egy férfi ült benne. Platós terepjáróval ment.
- Hamarosan bezárunk – szólt ki a kocsiból. Szóval itt dolgozik!
- Köszönöm – intettem neki. Lassan megfordultunk, leszálltam a lóról és mellette sétáltam. – Jók leszünk holnap! De most én haza megyek, holnap korán kelünk – beszéltem Draball-hoz.



Bevittem az istállóba Draball-t. A tornazsákomba visszatettem a kobakot és a kesztyűt a telefonomat kivettem belőle és a nadrágomba tettem.
- Holnap jönni fogok! Vigyázz magadra! – fejét simogattam, ami kilógott az ajtón. A telefont a kezembe véve sétáltam ki a birtokról. Útközben Jessica-val beszéltem telefonon:
- Szia Izzy, csoda, hogy felhívsz!
- Mostanában mindig felhívlak, ha megyek haza – mondtam neki.
- De, most? Ilyenkor nem szoktál – csodálkozott.
- Hát, holnap van, a verseny tudod. Aztán előbb haza lehetett jönni, mivel a lovakat most vizsgálják.
- Nem értelek, de semmi gond. mesélj mi újság? – kérdezett.
- Nyugi én sem értek semmit – nevettem. – Voltunk nagyival vásárolni ruhát, Draball-nak egy fehér takarót. Ja, és képzeld – ejtettem a témát -, Tinával kellett ma gyakorolnom, erre ott hagyott.
- Mire föl?
- Hát, hogy ő neki magyarázok, totál hibbant a nő! Én mondom.
- Hát, most, hogy mondod, tényleg az lehet – kuncogott.
- Az is, na de most leteszem, itthon vagyok, holnap hajnalban írok – bontottam a vonalat és benyomtam a kapucsengőt. A kapu kinyílt, de nem tudom ki nyithatta ki, hiszen senki nem szólalt meg. Nagyi a lépcsőn állt és várta ki jön be.
- Iza? – nézett rám.
- Elfelejtettél szólni – nevettem. – Ma a lovaknak van valami így csak háromig lehettünk ott.
- Bocsánat, de most menj, moss hajat, fürödj le. Ötre jön hozzád valaki – nagyi bement a házba én meg mentem utána.
- Nagyi, ki jön? – kérdeztem. – Nagyi! – nem válaszolt csak ment az irodájába. Ki jöhet? Miért nem mondja meg?
Lementem a lépcsőn, a szobám ajtaja mellé tettem a csizmám, benyitottam a szobámba. Kelly a ruhámat az íróasztal előtti székre tette, amit holnap fel kell húznom. A csizmám az asztal mellett helyezkedett el és egy belépő kártya volt az asztalomon, ami kék színű.
A táskámat letettem az éjjeli szekrényem mellé ahol mostanában tárolom. A szekrényt nyitottam ki ruhát keresve, amit felhúzok fürdés után. Zöldes színű rövidnadrágot és egy fehér pólót vettem ki a szekrényből, majd egy fehérneműt, ezekkel a ruhadarabokkal tértem be a fürdőbe ahol egy hosszadalmas fürdés és hajmosás után felhúztam magamra. Megszárítottam a hajamat és felmentem az emeletre.
- A szalonba! – mutatott Kelly a szalon felé.
- Sziasztok! – állt fel a fotelből egy idősebb hölgy, aki annyi lehetett, mint a nagyi.
- Jó napot! – mondtam.
- Nyugodtan tegzezhetsz, sokat fogok idejárni, Nancy vagyok – kezet fogtam vele.
- Iza – mondtam.
- Mivel versenyre mész, - kezdte – így kell egy kis segítség az izmaidnak – fejezte be. Ezért fog ide járni sokat? Egy versenyre megyek, nem százra. Draball miatt csinálom.
- Oké, és hogyan csináljuk? – kérdeztem.
- Feküdj, le a földre kérlek – mutatott a szőnyegre, megtettem, amit kér, hiába ellenkeztem volna nagyi is itt van. – Rád rakom ezeket – vett elő a táskájából, egy kisebb labda méretű lapos valamit. A két vádlimra helyezett ebből egyet-egyet a combomra, a hasamra és a karjaimra is. – Ezeket egy gép segítségével fogom használni az izmaidat, ellazítja nem lesz tőle izomlázad, így nem kell félned ettől.
Nancy a gépet bekapcsolta, majd arra kért öt perc után, hogy menjünk a szobámba és ott végezzük el a többi teendőt.
- Feküdj az ágyra és ugyan így tíz percig leszel a kettes fokozaton – mondta, bekapcsolta a gépet mikor én elhelyezkedtem.
Csukott szemmel éreztem, hogy az izmaimat mintha ütögetnék ezeket a kis lapocskák. Igaz nem fáj, nem érzékelek fájdalmat. A néma tíz perc hamar eltelt, így az következett, hogy levette rólam az összes lapocskát. Hasra kellett fordulnom és a hátamra tett négy darabot, meg a lábaimra kettőt.
Tizenöt perc alatt evvel is végeztünk így más nem maradt hátra, hogy vacsorázzak és, hogy aludjak egy jót.



- Iza, fél nyolc van, holnap reggel jövök és felkeltelek, aludj jól – puszilta meg a homlokomat nagyi, majd maga után becsukta az ajtót. Minek puszilt meg? Nem is szokott.
Scott-nak írtam egy üzenetet.
Én: Scott, ne haragudj, de fáradt vagyok megyek aludni holnap, remélem találkozunk a versenyen. További szép estét.
Elküldtem az üzenetet, a választ nem vártam meg rá. Az éjjeliszekrényemre tettem a telefonomat. Az ablak felé fordultam ahol a redőny le volt engedve, sötétben voltam. Becsuktam a szemem és magam előtt Draball-t és saját magamat láttam. Kicsit furcsa volt, így látni magamat, mert én is és Draball is a versenyen voltunk. Hamar eltűnt a kép és inkább már álmodtam, mint hogy csak egy képet látok.