A választás soha se könnyű

KETTŐ

-Akkor péntek este át tudsz jönni?-kérdezte Marci aranyos fejet vágva, mire megadóan sóhajtottam.

-Persze, hányra menjek oda?-kérdeztem, és reménykedtem, hogy olyan időpontot mondd, amikor Alíz otthon van, mivel neki pénteken zongorája van, és nem lenne szerencsés Marcival egy egész házban kettesbe maradni.. félreértés ne essék, nem tetszik nekem Marci, és én sem tetszek neki, de khmm..hogy is fogalmazzak? Marci az utóbbi évben körübelül húsz lányt „fogyasztott el", szóval... Oké, bevallom, félek, hogy rámmozdul.

-Mondjuk olyan négy órára?-francba. Alíznak négytől hétig van zeneórája a város másik felében.

-Oké, az jó lesz, akkor négyre ott vagyok!-vigyorogtam rá, mire ő visszavigyorgott. Ebben a pillanatban megszólalt a csengő és mi rohantunk a könyvtárba a tankönyveinkért.

Suli után

Ilyen nincs. Még csak szerda van (mivel a suli kedden kezdődött)de már is egy rakatnyi házit adnak fel a tanárok. Matekból 2 oldalnyi házi és tanulnivaló, angolból 150 szó és spanyolból egy egyoldalas szöveg megtanulása. Köszönöm iskola, imádlak.

Éppen a tonnányi házimmal szenvedtem, mikor meghallottam a Márknak beállított csengőhangot, az ACDC-től a TNT-t. Azonnal felvettem és beleszóltam.

-Sziia- köszöntem, és direkt elnyújtottam az i-t, mert tudom, hogy idegesíti.

-Szia Tündérke, ne nyávogj- szólt bele jókedvűen a telefonba.-Jó hírem van!-közölte igencsak boldogan.

-Na mi az? Alíz és Marci tanulnak? Vagy szereztél nekem egy emut? Uuuu mondd, hogy sikerült!-lelkesedtem be, mivel élek-halok az emukért.

-Semmi köze az emukhoz, sem az ikrek nemlétező tanulási vágyához. Sokkal inkább a Tankcsapdához!-ujjongott.

-He?-kérdeztem a lehető legértelmesebben.

-Megyünk a jövő hét szombati koncertre!-ordította a fülembe. Erre, mikor felfogtam az infót, felvisítottam.

-IMÁDLAAAK!!!!-ordítottam a telefonba, és teljesen extázisba estem.

-Tudom, nekem viszont mennem kell, úgyhogy dolgozd fel és szombaton KONCERT!!!!.ordította, majd letette a telefont. Amikor érzékeltem, hogy letette, feláltam, lejtettem egy gyors örömtáncot, aztán már hagytam a francba az egész tanulósdit és elmentem zuhanyozni, utána skáláztam egy kicsit a szüleim legnagyobb örömére és elmentem aludni.

Itt vagyok Marcinál, éppen a dalt rakjuk össze. Mindenféle baromságról beszélünk, hülyéskedünk és birkózunk. Aztán egyszer csak nagyon közel kerülünk egymáshoz, kb öt centi választja el az ajkainkat egymástól. Marci ránéz a számra, majd a szemebe és újra a számra. A tekintete azt sugallja, hogy meg akar csókolni, de vár az engedélyemre. Mikor belenéztem a szemébe, mintha a vágy csillogna benne. Aprót bólintok, Marci ajkai egyre csak közelednek, és ekkor tudatosul bennem hogy meg fog csókolni. Életem első csókja. És Marcival lesz. A legjobb barátommal. Aki nem bánja ezt. És a legrosszabb hogy én is vágyom rá. A szája az enyémét súrolja...

És ekkor hirtelen kipattan a szemem, felülök az ágyamban, és tudatosul bennem hogy ez csak egy álom volt. Pedig olyan valószerű volt.... Valamikor visszaaludtam és többet nem álmodtam, de ez az álom megmaradt. Minden pillanat. És szívesen megismételném.

Mikor reggel kikeltem az ágyamból, akkor tudatosult bennem igazán ez az álom. És akkor jöttem rá hogy azonnal beszélnem kell Alízzal.

Mire beértem a suliba már becsengettek, ezért csak óra után tudtam beszélni vele. Elrángattam az udvar végébe, és töviről hegyire elmeséltem neki mindent. Egyszer sem vágott közbe, türelmesen végighallgatott, ami nagyon furcsa volt tőle, mivel mindig mindenbe közbevág. Mikor befejeztem, csak állt ott és nézett rám, mire én kitörtem.

-Könyörgöm mondj már valamit! Bármit! Mit jelentett ez? Te szeretsz ilyenekkel foglalkozni! Mit jelent? És miért álmodtam ezt? És miért akartam átélni?- Kérdeztem, miközben egyszerűen majdnem felrobbantam. Mikor végre válaszolt, azt hittem ott fejelem meg helybe.

-Szerintem a tudatalattid azt akarja közölni veled, hogy belezúgtál Marciba.-jelentette ki magabiztosan, nekem meg kedvem lett volna megütni.

-Mi van? Te teljesen hülye vagy? Nem vagyok szerelmes senkibe, pláne nem Marciba! Meg vagy te huzatva?!- zúdítottam rá hevesen a gondolataimat, de közbe ő csak ingatta a fejét, és kijelentette:

-Belezúgtál. Ennyi. Azért tiltakozol annyira, mert magadnak sem akarod bevallani. Pedig ez van. Fogadd el.-jött oda hozzám, megölelt és vigyorogva a fülembe súgta: - Nézd a jó oldalát. Ha már Marcit letagadod, mi sógornők leszünk. Legalábbis ha összejöttök.

-Nem fogunk.

-De igen.

-Már miért is lennénk sógornők?-vontam össze a szemöldökömet.

-Mivel rá fog jönni hogy szeret és akkor BUMM, összejöttök. Ennyi.-vezette le gondolatmenetét.

-Hülye vagy.

-De igazam van.

-Nem.

-DE.

-Nem.

-De igen, de mindegy. Menjünk vissza mielőtt ők jönnek ide.-Oké menjünk.-mondtam, majd visszasétáltunk, és közben azon filóztam,

hogy én, Koszta Maja, beleszerettem Nagy Marcellba, aki a legjobb barátnőm ikre és az én legjobb barátom. Úgy érzem, meg fogok őrülni.