Életem veled

Ki szórakozik veled?

Reggel kissé nyúzottan ugyan, de végtelenül boldogan ébredtem, oldalamon Justin Bieberrel. Azaz nem, reggelre már nem volt az oldalamon. A szívem is megállt, mikor ébredés után oldalra pillantottam, és Justinnak csak a hűlt helyét találtam.

Magamban azért fohászkodtam, hogy ne úgy történjen velem is minden, mint ahogy az történne egy béna szerelmes-bosszúállós vígjátékban, ahol a pasi reggelre otthagyja a lányt az ország másik végén, hogy utána a szerencsétlen összezuhanva keresse meg a méltóságának ezerfelé szóródott darabjait. Ilyen kételyekkel indult hát a reggel. Éljen. Aztán hirtelen nagy horkantást hallottam valahonnan az ágy mellől, ami kizökkentett a gondolataimból (egyébként agyban már a vonatmenetrendet tanulmányoztam) és őszintén szólva még halálra is rémített. Remegve lestem le az ágy mellé, ahol Justin hason fekve feküdt a földön. (?)

- Ő... Justin! Hahó! - böktem meg az ujjammal, mire nem mozdult. Abszurd egy helyzet volt, az biztos. Hirtelen nem is tudtam, hogy mit csináljak. Aztán újra megböködtem az ujjammal, remélve, hogy attól felébred majd. Egyébként miért alszik a földön? Hm. 

Justin megfordult, és a hátán aludt tovább. Jó jel, legalább így tudom, hogy életben van. Más taktikával igyekeztem felébreszteni: elkezdtem simogatni az arcát. Mikor a kezem hozzáért az arcához, hirtelen elkapta a csuklóm, és egy határozott mozdulattal lerántott magával a földre. Sikítva zuhantam le... egyenesen Justinra. 

- Jó reggelt. - mosolygott a szemembe, mire én óvatosan visszamosolyogtam. Justin bőre forró volt, egész testével hozzám simult, egyedül az arcunk nem ért össze. Csuklómat továbbra sem engedte el, hanem lassan átcsúsztatta kezét a tenyerembe, és rákulcsolta az ujjait az enyémekre. Elöntött a melegség, és úgy éreztem, ha most azonnal nem csókol meg, belehalok. Minden porcikám kívánta, de nem engedhettem meg magamnak, hogy én is csak egy legyek a sok megfektetett lány közül. Pedig becsszóra, majdnem beleőrültem. Justin pedig minden pillanatát kiélvezte az őrlődésemnek, és ha lehet, még rátett egy lapáttal. 

Odahajolt a nyakamhoz, és óvatosan, lassan lehelt rá egy puszit. Azonnal elvörösödtem, a karom libabőrös lett... itt már valóban a téboly szélén álltam. Csak arra vártam, hogy megcsókoljon, hogy végre vége legyen ennek az adok-kapok játéknak, amit második napja játszunk megállás nélkül. De erősnek kellett maradnom, hogy ne higgye el, hogy ilyen könnyen megkaphat. Gondoltam itt az ideje annak, hogy tisztázzuk a dolgokat. 

- Te ezt élvezed? - kérdeztem Justint hirtelen. Őszintén meglepődött. 

- Itt fekszel rajtam, és kedvemre puszilgatlak... igen. - mondta a szemembe.

- És mi a francért szórakozol velem? - reccsentem rá, mire idegesen elnevette magát, és óvatosan letolt magáról, hogy felüljön, és a szemembe nézhessen. 

- Ki szórakozik veled? - szikrázott a tekintete. - Te szórakozol velem már első nap óta. Odajössz a koncertemre, és úgy összezavarsz, hogy már a számok közben is te jársz a fejemben, alig bírtam normálisan énekelni... - hadonászott, nekem meg egyre szélesebb lett a mosolyom. - Rohadtul nem tudom, mi a franc van velem... egy ilyen flancos étterembe hozlak, mikor utálom az ilyen helyeket, csak hogy romantikusabbnak tűnjek, és végre viszonozd a vonzalmat, amit irántad érzek. - emelte egyre feljebb a hangját. - Aztán csak úgy, hirtelen felindulásból elénekelek neked egy dalt, mert annyira megkattantam a veled töltött idő alatt, hogy minden gondolatom te vagy! A szemeid, az ajkad, a mosolyod, a hangod... nem bírom kiverni a fejemből, érted? Nincs egy ép gondolatom sem, mert mindig csak TE, TE, TE! - mutatott felém. Nagyon idegesnek tűnt. - Más lányok mind azt várják, hogy megfektessem őket, én pedig három napja azt várom, hogy egyáltalán közeledj felém! Mi a franc van velem? - markolt bele a hajába. - De mindegy, hiába töröm magam, mert úgysem veszed észre hogy MÁR AKKOR BELÉD SZERETTEM, MIKOR ELŐSZÖR MEGLÁTTALAK! - kiáltotta, aztán a tenyerébe temette az arcát, és dörzsölgetni kezdte a bőrét. Bennem pedig hirtelen milliónyi érzelem kavarodott fel, és pontosan tudtam, mit kell most tennem. Ilyen szép szerelmi vallomást nem is kaphattam volna.