Miraculous : Szuperhősök Mindhalálig

Part 9 "Újra együtt "

Levegő hiány miatt elváltunk majd belenéztem abba a gyönyörű tengerkék szemébe és láttam hogy ő már nem az a gonosz akit Bee megbűvölt............ő már az én Katicám!

-Ma....Macska??

----------------------------------------------

Marinette / Katica

Mégis hol vagyok, és mi történt? Hogy került ide Macska?

-Ma..Macska?? Te hogy kerülsz ide? És hol vagyunk? - Nem válaszolt egyik kérdésemre sem hanem csak mosolygott. Nem tudtam minek örül ennyire de az biztos hogy ez most nem egy jó jel.

Adrien / Fekete Macska

Annyira örülök hogy végre újra önmaga! Igaz hogy túl sok kérdést tesz fel egyszerre, de már nagyon hiányzott! Késztetést éreztem arra hogy megöleljem a lányt amit meg is tettem, de mikor a karjaim közé zártam, hirtelen összerezzent így elengedtem és hátráltam.

-Mi is volt az első kérdés?- kérdeztem, majd a még mindig meglepődött lány szemeibe néztem.

-Az hogy hol vagyunk!

-Egy házban a külvárosban.- biccentettem az ablak felé, majd Katica oda ment és kinézett rajta.

-És hol vannak a többiek? - kérdezi meghökkenve.

-Hát...........-nem igazán szerettem volna neki elmesélni a történteket! Kínosan elmosolyodtam és hadonászni kezdtem össze vissza a kezemmel és össze hablatyoltam mindenféle marhaságot....

-Fekete Macska! - ajaj kezd mérges lenni - Mond el mi történt, és hogy mit keresel itt!- Végül összeszedtem magam és elmeséltem neki az egész sztorit. Egy valamit kivéve. A csókról semmi képen nem akartam neki szólni.

-Hát ez történt Bogaram..............

Marinette / Katica

Egy kicsit lesokkoltam a hallottakon, de az  utolsó szó csengett a fülemben. Bogaram..... " Nem akarom hogy így hívjon." Ott van a kis Méhikéje, becézgesse azt!

- De miért nem? Valami történt? Mert eddig egyáltalán nem zavart téged.- mondta Macska kizökkentve a gondolataimból.

-Mi? Ezt hangosan mondtam volna?

-Túlságosan is! Nah de komolyan, mi a baj Katica?- nézett rám azzal a gyönyörű szemeivel. Még mindig fájt hogy Bee-vel láttam csókolózni de ebben a pillanatban egyáltalán nem érdekelt semmi. Egyszerűen eltudtam volna veszni a tekintetében! Sokáig elbambulhattam mert Macska újra megszólalt és a kezét a szemem előtt lengette.

-Hahó! A Föld hívja Katicát! Hallasz??- gyorsan lekaptam róla a tekintetem majd válaszoltam.

-IGEN! IGEN! Bocsi....csak elgondolkodtam..- rám mosolygott.

-Nah és min?? Mert annyira bámultál hogy azt hittem kiesik a szemed.- éreztem hogy a vér az arcomba fut és hogy teljesen elvörösödök. Nagyon kínosan éreztem magam!

-Nah ide figyelj, nem bámultalak! És a hallottak alapján nem itt kéne beszélgetni hanem meg kéne menteni Párizst NEM?- eléggé hülye fejet vághattam mert a fiú csak felnevettet.

-Jól van, jól van menjünk! Csak ne nézz rám így még egyszer! xD- most már még kínosabbnak éreztem ezt az egész szituációt mint eddig.

-Nah gyerünk Cicus, kapjuk el azt a láthatatlan eszementet és a táncoslábú balerinát! Utána térítsük vissza Volphinát és végül foglalkozhatunk a te kis " szerelmeddel "! - rajzoltam idézőjeleket a levegőbe.