Belső ellenség / Enemy Within * Star Wars: The Clone Wars fanfic

Csalódás

Alkonyatra kelve, azért csak kióvakodott Lylia a barlangokból és kerülő úton felmászott az egyik tábort övező sziklára.

Lylia csüggedten ücsörgött a szikla peremén, társai gyakorlatozását figyelve, mikor egyszer csak neszt hallott maga mögött.

De mire felpattanhatott volna, Obi-van már le is dobta magát mellé. Lyliának elakadt a szava, ám a szíve annál jobban meglódult. Alig mert ránézni a Jedire, de így is maga előtt látta hajlékony, izmos termetét, szőkésbarna tincseit, melyeket időnként hiába próbált megzabolázni a folyton fújó szélben, nemes arcélét, kifejező égkék szemét, férfias szakállát. Lylia szíve belesajdult. Minek jött ide? Hogy őt kínozza?

Eközben Obi-van őt méregette. Nem igazán tudott rájönni, hogy az egyik legtehetségesebb tanítványa itt az Ondorán, ez az Erőérzékeny leányzó, miért nem akar többet gyakorolni vele.

- Szóval? - kezdett bele Obi-van. - Miért nem vagy edzésen? Mi a problémád?

Lylia összerándult, de aztán csak kibökte:

- Te! Te vagy a probléma!

- Óh! - Obi-van összezavarodott egy pillanatra. - Valami rosszat csináltam neked?

Csak ne nézne azokkal a csodás kék szemeivel olyan kedvesen! Lylia belül fázott és remegett egyszerre. Nagyon kínos volt neki ez a beszélgetés. Obi-van érezte, hogy kavarog a lány lelke, de mivel nem sok tapasztalata volt ilyen dolgokkal, nem igazán értette az okokat.

- Nem... - nyögte ki végül Lylia. - Épp az baj, hogy túl jó vagy!

- Túl jó?! - Obi-van végképp elvesztette a fonalat.

- Túlságosan sokra tartalak... hát nem érted?

Obi-van arcán teljes értetlenség tükröződött.

- Az nem baj, ha tiszteled a mest...

- De én nem csak tisztellek téged - tört ki hirtelen Lyliából és felugrott -, hanem szeretlek is! Nem érted, hogy szerelmes lettem beléd?!

Obi-vant mintha gyomron rúgták volna. Sok mindenre számított, de erre nem. Letaglózva bámulta a lányt, ahogy ott állt a szirt szélén. Magas, karcsú alakját, maga előtt összefűzött kezét, kiugró arccsontját, hosszú, loboncos, fekete haját, amit meg-meglobogtatott az esti szél.

Tudta, hogy mondania kéne valamit, de most az egyszer nem találta a szavakat. Erre nem készítették fel a Jedi Templomban.

A lány egy idő után megfordult. Mélykék szemének tüzét könnyek fátyolozták el. A könnyein át alig látta a Jedit.

- Tudtam! Tudtam, hogy így fogsz reagálni! Sehogy! Erre nem készítettek fel mi, hogy mit csinálj, ha jön egy hülye csajszi és belédesik?!

A lány vádjai annyira egybeestek Obi-van gondolataival, hogy elpirult zavarában.

- Egyikünk sem képes mindig és teljes mértékben uralkodni az érzelmein - mondta a férfi. - Tesszük, amit lehet, amit muszáj, amit tudunk, miközben megpróbáljuk szem előtt tartani mindazt, amit az etika és a felelősség diktál.

Lylia vadul ránézett:

- Volt már olyan, hogy te is...?

- Igen - felelte egyszerűen Obi-van.

S bár semmi többet nem mondott, ennyi is elég volt Lyliának...

- De Jediként kötelességünk a helyes döntést meghozni... - mondta csendesen Obi-van, s Lylia mar tudta kinek a szavait visszhangozta tegnap Ashoka. - Most erősnek kell lenned, elsősorban magadért, mert csak annyiban vagy hibás, hogy olyanba szerettel, akibe nem kéne.

- És ezt ki dönti el? Kicsoda? - vágta oda Lylia.

És akkor Kenobi megérezte a lányból áradó erős érzéseket: harag, szégyen, kétségbeesés... már tudta, mit kell tennie.

Felpattant és odalépett a lányhoz. Vállára tette a kezét, meg akarta vigasztalni. De Lylia beletekintett a szemébe és csak sajnálatot látott benne.

– Az csak egy árny, egy gondolat, amit szeretsz. Nem adhatom meg, amire vágysz....

Obi-van nem tudta, hogy ez volt a legrosszabb, amit Lyliának adhatott. A lány dacosan kitépte magát a szorításából és odavetette neki:

- Nem kérek a sajnálatodból!

És zokogva elrohant.

Obi-van ottmaradt a sűrűsödő sötétségben, kezével meg mindig utána nyúlva. Aztán lassan leengedte maga mellé.

- Sajnálom, Lylia - suttogta -, mással nem szolgálhatok neked.

És mélységes szomorúsággal a szívében ereszkedett le ő is a sziklapárkányról.