Vapor ×befejezett×

Tizenkettedik

-Hát te aztán nem szarozol. -húzta fel egyik szemöldökét mosolyogva. Hevesen megcsókolt, közben felhúzott a földről. Éreztem rajta a másik nő parfümének illatát.

-Luke... -toltam el magamtól, az ajkamra harapva. Értetlenkedve nézett rám.- Nem direkt akartam ezt így.

-Na és? -vont vállat, és kezdett hajolni, újra.

-Mi az, hogy na és? Nem érted? Én nem akarom, hogy velem csald meg a barátnőd! -mérgesedtem fel. Nehezemre esett kimondani, de ha van barátnője, nem lehetek én a harmadik személy...

-Ki mondta neked, hogy van barátnőm? -tárta szét a karjait.- Michael volt. Igaz? Tudtam, hogy az a...

-Ki ne mondd! -vágtam a szavába szigorúan.- Nem mondta senki. Nem vagyok hülye, rájöttem magamtól. Most is nála voltál. De ezt akkor is tudnám, ha nem jelentetted volna be... Érzem rajtad a parfümét.

-De Nancy csak egy... egy lány... -magyarázkodott.- Aki a Starbucksban dolgozik, és..

-Luke, én is csak egy lány vagyok. A bébiszitteretek. -nevettem el magam bosszúsan.

-Minden kisfiú bele van zúgva a bébiszitterébe. -mondta halkan, egyenesen a szemembe nézve.

-De te nem vagy kisfiú. -ráztam a fejem, visszatartva a könnyeimet.

-Sarah, kérlek, felejtsük most el Nancy-t... -húzta össze a szemöldökeit kétségbeesetten.

-Előbb válaszolj a kérdésemre... Együtt vagytok?

-Pff... Ez egy hülye kérdés, ilyenekre nem válaszolok.

-Luke! -szóltam rá.

-Igen... -fújta ki a levegőt.

-Na, akkor miről beszélünk? -tettem úgy, mintha nem fájna ez az egész.- Jó éjt. -fordítottam neki hátat, és hagytam egyedül a nappaliban.

Beérve a szobámba lerogytam az ágyra. Életemben nem voltam még ennyire összezavarodott...

***

-Sarah, jó reggelt! -kopogott valaki az ajtómon úgy, mint egy őrült. Ez Ashton lesz... Állításom beigazolódott, ugyanis a következő pillanatban kinyitódott az ajtó.- Nézzétek, fent van! -mosolygott egy tányérral a kezében.

-Jó reggelt... -ásítottam.

-Köszönjük a sütit. -ült le az ágyam szélére.- Cserébe csináltunk neked reggelit. -mosolygott. Felültem, miközben megdörzsöltem a szemem. Calum, Michael és Luke az ajtóban álltak.

-Köszönöm! -mosolyodtam el kábán.- Ameddig megreggelizek, készüljetek el, muszáj elmennünk vásárolni.

-Ne mááár! -fejezte ki nem tetszését Calum.

-Veszünk kakaót. -néztem rá.

-Oké. -mosolyodott el, és kötelesség tudóan kifáradt a szobámból.

***

-Na, kinek mire van szüksége? -ültem le az asztalhoz, hogy összeírjam egy papír fecnire, mit kell venni.- Lukenak zokni... krumpli, Calumnak kakaó... Fiúk? -néztem felváltva Mikey-ra és Ashre.

-Öhm... Ha beugrunk a hangszer boltba, akkor új dobverő. -gondolkodott Ashton.

-Nekem nem kell semmi. -vont vállat Michael.

15 perc múlva a garázs felé lépkedtem az extra magassarkúmban (Calum, köszi, hogy kiválasztottad nekem, nem volt jó döntés...), a szoknyámban (köszi, Luke, ez sem volt az.), a fekete pólóban (köszi, Michael, ez talán jó döntés volt) és a szintén fekete kabátomban (köszi, Ash, ezt a kabátot nagyon szeretem.)