Don't wake me up

seven

Nagyon más volt minden... Nem ott voltam, ahol lennem kellett volna. A hideg levegő befújt a vékony hálóingem alá. Körbenéztem, de sehol nem láttam senkit, csak rengeteg fát magam körül. Eddig mindig a megszokott helyre érkeztem, de most egy erdőben kötöttem ki. 

A félhomályban mintha a fák körvonalai élesebben rajzolódtak volna ki. Teljes csönd volt, még madárcsicsergést sem hallottam. Elindultam egyenesen és közben nagyon reménykedtem, hogy kiérek az erdőből. 

Néhány perc múlva észrevettem valami nagyon furcsát, ugyanis hiába mentem szinte semmit nem haladtam előre. Hirtelen a szél elkezdett iszonyatos erővel süvíteni. A faágak és a levelek hurrikánként repkedtek körülöttem és kezdtem magam inkább egy rémálomban érezni.

Az alattam lévő talaj megremegett és egy nagy tükör emelkedett ki a sáros földből. Ledöbbenten bámultam magam és nem értettem, hogy mi történik velem. Ez az álom különbözött az eddigiektől. 

A tükörben már nem láttam magam, de megjelent egy kép rólam és Anneről. Emlékeztem rá, hogy ez a fotó akkor készült, amikor lekéstük a vonatot, amivel egy táborba mentünk volna. Ezután megjelent egy horrorfilmbe illő nő képe, az arca fehér volt és a szája erősen ki volt festve vérvörösre. A kezében ott volt az a kis könyv, amit Jason nekem adott ajándékba.

A föld megint remegni kezdett és a tükör visszahúzódott alá. Teljesen össze voltam zavarodva. Nem értettem, hogy miért ebben az erdőben vagyok az álmomban és a képek jelentését sem tudtam felfogni. A fejemben ezernyi kérdés kavargott. 

Még mindig ott álltam a sötétben, néma csendben a fák rejtekében. Azt akartam, hogy vége legyen ennek, de úgy tűnt még egy ideig itt maradok.

Leültem a hideg és nyirkos fűre, olyan vaksötét lett, hogy már semmit nem láttam. Összeszorult a torkom és sírni kezdtem. Leborultam a földre és tulajdonképpen nem volt okom arra, hogy zokogjak, de ezt tettem. 

Eszembe jutott, hogy mit mondott nekem egyszer Aaron. 

" Az igaz barátok sohasem akarják azt, hogy megváltozz."

Nem tudom, hogy mennyi ideig feküdtem ott zokogva, de aztán megint éreztem az elhalványulást és tudtam, hogy ez annyit jelent, felébredtem.

A párnám könnyes volt a szemem pedig eléggé be volt dagadva. Tudtam, hogy Aaron beszélni szeretne velem, valószínűleg valami fontos dologról. Azzal is tisztában voltam, hogy most nem kellene elkésnem, mint mindig. Gyorsan felrángattam magamra a nadrágomat és a pulcsimat.

Belenéztem a tükörbe és meglepődtem, annyira más voltam. Kipihentnek és erősnek látszottam, pedig álmomban bőgtem egy nagyot. Nem értettem semmit...

A parkban alig voltak emberek az esős és szeles időben. Aaron egy padon ült esőkabátban és a telefonját nyomkodta.

- Itt vagyok.- szóltam neki, hogy észrevegyen.

- Szia, ülj le!- nézett fel rám mosolyogva.

- Most időben érkeztem. Igaz?- kérdeztem reménykedve.

- Igen és vidámnak látszol. Szóval két jó pontot is szereztél! Mostmár csak nekem kell magam összeszednem.

- Figyelj, ha úgy érzed, hogy mégsem akarod elmondani, akkor én megértem.

- Mindenképpen el akarom mondani. Mégpedig most...- nézett rám komolyan- Arról van szó, hogy az anyám máshol, egy másik országban kapott munkát. Nagyon jó fizetést kaphat és most nehéz helyzetben vagyunk. Abban a városban lakik a nagynéném és hozzá fogunk költözni néhány hét múlva.

Nem tudtam megszólalni. Annyira fájt, hogy az egyetlen barátom nem lehet itt velem minden egyes nap.

- Hová mentek?- kérdeztem halkan.

- Franciaországba, Lyonba.- mondta elcsukló hangon.

Magamhoz szorítottam Aaront, amilyen erősen csak tudtam, nem akartam, hogy itt hagyjon. Tudtam, hogy nélküle semmi nem fog menni. Azt kívántam ott az esőben a padon ülve, hogy minden a régi legyen.

- Ha elmegyek mindennap beszélni fogunk!- bontakozott ki az ölelésemből. 

- Egy ideig... Aztán találkozol nálam sokkal izgalmasabb és vidámabb emberekkel. Már nem fog érdekelni a nyomi, szétszórt és gyerekes barátnőd.

- Ne mondj már ilyen baromságokat, Jess! Nem foglak magadra hagyni, tudom, hogy most milyen nehéz időszakod van. 

- Mégis miért nem tudtad ezt nekem hamarabb elmondani?! Így is ki vagyok készülve, erre te még jössz ezzel is. Nagyon rossz volt ez az időzítés Aaron!

- Azért nem mondtam el, mert fájt... De te is csak magaddal tudsz törődni Jessica! Muszáj megváltoznod, néha már elegem van belőled. Rossz ezt kimondani, de igaza van Annenek.

Sziasztok!

Eddig, hogy tetszik a történet? Elég kevesen olvassátok, de azért szívesen írok! :) Tulajdonképpen a magam örömére is. Csak szeretnék több véleményt hallani a " munkámról". :D