Psychiatrist [L.T.] (BEFEJEZETT)

18.rész "-Tuti, hogy tetszik!"

Nem is én lennék, ha nem kezdett volna el esni az eső.

Nem volt az az isten, hogy felálljak onnan, úgyhogy az esőcseppek szép lassan eláztatták a ruhámat.

Elkeseredve nyúltam a zsebembe, ahonnan kivettem a cigisdobozomat.

Már csak egyetlen egy szál volt benne, úgyhogy kivettem és meggyújtottam.

Villámlott és dörgött, de most valahogy nem féltem.

A telefonom számtalanszor csörgött, de nem vettem fel. Közel álltam ahhoz, hogy földhözvágom, de inkább kikapcsoltam.

Úgy 2 óra elteltével indultam haza.
Már nem igen voltak az utcákon.

Miért is lennének, hiszen mindárt 10 óra, és mindenki a családjával van.

A családjával.

Marni kezdett belülről a csalódottság.

Amikor a Tomlinson ház elé értem lasaan sétáltam be a házba.

A nappali és a konyha sötét volt, az emeletről szűrődött le egy kis fény.

Halkan levettem a cipőmet meg a kabátomat, és felosontam az emeletre.

Amikor Louis szobája előtt haladtam el, beszélgetést hallottam.
Megálltam, és halkan közelebb hajoltam a résnyire nyitott ajtóhoz.

-Louis, Faith-et miért kezeled?-hallottam Daisy hangját.

-Daisy, tudod hogy nem beszélhetek a betegeim magánügyeiről. Legyen elég nektek annyi, hogy nehéz időszak ez az életében.-válaszolt Louis.

-Jó.-sóhajtottak.

-Amúgy hogy-hogy nem ért még haza? Ő volt ma az utosló beteg nem?-kérdezte Phoebe.

-Nem tudom, hol van.-Louis hangja nyugodt volt.

-És nem aggódsz érte?-kérdezték szinte egyszerre.

-Nem. Tud magára vigyázni. Okos lány.-hallottam Louis szórakozott hangját.

Az ikrek elnevették magukat.

-Na ééés....nem tetszik neked? Olyan szép lány!-firtatta tovább Phoebe.

-Phoebe! Nem illik ilyet kérdezni!-nevetett fel kínosan Tomlinson.

-Tuti, hogy tetszik!-kiáltottak fel egyszerre.

Gyorsan megfordultam, és besiettem a szobámba. Az ajtót halkan becsuktam magam mögött.

Levettem a vizes pulcsimat, és a gatyámat is.

Szükségem van egy meleg zuhanyra.

Néhány perc múlva már a zuhany alatt állok. Jól esik a meleg a testemnek.

Miközben leöblítem magamról a tusfürdőt, tekintetem a polcra irányul. Nézem egy ideig a pengéimet, de aztán elfordítom a fejem.

Nem lehet mindenre ez a megoldás.

Felvettem a pizsimet, ami egy rövidgatya meg egy pulcsi volt, majd kimentem a fürdőből.

Befeküdtem az ágyamba, és betakaróztam.

Megpróbáltam elaludni, hogy legalább az álmaimban elmúljanak a gondjaim.

És akkor még nem tudtam, milyen éjszala vár rám.