Orosz rulett | Yuri on ice fanfic

6

Bizonyára mindenki ismeri az érzést, amikor reggel véletlenül jó hangulatban ébredsz, melletted van a legfontosabb személy az életedben, kint süt a nap, egy szóval: minden tökéletes.

A nyugodtság átjárja az egész lényed, és bár a világ talán nem csupa rózsaszín, mégis minden színesebbnek tűnik. Kinézel az ablakon, az utcákon pedig nem látsz hazafelé botorkáló hangos részegeket, nem veszekszik senki senkivel, nem próbálja senki feltörni a szomszédod új kocsiját.
A tökéletes reggel. Ilyen reggele volt ma Otabek Altinnak is, akinek jó kedvéről az a huncut kis félmosoly árulkodott. Illetve fekete szemei vidám csillogása, amelyek egy kacagó kisfiút idéztek.

Magának Otabeknek nem igazán adatott meg az ártatlan gyerekkor, mégis, ilyen kivételes alkalmakkor előbújt belőle a mindennek felhőtlenül örülni tudó gyermek.

"Kivételes alkalmak." Kétséget kizárólag az volt ez a reggel. Alig pár méterre aludt tőle a legjobb barátja, sőt, az egyetlen barátja. Nem túlzás azonban, ha azt mondjuk, hogy több mint barát. Otabek azzal is tisztában volt, hogy ha így folytatják, nem fogja tudni visszafogni magát.

Ez egyrészről félelemmel töltötte el, másrészről viszont valami keserédes vágyódást érzett a lebukás után. Akarta hogy Yurio ismerje az érzéseit, hogy az egyre nehezebbé váló kő végre legördüljön a szívéről.

"Ennél még az is jobb ha megutál.." Suttogta a papucsát szemlélve, de egy pillanat múlva már meggondolta magát. Nem fogja elveszíteni Yuriot, bármi történjen is! Mielőtt újra összehozta őket a sors, sosem volt különösebben magányos, nem idegesítette volna magát ilyesmin.

De most már más a helyzet. Megtalálta a személyt akivel végre teljesen önmaga lehet, akit minden áron meg akar védeni. Eszébe jutott az apja, aki évekkel ezelőtt, azt mondta neki, hogy egy fiú akkor válik férfivé, ha elveszi a hozzá illő nőt, akivel családot alapíthat.

Konzervatív kazah családapához méltóan, Otabek apja nem mondott semmit arra az esetre nézve, hogy mi történik ha méltó feleség helyett, méltó férjet talál a fia. Az oroszokhoz hasonlóan, náluk is rengeteg a homofób ember, akik el sem tudják képzelni, hogy a melegek minek maradtak még életben.

Szerencsére egyre kevesebbek az ilyenek, de azért még mindig nincs könnyű dolga annak aki ezekben az országokban a saját neméből választ párt. Pontosan ezért, mindig csodálattal nézett Viktor Nikiforovra, aki látszólag probléma mentesen vállalta fel a szerelmét. Egyszerre csodálta és irigykedett rá.

Emlékezett amikor egy edzőtábor során, először hallott a Viktor hovatartozásáról szóló pletykákról.
"-Kizárt!
-Mondom, hogy így volt! Azt hittem lehányom mindkettőt!-Két 14 év körüli orosz fiú beszélgetett az edzés után, miközben a magasabbik, aki biztos volt benne, hogy látott valamit, érzékletesen öklendezni kezdett.

-Fúj bazdmeg! De biztos, hogy őt láttad? Hogy engednék már korcsolyázni ha egy buzi lenne akit bárhol megdughatnak?
-Hány olyan csávót láttál még versenyeken aki úgy néz ki mint egy csaj? Szerintem pont azért kezdett korcsolyázni hogy le tudja teperni az olyan kis cuki fiúkat mint te.

-Elmész a picsába!-Ez a mondtat már kicsit hangosabbra sikeredett, a magasabb fiúnak a barája szájára kellett tennie a kezét, hogy ne vonják magukra még jobban a figyelmet.

Bár az öltözőben rajtuk kívül akkor csak két külföldi srác tartózkodott akik nem beszéltek oroszul, illetve az ifjú Otabek, aki hamarosan esedékes debütálására készült a senior korcsoportban, és már egyébként is mindent hallott.

Háttal állt mindenkinek, és nagyon remélte, hogy nem látszik a remegése. Meg volt döbbenve. Nem a pletykán, az nem érdekelte különösebben. Nem is azon, hogy Viktorról volt szó. Tudta, hogy ezek teljesen alaptalan feltételezések, hiszen ha Viktor meleg lenne, még akkor sem csinálná azt soha senkivel nyilvános helyen.

Amin meg volt döbbenve, az maga a homofóbia. Hozzá volt szokva, de eddig nem érintette közvetlenül. Azonban amióta rájött hogy miért nem érdeklődött soha a lányok után, betegesen rettegett attól, hogy valaki rájön a titkára. Akárhová nézett, a környezetében mindenhol voltak olyanok akik kipécézték maguknak a melegeket.

Először csak rosszalló pillantásokkal és sugdolózásokkal kezdődik, de ha elfajulnak a dolgok, gyorsan öngyilkosságba kergethetik a szerencsétleneket. Otabeknek tehát esze ágában sem volt magára vonni a gyűlőlködők figyelmét, csak egy nyugodt életet akart.

Lényegesen jobbak lennének erre az esélyei ha heteró lenne..hiába tudta ezt nagyon jól, hiába próbálta magát meggyőzni, hogy egy lány mellett a helye, senki sem tudja kiválasztani, hogy milyen emberekhez vonzódik.
Nem tehetett mást, nyelt egy nagyot és tovább ment."

Ez az eset évekkel ezelőtt volt, Otabekben mégis úgy élt mintha tegnap történt volna. Már nem érdekelte, hogy mi lesz ha valaki rájön a melegségére. De Yurio miatt aggódott, nem is kicsit. Felkészült rá, hogy egyszer eljöhet az idő amikor el kell hagynia.

Minden porcikája tiltakozott ellene, de nem akarta hiú ábrándokba ringatni magát. Végső soron Yurion fog múlni a kapcsolatuk iránya, akár pozitív akár negatív értelemben. És ha a jövőben az orosz fiú úgy döntene hogy nem akarja maga mellé Otabeket, neki nem lesz más választása, tiszteletben fogja tartani a döntését.

Otabek talán már el is felejtette hogy alig 30 perccel ezelőtt még milyen boldog és gondtalan volt. Egy sóhajba próbálta gyúrni minden bánatát, és fejét lehajtva meredt maga elé. Kellett pár másodperc mire eljutott a tudatáig, hogy a szemét ellepték a könnyek.

Fuuuh, régen nem volt már új rész. Szeretnék elnézést kérni mindenkitől, ha esetleg a minőség nem (volt) valami kielégítő :/ Deee végre megtaláltam az ihletem, és azt hiszem néhány hibámat is ki fogom tudni javítani a következő részekben :) Szóljatok ha nem :D Igyekszem igényes és élvezhető történetet írni azoknak akik szeretik (vagy szerették) amit eddig is írtam. Remélem összejön és tudok fejlődni c: Jó hétvégét mindenkinek :3