Zayn volt az. Igen, aki anno a rendőröket hívta ki a segítségemre, Zayn Patricks.
-Na, azért vegyünk vissza a tempóból, szerintem. - álltam fel a helyemről.
- Jaj, nyugi Will. Intézem. - dobta hátra a haját Julie. - Te ki a francnak képzeled magad?
-Bocs, útban voltál, édesem. - tette csípőre a kezét Zayn, mintha ő lenne itt a királynő. - Te meg, - mutatott át az ujjával Julie válla fölött rám, mire ő elkapta a kezét, és lecsapta.
Ekkor hirtelen odaszaladt Adam és ránk förmedt:
- Mi a probléma?
- Tudod mi a probléma, kedves "mindenkit felszed az utcán mert neki tökmindegy kivel fekszik össze" Úr? Az a problémám, hogy a drága dugni való húsocskád idelötyögött mellém, és megbökte a hátamat, hogy én útban vagyok, és ha még egy hasonló dolog előfordul akár velem, akár a barátaimmal, főleg Will-el, akkor szépen leszedem a széthidrogénezett fejét, és azzal rúglak pofán, felfogtad? - mutogatott a levegőben össze-vissza Julie.
- De, hát ez nem is így volt, hanem... - kezdte volna a "széthidrogénezett fejű"
-Elég lesz, köszönjük. Látod ott azt az asztalt? Telepedj le oda, nemsokára csatlakozom. -utasította Adam, mintha csak egy kiskutya lett volna, aki amint ezt meghallotta, szót fogadott.
Elég vicces volt.
-Ne haragudj, Julie.
-Ó, de igen is haragszom, és szerencséje volt, hogy épp jó kedvemben vagyok!
Leült, felvette a napszemüvegét, megdobta a haját, majd rágyújtott egy cigire.
-Beszélhetnénk egy kicsit, Will? - fordult felém.
-Miről is?
-Gyere, kérlek.
Felálltam, odasétáltam a kocsijához, majd keresztbe raktam a kezem, és nekidőltem.
-Igazából, arról akartam veled beszélni, hogy amint látod, együtt vagyok Zaynnel, és nagyon boldogok vagyunk, jól érzem magam vele...
-A lényeg? - forgattam meg a szemem.
-A lényeg az, hogy már nem fogok érted küzdeni, akármennyire is szeretnélek visszakapni, mert még mindig jobban szeretlek, mint a saját életemet. - emelte meg a szemöldökét.
-Hű, ez tuti jól esne a kis barátodnak, akivel állítólag jobban érzed magad.
-Nem jobban, mint veled. Csak jól.
-Igen?
-Igen.. És ha neked Drake kell, én elfogadom.
-Miért? Van más választásod?
-Nem tudom, talán az, hogy elrabollak, és megeszlek. - nevette el magát.
Én is nevettem egyet, megöleltem, jó szorosan magamhoz húztam, majd azt mondtam:
-Szánalmasak vagytok.
-Szánalmas az, hogy küzdök azért akit szeretek?
-Nem, az a szánalmas, hogy ott van a barátod, aki már lassan húsig rágja a körmeit, mert pont rivaldafényben lát minket, ahogy ölelkezünk - lejjebb csúsztattam a kezem, belemarkoltam a fenekébe - és most feláll, és elmegy.
Adam hirtelen elhúzódott tőlem, hátranézett, de ekkor Zayn már sietősen indult el az utca másik vége felé.
Otthagytam, és visszaültem Juliehoz.
Adam ismét csatlakozott, majd így szólt:
-Ez most mire volt jó?
-Nem volt semmi érdekes a TV-ben. -néztem rá felemelt szemöldökkel.
Beletúrt a hajába idegesen, majd rám mutatott:
-Tudod mit? Te vagy a szánalmas!
Julie felállt, rögtön utána én is.
-Tudod mit? Már nem is iszom meg a kávémat!
Majd egy lendülettel az egészet az arcába küldtem, mire megtörölte az arcát, és fenyegetően azt mondta:
-Még találkozunk, ribanc. - futva indult el Zayn után.
-Ha találkoztok én is ott leszek, de a golyóidat a kezedbe adom, köcsög! - kiabálta utána Julie.
Felém fordult Julie, összeszűkítette a szemeit, majd elmosolyodott.
Aztán egyszerre nagy sikoltozásba kezdtünk.
-Szuper voltál!- őrjöngött
-Te is! - kiabáltam vissza
-Na, induljunk, készülődjünk az estére, és aztán? - vonta fel bal oldali szemöldökét.
-És aztán, alapozás! - nyújtottam a kezem
Julie belecsapott a kezembe, majd felrángatott a székből, és elindultunk a kocsija felé, egyik kezével a nyakamban.
