Egy szürke kisegér története

Örvénylő folyó

Átlagosnak kinéző nap. Reggel az iskolában, az egyik teremben az osztály javarésze már összegyűlt.Nemsokára becsöngetnek.Mikor beléptek a terembe Hinata örömmel látta, hogy osztálytársai a tőlük már megszokott dobhártyaszaggató hangerővel társalognak jól kihasználva a csengetésig hátralevő perceket. Neji unokahúga mögött csendben lépett be a terembe. Normál estben az idegeire ment volna a zaj, de akkor inkább megnyugtatónak találta az ismerős hangzavart.

A teremben négy padsorban helyezkedett el a tizenhat pad.A zöld krétatábla előtt volt a tanári asztal. A táblától jobbra volt az ajtó, a balra eső falon pedig végig ablakok sorakoztak, amelyek a betűző reggeli nap fényével árasztották el a termet. A jobboldali falon kaptak helyet az akasztók a kabátok számára, a fogasok tele voltak vékony őszi kabátokkal, amik az októberi széltől védték viselőiket az iskolába vezető úton.Hinata és Neji kabátja is felkerült a többieké mellé.

Neji vetett egy pillantást a faliújságra, de tegnap óta nem történt változás,nincs semmi újdonság. Áldott nyugodt hétköznapok.Miután még egyszer végignézett a kitűzött papírokon köszönt padtársának, Rock Leenek,aki a tőle már megszokott módon a fiatalság mindent elemésztő tüzében égve túlkiabálta a teremben uralkodó hangzavart és köszöntötte frissen megérkezett padtársát, aki csak bólintott majd elfoglalta megszokott helyét a bal szélső padsor harmadik padjában az ablak felé eső széken.

Hinata közben leült Kiba mellé, aki éppen fennhangon próbál valamit elmagyarázni Shinónak, aki viszont szokásához híven nem sok jelentőséget tulajdonított a körülötte zajló eseményeknek.

-Sziasztok! Miről folyik a szó?-kérdezte Hinata miközben előkészült az első órára.

-A tegnapi meccsről, de ennyi erővel a falnak is mesélhetném.-válaszolt Kiba.

-Amikor megkérdezted, hogy láttam-e a tegnapi meccset ,és én nemmel feleltem, azt nem úgy értettem, hogy "most rögtön tudni akarom hány fűszál volt a pályán és milyen színű a kapus alsógatyája".-mondta Shino lassan, felfoghatatlanul nyugodt hangon.

-Viszont ami érdekesebb, hogy mi történt Nejivel.Egész héten nem tett egy cinikus megjegyzést sem, csak köszön és aztán elsétál. Nem mintha egyébként beszédes lenne, de mintha az esze máshol járna mostanában.-mondta Kiba és a válla fölött az ablak mellett ülő Hyuugára pillantott.

Hinata követte a tekintetét és aggódva figyelte, ahogy unokabátyja az asztalon könyököl és kifelé bámul az ablakon.Egyértelműen csak testben volt jelen.

-Nem tudom. Mikor megkérdeztem, hogy van-e valami baj azt mondta minden rendben.

A csengő hangja rángatta ki Nejit az álomvilágából, ami már úgyis kezdett rémálomba fordulni. Körbe nézett, amint csengő hangja elhalt az osztálytársai visszatértek félbemaradt beszélgetéseikhez, így ő is visszatért félbehagyott gondolataihoz.

Az ajtó pár perc múlva kinyílt és a történelemtanár lépett be rajta. Ahogy a tanáriasztalhoz sétált körbenézett a tizenhat és tizenhét éves diákokból álló csoporton. Mikor elérte az asztalt egy sóhaj kíséretében letette a naplót, majd tekintetét vissza fordította a 10A tanulóira

-Van hiányzó?-kérdezte.

-Tenten hiányzik tanárnő.-Jött a válasz Inótól, aki közben elgondolkodva tekintett az előtte lévő üres padra, ahol a hiányzó lány szokott ülni.

-Még mindig? Lassan két hete hiányzik már.-Jegyezte meg a tanárnő, miközben könyvelte a hiányzást.

Az osztálytársuk hiánya nem volt feltűnő.Elvégre órán mindig csentben volt, és szünetekben is csak akkor csatlakozott be a egy-egy beszélgetésbe, ha érdekelte is a téma.Nem kedvelte az üres fecsegést, de a pletykálkodás volt az, amivel a világból is ki lehetett volna kergetni. Nem is tudta elképzelni, hogy a lányok hogy képesek naphosszat arról beszélni, hogy ennek ilyen lett az új frizurája, annak meg így néz ki a pasija, de ami még ennél is jobban képes volt kikészíteni az a fiúkról való nonstop áradozás. Lehetett vele beszélgetni tudományról, sportról, a legkülönfélébb kézműves hobbikról, de még a mindennapi témákból is egész sokat ki lehetett hozni vele lefolytatott beszélgetés alkalmával, viszont az, milyen a srácok feneke, na az egyből lecsapta nála a biztosítékot.

Az óra csendben folyt meglepően nagy csendben. A tanárnő utasítására mindenki kinyitotta a könyvet és az aznapi leckét olvasta, majd emelte ki a lényeget szövegkiemelővel vagy éppen jegyzetelt. Nem szokott ilyen csend lenni, most mégis csak a tollak suhogása volt az egyetlen háttérzaj miközben néha valaki lapozott egyet a könyvben.

Neji a szövegre összpontosította a figyelmét, de a némaság meglepte. Eddig mindig volt valami, ha más nem egy teljesen spontán szónoklat Leetől a fiatalság erejéről, vagy valaki alvás közben kiesik a padból. Felemelte a fejét és szétnézett a teremben, és mindenki a könyvét figyelte. Mi a fene történhetett?-gondolta.-Az ami néhány hete történt nem lehet hatással a mostani eseményekre, vagy mégis?-Megrémítette a lehetőség, hogy a történtek az egész életét fel fogják forgatni. A gondolatai elkalandoztak a feladattól vissza egészen addig, mikor még az élete csendes patakként folyt a saját medrében, majd előrébb mikor a pár héttel ezelőtt történtek hatalmas örvényt kevertek élete folyamában.

Hirtelen kopogtattak. A síri csend után most mindenki felkapta a fejét, és az ajtó irányába pillantott, majd a tanárnő szólt.

-Szabad.

Az ajtó lassan kinyílt, majd egy barna hajú lány bicegett be rajta két mankóra támaszkodva, hátán az iskolatáskájával.

-Elnézést kérek a késésért, de így sokkal nehezebb a közlekedés, mint vártam.-szólt Tenten miközben a padja felé tartott.

-Semmi gond, örülök, hogy visszatértél közénk.-monda a tanárnő.

Tenten letette a táskáját a pad mellé, majd leült és levette a kabátját. Az osztály nagy többsége csendben, de elég nyilvánvalóan nézte, ahogy a mankóira támaszkodva elviszi kabátját a fogashoz aztán visszamegy a helyére és előveszi a felszerelését.Ez mind rendben is lett volna ha nincs az a sérülés. Neji nem tudta levenni a szemét a lány jobb térdét körülölelő fekete rögzítőkötésről, a két hete bekövetkezett trauma fizikai bizonyítékáról. Ez az örvény a mélybe ránt minket.-gondolta