Démon Vs Arkangyal

24. rész: Ismét a Lazúr

-Raphael! - kezdem halkan.
-Hm? - kérdezi és az Ő hangján is hallatszik már, hogy nagyon álmos.
-Majd valamikor finomabban is lefekszel velem?
Erre megint felnevet, de lágyan végigsimít hátamon és még közelebb húz magához.
-Persze, nem sokára. Csak most gyorsan le kellett fárasztanom. Aludj, Te rosszcsont! - mondja kedvesen.
-Oké, szép álmokat, Angyalkám!
-Ezért még kikapsz. - mondja nevetve, majd mind a kettőnket elnyom az álom...

Mikor felébredek nem találom magam mellett az Arkangyalt. Nagy nehezen feltápászkodnék, de mikor megmozdítom a lábaim, belémhasít a fájdalom és felnyögök.
-Maradj nyugton! - szólal meg az a mély hang amitől megborzongok. -Mindjárt kiveszem.
Idejön hozzám és mosolyogva végigsimít az arcomon, majd a hasamra fordít. -Vegyél egy mély lélegzetet és engedd el magad! - mondja, és mikor teljesítem párszor megsimítja fenekem, aztán megfogja a dugót és gyorsan kihúzza. Egy hangosat nyögök a fájdalomtól, de Ő rögtön ánuszomhoz nyúl és maszírozni kezdi. -Jól van, minden rendben, nyugi! Hogy vagy? Úgy összeségében. - kérdezi kedvesen és felhúz, majd magával szembe állít.
-Jól vagyok, köszi! - mondom megszeppenve meztelenségem miatt. Raphael rámmosolyog és megfog egy puha, fehér plédet, amit a vállamra terít, majd összehúzza rajtam. -Köszönöm!
-Nincs mit! Gyere reggelizni!

Miután megreggelizünk, rámnéz és tekintetem keresi. Vajon mit szeretne?
-Meg kell találnunk Tchort-ot. Mennyünk vissza a Lazúr-folyóhoz? - kérdezi és én megrémülök.
-Vissza akarsz menni?
-Miért ne? - értetlenkedik. -De nekem mindegy. Mond, hogy találjuk meg, csak ez kell.
-D-de... Muszáj? - dadogom?
-Ezt már megbeszéltük. Igen, muszáj. Túl sok bajt okoz.
-Oké. Akkor menjünk vissza a Lazúr-folyóhoz. Damon már nem okoz gondot.
-Igen, az biztos. Menjünk. - nyújtja a kezét, hogy megfogjam és felszállhassunk. De én csak nagy szemekkel nézek rá. -Ha visszajöttünk, visszakapod a szárnyaid. Ígérem!
-Rendben, köszönöm! - mondom, és megfogom a kezét. Ő magához húz és átfogja a derekam.

Átkutattuk a Lazúr-partot és rengeteg démont kihallgatott Raphael. Végül egy nagyhatalmú démon, Adramelech, ki egykor angyal volt, most Belzebub rendjének főpapja, tudott nekünk "segíteni". Persze nem önszántából, de elmondta merre találjuk. Raph életben hagyta, ami meglepett, és most szárnyalunk vissza a vízeséses barlanghoz.
-Akkor visszakapom a szárnyaimat? - kérdezem.
-Igen, és akkor együtt repülhetünk. - mosolyog rám, majd derekamtól fogva magához húz, lehajol, és gyengéden megcsókol.