Az Istenek a fejükre estek [BTS fanfiction]

09. rész

Kissé félve léptem be a nagyterembe Taehyung társaságában. Nem tudom mit csináltam, de ha Yoongi ennyire ideges, akkor tuti meghalok mégegyszer.
- Akármit is tettem, nem én tettem! - kezdtem heves mentegetőzésbe, de megállított egy legyintéssel. Azonnal elhallgattam és figyeltem. Ha nem tettem semmit, akkor miért ennyire ideges?
- Nem tettél semmit, kivételesen! - morogta. Kérdően húztam fel a szemöldököm és mellem alatt kereszteztem a kezeim. - Holnap leviszlek az Alvilágba.
- H-hogy mi? - dadogtam. Nem mondom, hogy nem számítottam rá, mert igen is számítottam rá. De azért meglepett. Tuti a nem régi kirohanásom miatt visz le. Elegük lett belőlem és odavisznek bűnhődni. Miért nem érzek semmi félelmet? Miért érzem azt, hogy izgatott vagyok? Félnem kéne és könyörögnöm, hogy nem akarok oda menni, de nem így van. Mi van velem?
- Ülj le, most elmesélek valamit - sóhajtott. Egy pillanat alatt a fenekem alatt teremt egy fehér, ókori szék. - Nos, az egész úgy kezdődött, hogy... - beszélt és beszélt és beszélt. Nem vágtam a szavába, csak hallgattam csendben. Mikor befejezte meséjét, arcomat kezdte fürkészni. Valami reakció félét próbált leolvasni arcomról, de úgy tűnik nem jött össze neki. Akkor most foglaljuk össze a hallottakat. Hárman vannak testvérek, abból az egyik a gonosz húgi, aki száműzve lett az emberek közé, mint újszülött, emlékek nélkül. Rám találtak, és úgy gondolták segítségre szorulok, de mikor idekerültem, Yoongi kötődést érzett irántam, de Jungkook nem, ami fura. Aztán Yoongi-nak olyan érzése támadt, hogy én a húguk vagyok és lement az Alvilágba, hogy infót gyűjtsön, de csak arra jutott, hogy engem le kell vigyen a pokolba, hogy megtudjuk, tényleg én vagyok-e Eunha. Aha, értem. Szóval én vagyok a gonosz húgi, az Alviláb Istennője. Értem.
- Ti meg vagytok huzatva?! - eszméltem fel végül gondolatmenetemből - Én, mint a ti testvéretek és az Alvilág Istennője? Ti ennyire hülyék vagytok? Gondoljátok, hogy nem éreznem, ha én valami Isten féle lennék? Ez akkora hülyeség, mint az, hogy léteznek Csillámpónik! - szinte már üvöltöttem. Komolyan, mióta itt vagyok, nem voltam ennyire ideges, mint most. Hol lennék én Isten ivadék? Úram isten!
- Tudjuk, hogy lehetetlennek tűnik, de ha nem jössze le velem az Alvilágba, sosem derül ki, hogy ki vagy! - erősködött Yoongi
- Akkor soha nem fog kiderülni, mert nem megyek oda le! - álltam fel a székről és már indultam is vissza a szobámba, de valaki megállított. Jimin volt az. Szúrós pillantásokkal ajándékozott meg, amit viszonoztam neki és próbáltam arrább lökni. Nos, gondolhatjátok, hogy mennyire sikerült.
- Le fogsz menni az Alvilágba és ki fogjuk deríteni, hogy te vagy Eunha vagy sem! - rivallt rám
- Majd pont te mondod meg nekem, hogy mit csináljak, mi? - gúnyolódtam - Húzh arrább, ha jót akarsz magadnak seggfej!
- Lerí rólad, hogy te vagy Eunha! - köpte a szavakat - A szívedbe nincs más, csak gyűlölet és keserűség. Minél többet vagy itt, annál jobban kirajzolódik a valódi éned, amit már a kezdetektől fogva gyűlöltem! Ha nem is Eunha vagy, akkor is a pokolba való vagy! Egy parazita vagy! Egy utolsó, semmire kellő.. - nem hagytam, hogy abba hagyja, mert akkora jobbost adtam neki, hogy azon sem csodálkoztam volna, ha letört a foga. Meg is érdemelte volna. Hogy beszélhet így velem?
- Szerintem nem a kutya szájából rángattál elő, hogy így beszélj velem, Jimin! - sziszegtem idegesen - Azt ne hidd, hogy megijedek egy olyantól, mint te! - nevettem fel gúnyosan - Sokkal jobban félsz te tőlem, mint én tőled!
- Elég legyen! - állt közénk Hoseok - Jimin menj a helyedre, te meg menj vissza a szobádba és higgadj le! - nézett először Jimin-re, majd rám. Nekem nem kellett készre mondani, már ott sem voltam. Hallottam ahogy az Istenek heves vitába kezdtei, valószínűleg miattam.

- Jimin -

Fortyogtam a dühtől. Mégis mit képzelt magáról az a mocskos parazita? Hogy üthetett meg engem? Egy Istent?! Ezért már rég száműzetés hárt volna az Olümposzról, ha nem róla lett volna szó. Biztos voltam benne, hogy Ő az. Eunha. Ő az, aki tönkretette az életemet, Ő az, aki ott döfött belém, ahogy tudta, hogy a legjobban fáj. Ő ölte meg annak idején azt a lányt, akit teljes szívemből szerettem. Hideg vérrel megölte és még az arcomba is nevetett.
- ...akkor sem beszélhetsz így vele! - üvöltött a képembe Jungkook - Mégis mit gondoltál, mikor azokat mondtad rá? Hogy majd hagyja szó nélkül és elmegy melletted? Az a pofon semmi nem volt ahhoz képest, amit érdemelnél! - üvöltötte még mindig kikelve magából
- Neki kellene büntetést kapnia és nem nekem, Jó uram! - kezdtem higgadtan, de nem hagyta, hogy folytassam. Yoongi ezeket higgadtan hallgatta végig és egy szót sem szólt. Mintha itt sem lenne.
- Nem érdekel, hogy szerinted mit kellene kapnia! Tisztelettel beszélj a testvérünkkel! Ne felejtsd el, hogy ki vagy te itt, ne próbálj meg úgy viselkedni, mintha te lennél itt a vezető!
- Talán elfelejtetted mit tett annak idején? Elfelejtetted, hogy megölte az egyetlen nőt, akit teljes szívemből szerettem? Akit nőül akartan venni? Nem várhatod el, hogy jópofizzak azzal a bestiával, akit tönkre tett engem! - üvöltöttem
- Az a lány egy halandó volt, te is nagyon jól tudod! - mondta most már higgadtabban - Semmi esély nem lett volna rá, hogy te Őt nőül vedd! Soha nem adtuk kapcsolatotokra áldásunkat, de te nem foglalkoztál parancsainkkal! Tedd túl magad rajta! - sziszegte idegesen
- Soha nem fogom megbocsájtani neki, amit tett! Soha! - kiáltottam, s ezzrl együtt el tűntem. Tudom, hogy nem szabadna, de a Földre jöttem. Egyenesen abba a temetőbe, ahol szerelmem nyugszik, már hosszú évek óta. Még mindig olyan, mintha tegnap történt volna minden. Mintha tegnap tette volna pokollá az életem Eunha. Bosszút fogok állni rajta. Erre megesküszöm.

- Jisoo -

Kopogtatást hallottam az ajtómon. Egy unott "Gyere"-t elmormoltam, majd a látogatóm belépett. Jin volt az. Sosem jött még be hozzám és szinte sose beszéltünk. Biztos vagyok benne, hogy azért jött, mert ra akart beszélni erre az egész "Menjünk le az Alvilágba és derítsük ki, hogy ki vagyok!" dologra.
- Nem kérdezem meg, hogy zavarlak-e, mert tudod, hogy a válaszod az lenne, hogy igen - sóhajtott és leült a székre. Miért ül mindig mindenki oda?
- Látom valamennyire ismersz - bólintottam, mire csak egy halk kuncogást kaptam - Miért jöttél? Sose beszéltél velem igazán.
- Tudom, de ezen most változtathatnánk - mosolygott kedvesen
- Fogadjunk, Yoongi küldött, hogy vegyél rá erre az Alvilágos cuccra? - sóhajtottam. Szemeibe láttam, hogy a lényegre tapintottam. - Jin, én nem akarok oda lemenni!
- Miért? - értetlenkedett
- Mert van bennem némi félelem az egész miatt - hajtottam le a fejem
- Nem kell félned! Talán, ha kiderül, hogy tényleg te vagy te, nekünk lesz félnivalónk - kuncogott. Ezt nem éppen értettem, amit észre is vett és folytatta. - Nem akarnál rajtunk bosszútállni amiért idehoztunk vagy amiért az emberek közé száműztünk régen? - pár perces gondolkodás után, csak ennyit mondtam:
- Nem.