3.4

6K 257 9
                                    

Kinyitottam a szemem és a szobámban voltam.A saját szobámban.Ez csak egy álom volt?Egy szörnyű rémálom?

Hirtelen ültem fel az ágyamban,amitől megfájdult a fejem és hangosan felsziszentem.

-Ezt nem kellett volna.-szólt egy rekedtes hang,mire abba az irányba néztem.Nik ott ült a fotelembe,ahol olvasni szoktam és engem nézett.

-Nik?Miért...Hogyan...Mi történt?-kérdeztem rekedtes hangon.Nik csak előre dőlt a fotelban és le sem vette rólam a szemét.

-Két napja elájultál,és bevittünk a kórházba.Ott vért vettek,és megvizsgáltak.Hol magadhoz tértél hol nem.Viszont a szervezetednek pihenésre volt szüksége ezért benyugatóztak,és haza hoztunk.Magadhoz tértél fél-egy órákra,nem akartál enni,de rád tukmáltuk.Anyukád segített megfürdeni,nehogy elájulj a kádba.Aztán felöltöztetett és most itt vagyunk.-mondta el tömören a történteket.Mégsem volt rémálom,sajnos.Valóságos volt minden,ezt pedig utáltam.

-Én...Miért vagy itt,Dominik?-néztem rá,teljesen fátyolos tekintettel.Miért ül itt?Miért van itt velem ezek után?

Mert még így is szeret téged.

Nik csak nagyon halvanyán elmosolyodott,de a szemembe nézett.

-Mert szeretlek.Mindig itt leszek neked ,Léna.Együtt túljutunk ezen is,bébi.-mondta teljes őszinteséggel.Csak egy baj van.Én.

Dominik életem szerelme,de nem lehetek vele.Képtelen vagyok rá.Hiszen nem bírom el ha hozzám ér.

***

Két teljes hete annak,hogy itthon vagyok.Nik egy percre nem tágít mellőlem.Nem hagy magamra,és minden éjjel velem alszik(külön ágyon,nem bírom elviselni a közelségét,hogy hozzám érjen).Egyszerre szeretem jobban,mint valaha és küldeném el messzire.De nem teszem,mert szükségem van rá.

A szüleim teljesen megosztották a felügyeletüket.Ha anya nincs itthon,apa igen és ez fordítva is így van.Vivi ebből az egészből semmit nem fogott fel.Csak annyit tudott,hogy én elutaztam Fruzsival pár napra.Ennyi az egész.Viszont mama öt percenként hívogat.Sosem fogom elfelejteni mennyire tötékeny volt és megtört mikor átjött,és meglátott.

-Kicsikém,én drága kis unokám!-sírta mama mikor szinte berontott az ajtón és ült le az ágyamra magához ölelve szorosan,mire csak sírva öleltem én is vissza.

Ez a pillanat örökre bele égett a fejembe,ahogyan az is mikor Nik megmentett.

A suliba nem mentem vissza,sem én sem Fruzsi.Magántanulók lettünk az év hátra maradt részében.Érettségi előtt kell majd letennünk a félévi vizsgát.

Képtelen lennék vissza menni az iskolába,nem menne.Az utcara nem mentem ki két hete.Félek.Mi van ha ő var rám odakint.Ha csak arra vár,hogy elkapjon.

Itt nem vagyok biztonságban.Senki sincs biztonságban amíg az a féreg életben van.

Viszont a paranoiámhoz a bűbtudat is csatlakozott.Nagyon erősen.Mikor Nik próbalt közeledni felém(megfogni a kezem,megérinteni a karom,megpuszilni vagy megcsókolni), elutasítottam.Nem akartam,hogy hozzám érjen.Az eszem megálljt parancsolt mindig.

Akár csak most.

Nik próbálkozott.Megakarta fogni a kezem de én arébb húzodtam az ágyban.

-Sajnálom.-mondtam a sírás határán,hiszen a bűntudat emésztett.Nem érinthetet meg a férfi akit szeretek-Undorító vagyok...Nem szabad hozzám érned.

Nik erre csak beletúrt a hajába.Ideges volt.

-Dehogy vagy undorító,bébi!Istenem,ne is mondj ilyen hülyeséget!-mondta,de ez nem igaz.Undorító vagyok.Már nem az a Léna voltam aki örömmel és vágyakozással adta át magat neki.Aki beleborzongot a csókokba,simogatasokba,ölelésekbe.Én többé nem léteztem.Csak az a baj,hogy én akarom,hogy létezzen.

-Nik te nem tudod mi mindent tettek a testemmel.Nem tudtam magam megvédeni....egyszerűen képtelen voltam...-kezdtem zihalni,majd megeredtek a könnyeim is.Egy szót nem beszéltem az ott történtekről.Ez volt az első alkalom.

-Akármit is tettek az nem számít,kicsim.Nekem soha nem leszel undorító.A tested mindig is hozzám fog tartozni.Esküszöm elfogom felejtetni veled az összes szarságot!Bízz bennem!-kérte.Én bízom benned.Mindig bíztam benned,Nik.

-És ha soha nem tudok lefeküdni veled?-mondtam letörölve a könnyeim.Tudom,most úgy hangzok mint valami ribanc.De mostmár ez is csupán emlék,az együttléteink.

-Én várok rád.Hogyan gondolhatod azt,hogy nekem a szex a legfontosabb veled kapcsolatban?Engem nem érdekel jelen pillanatban.Most csak az érdekel,hogy jól legyél.

Rossz Fiú✔️Where stories live. Discover now