1.rész

380 13 5
                                    

Hétfői nap van:
Legelső napom van az új suliban."Nagyon izgatott vagyok,vajon milyenek lesznek az emberek?Na de sietnem kell mert elkések ."Szóval új személyiség most kellesz nekem! Lezuhanyoztam és flöltöztem egy kicsit sem punkos ruhába."De ez olyan nyomorékul áll, mint egy stréber." Na mindegy felvettem a szőke hátközépig érő parókámat és indulás a suliba.Kellemetlenül érzem magam,nem lehetek saját magam de ha rájönnek milyen vagyok elítélnek,ezért marad ez az álszemélyiség.Kis idő múlva meg is érkeztem. Irtó nagy suli de melyik lehet az én osztályom... Elkezdtem keresgélni számomra normális embereket akik meg tudják mutatni hol a 10. B osztály. Egy ideig keresgéltem de senki normálist nem találtam. Mind a saját dolgával volt elfoglalkozva,az egyik a telefont nyomkodja rám se figyel,a másik meg nagyon pofázik az elvtársainak. Így visszafordultam és elindultam a kijárat felé mikor nekem jött valaki.
-Chh....Mit jössz nekem stréber?!!-morogta az a fiú aki nekem jött.
-Már megbocsáss de te jöttél nekem!!-morogtam rá.
-Kit érdekel csicska!-gúnyolódott,majd lelépett.
Ch...De legalább jó az álca.Ráadásul az a srác jól nézett ki és még punk is volt 😍😍😍de feltehetősen túl negatív de ez ami vonz benne.Még mindig vánszorogtam ki a kijárathoz mikor egy aranyos lányba ütköztem.
-Ups bocsánat!-kértem egyből bocsánatot nehogy ő is rámmorduljon.
-Oh semmi baj én bocsi nem figyeltem !-válaszolt a lány gyengéd hangon.-Lili vagyok.
-Dóri! Új vagyok ezért nem tudom merre van az osztályom.Tudnál segíteni? -kérdeztem szerényen.
-Persze.Melyik osztályba jársz? -kérdezte.
-Öhm ...10.B-be.-válaszoltam.
-Húha szuper egy osztályba járunk.-örült a hír hallatán.-Gyere megmutatom.Én követtem Lili-t,úgy gondolom ez egy új barátságnak a kezdete.Eltelt egy hónap,eltelt 2 hónap és lett egy ellenségem a Niki nah meg az a punk fiú negatívuma egyre jobban vonzott magához.Lilivel nagyon jó barátnők lettünk,sokat járt át hozzám.

Nos hát itt az újabb rész.Remélem tetszeni fog.Helyesírási hibákért bocsánat és a kevés trágár szóért.

By:Dodó

Depresszióba zárva.Where stories live. Discover now