Jet Black Heart ~ Ashton Irwin Ff /Átírás alatt/

1.

Április 28, vasárnap

Kora reggel szólt az ébresztőm. A hangszóróból Louis Tomlinson hangja üvöltött, de nem sokáig, mert valaki kinyomta. 
- Jó reggelt Nati! Ideje felkelni, hasadra süt a nap! Fél nyolckor indulunk! - harsogta vidáman anyu, miközben elhúzta az ablak elől a sötétítő függönyt.
- Még öt perc... - fújtattam a párnámba mérgesen. Utálom a vakító fényt. Miért kell ősszel így sütnie a napnak reggel fél hétkor? 
- Nem érünk rá! Gyerünk, mássz ki a paplan alól! Még ezernyi dolgunk van! Megyek, felkeltem az öcsédet - hadarta, és már itt sem volt. Anyu hihetetlenül be volt zsongva a költözéstől. Semmit nem vett figyelembe, ami a gyerekeivel kapcsolatos volt. Zac befordult, hogy nem láthatja többet a kis barátait, nem akart elmenni innen. Én igazából leszartam, valahol vágytam erre az egész változásos dologra. 
- Ébren vagy? - kukkantott be az ajtón apa.
- Aha.
- Hogy érzed magad? - jött beljebb egy dobozzal a kezében.
- Igazából nem fog hiányozni senki és semmi. Csak Sarah. Nem fogom kibírni hogy ne látogassam meg a sírját... - ültem fel a gondterhelt arcomat dörzsölve. - Jó, a móló hangulata hiányozni fog, de Sydney-ben az is lesz jobb.
- Öltözz fel, aztán itt ez a doboz, pakold bele a füzeteidet, a tankönyveidet kidobtam, ott kapsz újat. A ruháidat berakhatod bőröndbe, meg ilyesmibe, amiket magunkkal viszünk.
- Rendben. Amúgy egy jó dolog van ebben a költözéses dologban.
- Mégpedig? - csillant fel apa szeme.
- Így ki tudtam dobálni a felesleges holmimat - nevettem fel.
- Azt hittem valami jobb indokot dobsz fel.
- Ez is elég jó szerintem. Amit nem tudok ruhát elrakni, azt mibe tegyem? 
- Anyád majd ad szatyrot.
- Rendben. Akkor öltözöm, úgyhogy csá! - tessékeltem ki nem túl udvariasan.
Magamra kaptam egy fekete, szakadt farmert és ugyanolyan színű Adidas pólót, és kikészítettem a kedvenc pulcsimat. Sminknek csak szempilla-spiráloztam és felraktam egy szájfényt.
Utána pakolni kezdtem, ahogy apával megbeszéltem. Fél nyolc után lettem vele kész, mi miatt anya kivágta a balhét. Apa próbálta lenyugtatni, de az lett a vége, hogy úgy összevesztek, hogy egymáshoz se szóltak. 
Nyolc után kicsivel apa beindította az Audi motorját, és neki kezdtünk a másfél órás útnak.
Bedugtam a fülemet, és a 5 Seconds of Summer nevezetű bandát kezdtem hallgatni. Már van jó néhány zenéjük, és egyszerűen imádom őket. Még nem olyan népszerűek, de egy nap biztos lesznek olyan híresek, mint a One Direction volt. 
Az elsuhanó tájat figyeltem, és a dübörgő zenére összpontosítottam. Egy pillanatra elhomályosult a látásom az összegyűlt könnytől, és hagytam lefolyni párat az arcomon. Sírni nem szégyen. 
Öcsém bökdösése zökkentett ki a pityergésből. 
- Megkéred apát, hogy álljunk meg pisilni? - szegezte rám hatalmas kék szemeit.
- Zac, az előbb mondtam, hogy még húsz perc, és ott vagyunk - fordult hátra anya.
- De pisilnem kell!
- Apa, álljatok meg valahol, még csak nyolc éves! Szerintem nem akarod, hogy az új kocsid pisis legyen.
- Jó, megállok annál a benzinkútnál - kanyarodott le apa, mire anyu sóhajtva visszabújt a könyvébe. Harry Potter-t olvasott. Az a kedvence.
Rajtunk kívül egy kisbusz és egy Ford tankolt. Amíg apa is megtöltötte a kocsit, bekísértem Zachary-t a benzinkútra.
El is szaladt a mosdók irányába, úgyhogy én szétnéztem a nasik között. Felmarkoltam két csomag Oreo-t, egy XXL-es Lays chipset, egy üveg nutellát és sajtos rudat. Hát na, meg kell adni a módját az utazásnak.
A hűtött részlegről kivettem három somersby-t, és lepakoltam a pultra. A pénztárcám után kotorásztam a táskámban, amikor Zac mellém csapódott.
- Kimegyek anyuékhoz. 
- Rendben, menj csak - mosolyogtam rá.
- Ne haragudj, de kiskorút nem szolgálunk ki alkohollal. A többit lehúztam neked - pillantott rám a kasszás srác. 
- A szüleimnek és nekem lesz - emeltem ki az "és" szócskát. 
- Akkor se lehet. Ha ők fizetnek, semmi gond.
- Ne már... Ennyitől senki se rúgna be!
- A főnököm kirúghat érte. Amúgy is, minek akar egy kislány alkoholt inni? - nézett rám értetlenül, mire én dühösen lecsaptam a pultra a korábban kiírt összeget. Nagy levegőt vettem, hogy belekezdjek a magyarázkodásba, amikor is mögém lépett egy srác. Hohó, pedig én még korántsem végeztem, haver!
- Szia, elvinném azt a három somersby-t - mondta teljes lazasággal, miközben leszórta a kezében szorongatott csokit és chipset.   
- Parancsolj, még valamit? - kérdezte a pultos, mire én csak csalódottan hátat fordítottam nekik, és az ajtó felé vettem az irányt, ám ott megállított az a fiú.
Kezembe nyomott egy szatyrot, amibe a három üveg cider lapult.
- Tessék.
- Jézusom, de rendes vagy - pillantottam rá döbbenten. Aztán lefagytam. - Anyám! Ashton Irwin? Nem hiszek a szememnek! 
- Pedig tényleg én vagyok az! - nevetett fel a hajába túrva. - Teljesen igazi. 
- De magas vagy! - léptem egyet hátrébb, hogy kényelmesen felmérhessem. Úgy nézett ki, mint a videóikban. Fekete farmer, bandás trikó, converse cipő, hajában a bandana. 
- Köszi. Azt hiszem - mosolygott rám. - Hogy hívnak?
- Natalia Woods - nyújtottam kezet. 
- Szép név. Mit csinálsz erre?
- Köszönöm. Most költöztem Sydney-be... Vagyis még költözöm. Illetve rendezkedünk - magyaráztam kissé dadogva. Zavarba jöttem az átható tekintetétől.  
- Király, mi is itt lakunk! Épp kirándulni megyünk. Nincs kedved majd találkozni valamikor? Mert tök jó fejnek tűnsz.
- Öhm... Hát ha nem leszek a terhetekre, akkor de, szívesen - motyogtam meglepetten.
- Szuper! Akkor cseréljünk számot - nyújtotta felém a telefonját. Rövid fáziskéséssel én is átadtam neki a telómat, és pötyögni kezdtem a számomat.
Visszacseréltük a készülékeket, majd váltottunk még pár szót.
- Mennem kell, de majd beszélünk! - intett Ashton.
- Szia! - intettem vissza mosolyogva, majd beszálltam a kocsiba.
- Na, mehetünk? - mosolygott apa.
- Aha. És ha haza értünk, lesz cider - lóbáltam meg a szatyrot vigyorogva. 

Az út további része hamar eltel. A közösségiken lógtam és bekövettem Ash-t meg a srácokat. 
Hatalmas fékezéssel álltunk meg egy nagy ház előtt, aminek a garázsa előtt már ott állt anya BMW-je.  Csodálkozva bámultam az épületre. Nagyon aranyos, mediterrán stílusú volt, kellően nagy, erkéllyel és terasszal. Tetszett. Százszor jobb, mint a Gosfordi. A kert is rendezetten várta, hogy valaki belefeküdjön a frissen nyírt pázsitba, vagy csobbanjon a medencébe.
Zachary izgatottan szaladt fel az emeletre vezető lépcsőn. Ő még nem járt az új házban, velem ellentétben. A folyosó berendezve, napsütötten fogadott minket. A bútorok és falak meleg színei harmonizáltak egymással. Nyugtató hatással volt az emberre az otthonossága.
A folyosó végén lévő baloldali ajtó kitárva hívogatott. Az az én szobám, de még mielőtt véglegesen elfoglaltam volna, benéztem a szemben lévő hálószobába.
- Hogy tetszik, kölyök? 
- Nagyon király! - pattant fel Zac az ágyáról izgatottan. Tátott szájjal bámult körbe az űrhajós díszítéseken. - Imádom! Csak hiányzanak a játékaim... 
- Segíts apának felhozni, és akkor minél előbb elrendezheted őket - simítottam végig a fején.
- Jó! - kiáltott fel boldogan, és hangosan dübörögve elszaladt. 
Mosolyogva megráztam a fejem, és átmentem a saját hálómba. Belépve a már ismerős lila falak köszöntöttek a megszokott plakátokkal. A bútorok világos tölgyfából készültek, némelyik fehér részletekkel volt kiegészítve. Az egész összhangban volt. A hatalmas tükrösszekrényem még totál üres volt, bár fejben már kitaláltam mit hova teszek. De mindenek előtt az ágyam volt a kedvencem. Puha, párnákkal és takarókkal teli franciaágy. És ami plusz pont, hogy a szemben lévő falon lógott a tévé.
Este az ágyamban fekve majszoltam az apával sütött muffint, miközben anya a gömbös égősort próbálgatta elhelyezni különböző helyeken.
- Mondtam, az ágy felett néz ki a legjobban - vigyorogtam rá diadalittasan. 
- Igazad van. De holnap veszek még egy ilyet, csak hosszabbat, és akkor az asztal fölé is tudsz rakni egyet, végig a falra.
- Ú, az jó ötlet!
- Na, csak tudok valamit! - nevetett fel, majd megbontotta a két cidert. - Nos, hivatalosan is kész vagyunk a szobáddal. Csirió!
- Csirió! - koccintottam össze az üvegeket, és elégedetten beleittam az alkoholba. - Muszáj holnap iskolába mennem?
- Muszáj, ne lógj az első napodon!
- Légyszi, nagyon fáradt leszek. És azt se tudom hova kell menni!
- Jól van, odaszólok az iskolának reggel, és leigazolom. De csak a holnapi napot! - sóhajtott fáradtan. Ha tehetné, szerintem ő se menne dolgozni.
- Köszi anya! - szorosan megöleltem és vinnyogni kezdtem neki. Csak rám tört a szokásos kamasz öt perc.
- Viszont menj el fürdeni, és feküdj le aludni. Szeretném ha elvinnéd Zachary-t, mert nekem korábban be kell mennem.
- Oké, elviszem, csak adj egy címet.
- Majd kiragasztom a hűtőre. 
- És mindig korán kell majd menned?
- Csak néha, amikor le kell adni a megrendelést a szállítónak. Általában el foglak tudni vinni titeket. 
- Értem, de olyan szar ez így...
- Micsoda, kicsim?
- Ez az egész. Nem tudom készen állok e erre az egészre. Mindjárt május. Miért év végén kellett elköltöznünk?
- Nati, tudod jól miért. Értem, hogy kellemetlen lesz. De nézd a jó oldalát! A part viszonylag közel van, szép a hely. És nem nyomaszt, hogy minden olyan mint volt Sarah után. Csak nélküle. Nem olyan szörnyű a változás, mint gondolod. Csak félsz. De nekem tudod, hogy bármit elmondhatsz.
- Tudom...
- Menj, zuhanyozz le.
- Jól van - sóhajtottam fel, és kimentem a fürdőbe. Magamra zártam az ajtót és megnyitottam a csapot, hogy elfojtsa a vízcsobogás a sírásomat.
Hiányzik Sarah. Az hatalmas, gödröcskés mosoly az arcán, barna, kicsit vágott szemei, a hosszú, szőke haja... A dallamos kacaja, az a gyönyörű énekhangja. Úgy imádott énekelni. Híres akart lenni...
Kimásztam a zuhanykabinból és felvettem a pizsamámat. Letöröltem a tükörre szállt párát, és farkasszemet néztem saját magammal. A kék szemem vérben forgott a sok sírástól és a belekerült tusfürdőtől. Teljesen kihunyt belőle az élet, mintha én is meghaltam volna, csak belülről. Pedig élőnek éreztem magam. Derékig érő fekete hajam kócosan meredezett mindenfelé, és kezdett behullámosodni a gőztől.
Fáradtan hátrasimítottam az arcomba hulló tincseket, és lefeküdtem aludni. Ma is a démonjaimmal álmodtam.