Mondd ki!

4. FEJEZET

Kiszaladtam az udvarra és olyat láttam amit álmodni sem mertem volna. Raphael egy korombeli  fiúval csókolózott rohadt szenvedélyesen.

Csak álltam ott tátott szájjal. Amikor becsapódott az iskola ajtó, hirtelen rám néztek. Raphael elfehéredve odajött hozzám.

-Mit keresel itt?!-Kérdezte dühösen.-

-A tanár küldött utánad mivel egy szó nélkül kifutottál a teremből.

-Jólvan akkor játsszuk azt, hogy te nem láttál semmit abból ami itt történt. Sikerülni fog?

-Az iskola nem tudja, hogy meleg vagy?-Bár a válasz egyértelmű volt azért megkérdeztem.-

-Nem, nem tudja és ha rajtam múlik nem is fogja megtudni!-Mondta miközben idegesen beletúrt a hajába.-

-Rendben, de akkor legalább megtudhatnám miért volt olyan sürgős találkozni a lovagoddal?-Kérdeztem egy mosoly kíséretében.-

-Először is: Kicsit sem vagy vicces. Másodszorra pedig elmondjuk ha nem mondasz erről semmit senkinek. Rendben?

-Rendben.

-Adam! Gyere ide!-kiáltotta neki. Adam odajött hozzánk. Sötét barna haja volt tengerkék szemekkel és átlagos testalkattal.-

-Örülök a találkozásnak!-Mondta csillogó szemekkel.-Igazi jó fiúnak tűnt első megítélésre.-

-Én is örülök a nevem Jason! Na szóval mi volt ilyen fontos?

-Ez nagyon bonyolult.

-Nembaj van időnk.-Mosolyogtam rá Raphaelre. Nem tagadom élveztem a helyzetet. Raphael majd fel robbant a dühtől.

-Szóval mikor a szüleimnek bevallottam, hogy meleg vagyok apa nagyon ideges lett és lekevert egy nagy pofont. Ami egyébként tegnap volt. Ma reggel pedig összevesztünk és azt mondta, hogy takarodjak a házából. Így hát összepakoltam a cuccomat és eljöttem. Most pedig itt vagyok.-Nagyon nem tudtam megszólalni. Én is ugyan ettől féltem és ezért nem mondtam  el senkinek sem. Viszont gondoltam lehet, hogy anya megértene, de azt sem akartam, hogy emiatt veszekedjenek vagy ne adj isten elváljanak.

-És anyukáddal mi van, ő sem segít?

-Nem ő sem segít apa pártján áll. Ezért csak Raphael-hez tudtam jönni.-Nézett rá mosolyogva.-

-Nagyon sajnálom, hogy ez történt veled. És most Raphaelnél fogsz lakni?

-Elég volt a kérdésekből! Most már tudsz mindent lehet bemenni!-Kiáltotta Raphael dühösen.-

-Jól van bocs, hogy érdeklődőm!

-Fejezzétek már be a marakodást!-Szólt közbe Adam-

-Jólvan én most visszamegyek a terembe. Örültem a találkozásnak Adam! Remélem még találkozunk!-Mondtam mosolyogva.-

-Én is remélem! Szia!

-Te még visszajössz tanulni?-Néztem rá Raphaelre-

-Nem tudom, csak mennyél már vissza.

-Jó megyek! Sziasztok!-Mondtam majd beszaladtam az iskolába.