IMPRINTING -Bevésődés

20. Viszlát!

Elakadt a lélegzetem. A félelem megfagy a gyomromban. Köpni-nyelni  nem tudtam. Oké, szóval rendesen megijedtem.
Beletúrtam a hajamba, és felhúztam a szemöldököm. Ez egy...farkas? Egy farkas ami akkora mint egy medveölő kutya?
Ez a farkas engem néz. Szemei értelmet áradztanak, ami nem túl megszokott egy állattól. És az én szemeimet nézi. Megszakítás nélkül. Szeme színe hasonlít valamire....Ez
..Ez lehetetlen. Megállt a biztonsági öv a kezemben.
Tényleg én vagyok a Deadpool.... Ez...
- Úristen- emeltem fel a hangsúlyt a végén. Eltátottam a szám. A farkas elemelte rólam a tekintetét, fújt egyet és befutott az erdőbe. Egy másodperccel később dudaáradat mellett elhajtott mellettem egy kocsi. Felnéztem az ámulatomból, és arrébb álltam a kocsival az út szélére. Kiszálltam, és becsaptam magam mögött az ajtót. Sietős léptekkel futottam az erdőbe. Nem tudom hogy a halál vágy hajtott-e vagy valami más  mazoista hajlam...de a farkas után eredtem. És még siettem is! Egy óriási farkas után. Az erdő szélén megtorpantam. Biztos hogy normális   vagyok? Sosem voltam az. Elhesegetve ezt a gondolatot, tovább mentem. Eltoltam az arcomba csapódó leveleket. Észre vettem néhány mancs nyomot, szóval annak az irányába mentem. Percekig sétálhattam a zavaros avaron. Mikor valami megérintette a karom hátulról. Ijedtemben felugrottam.
- Minden rendben?- kérdezte a hang. Hátra néztem. Embry állt velem szemben. Ezt nem hiszem el! Mi a franc van?
- Embry...- kezdtem, de nem tudtam hogy mit mondhatnék. Kinyitottam a szám, aztán visszacsuktam.
- Joy..Tudom hogy ez most zavaros...de el kell nekem hinned. .. muszáj elhinned.- már szinte könyörgött. A szemébe néztem.
- Mit higgyek el? - kérdeztem rémülten. Nem tudtam hogy mit keresek itt. Erre a kérdésemre egy mozdulattal válaszolt. Egy lépéssel előttem termett, és megcsókolt. Először hevesen kezdte az indulattól, de nem fájt ahogy a szájának nyomta az enyémet. Aztán gyengédebben csókolt. Az első pillanatokban nem fogtam fel hogy mi történik, aztán egy magabiztos mozdulattal eltoltam a testét magamtól. Legalábbis el akartam tolni magamtól.
- Embry mit csinálsz?- kérdezem csendesen. A tenyerem a mellkasán pihent miközben próbáltam megfejteni, hogy mi is történt az előbb.
- Ezt hidd el nekem. Szeretlek teljes szívemből. De napok alatt nem tud az ember  megszeretni valakit teljesen önszántából. - magyarázta. Most már végképp elvesztettem a fonalat.
- Embry el akarok menni...- mondtam...de inkább kértem, hogy eressze el a csuklómat...de nem tette.
- Maradj itt..- utasított. Lassan eleresztett, aztán el sétált tőlem néhány méterre.
A hasamhoz szorítottam a kezem, és körbe néztem. Behunytam a szemem, majd megráztam a fejem.
Egy morgásra lettem figyelmes. Kipattantak a szemeim.
Még egy morgás. Az állat amit előbb majdnem elcsaptam előttem feküdt. A szám elé kaptam a kezem. Embry sehol sem volt. És ha meg akar enni ez a farkas? Itt halok meg...halott vagyok. Most már biztos. Úristen!
- Jó farkas...Maradj.Ott! - suttogtam, és elkezdtem hátrálni. Azt hittem, hogy feláll és utánam rohan. De nem tette. Megtorpantam. Ahogy engem nézett...
- Uramisten...Ez nem lehet...- ráztam meg a fejem, és le huppantam a földre. A körmömet rágtam.
Ez nem lehet.
A farkas most felállt, és egy pár lépéssel a lábam mellett termett. Ott megállt, és megint lefeküdt. A kezemet néztem. Majd felnevettem. Ahogy a fejét a lábamra fektette, elakadt a szavam. Mosolyogva eresztettem le a karom az ölrmbe. Megérintettem a farkas bundáját. Puha volt és sűrű. A szürke szőrszálak simogatták az ujjamat.
-Embry?- kockáztattam meg finoman. Fújt egyet. Jézusom! A szám elé kaptam a kezem, és könnyezni kezdtem.
- És Henryett erről tudott?- kérdeztem tőle. Felemelte a fejét, és bólintott. Ó Istenem!
- Hogyan tudta ezt titokban tartani? - vontam össze a szemöldököm.
Valószínűleg levette, hogy költői kérdés volt, mert nem reagált sehogy. Vagyis csak úgy hogy felemelte a lábamról a fejét, és négykézláb  emelkedett. Én is felpattantam. Pont akkor néztem oda, mikor a farkas átváltozóban volt.
- Ó! - kaptam el a fejem. Nem sok kedvem volt Embry csupasz fenekét nézni.
Hátat fordítottam, és a fákat kezdtem bambulni. Nem tudom felfogni hogy ilyen létezik.
- Ilyen nem csak a mesékben van?- kérdeztem háttal neki. Felhorkantott.
- Mesebeli vagyok.- morogta és hallottam ahogy öltözködik. Elmosolyodtam. Tegnap még kiröhögtem volna ha ezzel elém áll... De ez a farkasos dolog....Nem is! Mit mondott Embry? Vérfarkas...