Őrangyal /VKOOK ff./

Negyedik

De már nincs visszaút... Holnap megteszem...

/Taehyung POV/

~Másnap~

Ma nem történt semmi különös. Csak a szokásos. Hyun Jun megint lejött piszkálni azért hogy mi melegek vagyunk. Amiben sajnos nem tévedt ha rólam van szó. De persze mindig tagadom. Nem akarom hogy megtudja. Na mindegy nem ez a lényeg. MA KELL ELMONDANOM JUNGKOOKNAK HOGY SZERETEM!!! Nagyon félek. Mi van ha el fog ítélni? Mi van ha ezzel tönkremegy a barátságunk? Az a baj hogy most már nincs visszaút. Meg kell tennem. Nincs mese. Most indult ki a teremből. Szomorúnak tűnik. Megyek megvigasztalom...

-Jungkook~-kiabáltam utána mire döbbenten rám nézett. Szerintem csak ezért mert már nem dadogok. -Baj van?

-Nincs. Csak fáj a fejem.-halványan elmosolyodott. Láttam hogy nem mond igazat.

-Látom hogy nem ez a baj. Tudod hogy nekem elmondhatod bármi is az.

-De tényl-nem hagytam hogy befejezze a mondatát. Közbe szóltam.

-Nekem te ne hazudj. Látom hogy valami baj van. Kérlek mondd el!-kicsit felemeltem a hangom amit lehet nem kellett volna. De ez van ha nem mond el valamit a legjobb barátom(mellékesen életem szerelme).

-Jó. Elmondom. De nem itt. Gyere a parkba 1 óra múlva és ott mondom el.-azzal elment. Láttam hogy majdnem sír.

Haza mentem, lepakoltam a cuccom és mentem is a szobámba. Megírtam a matek leckémet és kb 15 percem maradt hogy odaérjek a parkba. Gyorsan elraktam a tanszereket és lementem felvenni a cipőmet. Miután ezzel megvoltam bezártam a lakás ajtaját és indultam is. Szerencsémre a park közel van hozzánk ezért kb 3 perc alatt oda is értem. Amint beléptem a kapun meg is láttam egy fekete hajú fiút az egyik padon és láttam hogy sír. Közelebb mentem és láttam hogy Jungkook az. Vajon miért sír?

-Szia Jungkook!-köszöntem kedvesen mire ő halványan elmosolyodott. Ez a mosoly ne.volt őszinte. Nem a megszokott mosolya volt. Kezdek egyre jobban aggódni.

-Szia.-még mindig könnyezett a szeme.
-Mi történt? Bántott valaki?
-Nem....-nem volt őszinte. Felismerem ha valaki hazudik és ő most pont ezt tette.

-Miért nem mondasz igazat?-meglepetten nézett rám.-Jungkook.... Mi a baj?

-Hyun Jun....Amint ezt kimondta azonnal elöntött a düh. Most szívem szerint odamennék hozzá és akkorát belevernék a fejébe hogy ott halna meg.

-Mit csinált az a barom?

-Várj. Először tudnod kell azt amiért ide hívtalak.

-Mond. Figyelek.

-Na. Anyukámnak ma van a....a születésnapja.-Itt sírni kezdett.-És egyben a....-még jobban elkezdett sírni. Én csak magamhoz öleltem és vártam amíg megnyugszik. Pár perc elteltével ez be is következett.-és egyben a halálának az első évfordulója.-megint rátört a sírás. Bár nem is csodálom hisz ki ne sírnak ennyit ha az anyukájának a születésnapja és halála ugyan akkor lenne?

-Ne sírj.-közelebb húztam magamhoz.-Emlékszel hogy mit mondtál nekem akkor amikor ide jöttem?-csak bólintott egyet de nem nézett rám.-Én is megígérem neked hogy soha nem fogom hagyni hogy bárki is bántson.

Ő is megölelt. Szívem kihagyott egy ütemet. Olyan aranyos. Mint egy nyuszi. Pár perc elteltével sírása csillapodott. Ekkor egy túl ismerős hangot hallottam meg. Ki más lett volna ha nem Hyun Jun?

- Na most mondjátok azt hogy nem vagytok buzik!!!-erre a kijelentésre rengetegen idejöttek és csak megvető pillantásokkal díjaztak minket.-Mostantól nem tagadhattok semmit!-azzal elment. Mindenki csak fujjogott és Jungkook-ból megint előtört a sírás.

Na a tervem sem jött össze hogy elmondom neki mit érzek. Nem sokkal később mindenki elment egy lány kivételével. Ő idejött hozzánk.

-Sziasztok!-köszönt kedvesen.

-Szia.-köszöntem neki én is de nem néztem rá. El voltam foglalva azzal hogy megvigasztaljam Kook-ot.

-Ti együtt vagytok?-kérdezte a lány és kiváncsian figyelt minket.

-Nem.-mondtam mire ő csak szomorúan nézett ránk.-Mi a baj?

-Semmi.... Csak nincs ship....-komolynak nézett ki.

-Amúgy Hyun Jun-nal meg ne foglalkozzatok. Nem gondolja ezeket komolyan csak a szája jár.

-Rendben. De te honnan ismered őt?

-Az unokateóm...

Annyeong!

Na most szégyenlem magam. Nagyon nagyon nagyon sajnálom a késést de van okom rá. Az egyik az ihlet hiánya. A másik az az hogy Erdélyben voltam múlt héten és ott nem volt semmi időm sem energiám. Tényleg nagyon sajnálom. Ígérem a szünetben több rész lesz. Remélem azért lesz akinek tetszik és nem okoztam csalódást! Sok sikert ehhez az icuri-picuri isőhöz a suliban. Nemsokára vége a szenvedésnek! 

További szép napszakot nektek!

Pussz:

/Min-Kiki/