notes - m.yg x p.jm [HU]

huszonhét.

yoongi paranoiás volt. legalábbis ha figyelembe vesszük, hogy jimin nem hagyott neki üzeneteket az utóbbi reggeleken.

talán yoongi tett valamit?

talán yoongi mondott valamit?

vagy jimin mérges rá?

yoongi visszafolytottan sóhajtott ahogy az ujjaival az asztalon dobolt türelmetlenül. a kis konyhaasztaluknál várt, ahol ō és jimin szoktak enni. shop jimin kaját szokott hagyni yoonginak. mostmár bármelyik pillanatban megérkezhetett jimin, besétálva a kis lakásba. yoongi készen állt... valószínūleg hogy letámadja a fiatalabbikat a kérdéseivel.

hogy ne tenné? hiszen jimin mostanában semmi jelét sem mutatta annak hogy élt. nem beszéltek. nem voltak üzenetek. jimin még yoongi pillantását is kerülte reggelente mikor elhagyta a lakást. aztán mikor hazaért délutánonként, kifogásokat talált ki hogy a szobájába zárkózhasson.

ez pedig zavarta yoongit.

nagyon is.

a lakás ajtaja nyikorogva nyitódott ki, lassan -- túl lassan. yoongi úgy gondolta hogy jimin próbál elōle bújkálni.

lépéseket hallott. aztán a szeme sarkából észrevett egy mereven álldogáló személyt a konyhaajtónál. fejét gyorsan az alak felé fordította, akit jimin személyesített meg. a fiatalabbik arcából minden vér kifutott ahogy yoongi mozdulatlan alakjára nézett.

"hyung, én--"

"jimin," szólalt meg yoongi lágyan "szerintem lenne egy kis megbeszélni valónk."

"miért?" tudakozta hirtelen jimin aprókat köhécselve "nem érzem jól magam hyung. el... elmehetnék a szobámba?"

yoongi felállt a székébōl, s tett néhány lépést jimin felé "addig nem, amíg nem beszéltünk."

"nincs mirōl beszélnünk."

"oké? miért kerültél az utóbbi napokban, park jimin?"

csend.

amíg,

"nem kerültelek." jimin gyorsan megfordult és elrohant a kis folyosón, yoongi pedig követte. még mielōtt jimin be tudta volna zárni a szobája ajtaját, yoongi a lábát az ajtó és a félfa közé csúsztatta. felszisszent ahogy az ajtó erōsen megütötte a lábfejét. jimin szemei kitáfultak, majd kitárta az ajtót, hogy yoongi lába kiszabadulhasson. "hyung, jól--"

"talán mondtam valamit."

"mi?"

"talán tettem valamit amivel felidegesítettelek." kezdte yoongi "nem tudom miért nem érdekel a jelenlétem ezen a héten, de kérlek. csak erre válaszolj, jimin."

jimin nyelt egyet "mire?" a hagja gyenge és megviselt volt.

"miért nem írsz nekem üzeneteket többé?"

csend sūrítette a levegōt. csak jimin egyenletes lélegzetét lehetett hallani.

"úgy gondoltam... jobb lenne ha abba hagyom. ha a barátnōd rájön, akkor talán... nem kedvelne."

yoongi pislogott "ennyi?"

"mi?"

"ez az oka?"

"igen. mármint--"

"park jimin." yoongi levegōért kapkodva nevetett "érdekes egy fiú vagy."

jimin kissé elpirult "nem tudtam, hogy ilyen sokat jelentettek számodra az üzenetek, hyung."

"nem is tudod milyen sokat jelentenek," yoongi megfogta jimin kezét, majd bíztatóan megszorította azt "hidd el, nagyon sokat jelentenek."

jimin lenézett az összefont kezeikre, majd vissza fel, yoongi rabul ejtō szemeibe.

elmosolyodott; valamiféle szomorú és üres mosoly volt ez. de yoongi érzett benne valami különlegeset, ami elég volt számára. egyenlōre.

"oké hyung."