Néhány hónappal ezelőtt, az előkészítő egyik óráján a filozófia és a művészet kapcsolatával foglalkoztunk, illetve azzal, hogy mi számít luxusnak?
Heller néhány gondolata különösen megtetszett nekem, úgyhogy gondoltam leírom, hátha érdekel valakit.
Heller egyik filozófiája a szerelem és a szeretkezés kapcsolata. Eszerint, ha egyenlőek, akkor szükség van a szerelemre, mivel a fajfenntartás rajta áll. Viszont, ha a szerelem romantika, - tehát nem egyenlő a szexxel - akkor szükségtelen. Nem létfontosságú a társadalom számára, nélkülözhető. Luxus.
A gondolkodás öncélú. Elmélkedés. Az is luxus. Ellenben amiatt szabad az ember, az adja meg a méltóságát. Lehetőséget ad az etikára.
A művészet sem létfontosságú. Vegyük például az éneklést. Ha nincs egészségügyi oka, minden ember énekel. Ha máshol nem, egyedül, titokban, a zuhany alatt.
Mindannyian hallgatunk zenét, de nem biztos, hogy figyelünk is rá. Ugyanígy nem feltétlenül értjük, vagy akarjuk megérteni az előttünk levő műalkotás rejtett üzenetét.
Tehát a művészet bármely formája luxusnak minősül.
