Szeretsz? Bizonyítsd!

2.

Az a röpke két hét gyorsan el is tűnt. És végre nyár van! Nem is tudom, hogy ennek most örülnöm kéne-e, hiszen így már nincs megfelelő kifogásom a strand ellen.

*Csörög a telefonom*

- Hallo?
- Szia Anne! - köszönt bele a készülékbe, hallhatóan nagy jókedvvel Rosey
- Szio! Mi az öröm tárgya?
- Tudod hányadika van?
- Persze. Júni 21.
- Pontosan! És ez tudod mit jelent? - kérdezte hangját már kissé elvékonyítva
- Nem. Mit? - érdeklődtem már kicsit aggódva.
- Ez a suli végét követő 5. nap!!
- Na és?
- Na és ez azt jelenti, hogy irány a strand!! - üvöltötte, ezzel kiszakítva dobhártyámat...
- Jaaaj..... Tényleg...

Rosey mindenre felkészült. A múlt héten elráncigált fürdőruhát venni csak ezért.. Hát szerinte jól állt nekem a fekete, oldalt ráncolt, egyberészes fürdőruha. Szerintem nem de ez úgy látszik nem számít....

- Akkor pakold össze a cuccaid! 11-re megyünk érted!
- Megyüünk?????
- Igen. Én és Matt, meg az apukája.

Na álljon meg a fáklyás menet! Arról nem volt szó, hogy Matt is ott lesz! Ne értsetek félre.. Szeretem Mattet, meg ő a világ legjobb fiúbarátja, és tudom, hogy nem ítél el, hisz tudja hogy nem én tehetek az alakomról, de azért mégiscsak fiú. Már belegondolni is elég zavarbaejtő, hogy meglásson fürdőruhában...

Na mindegy. Írtam egy búcsúlevelet anyumnak, hogy ha soha többet nem jövök haza, az azért lesz mert elástam magam szégyenemben. Kétszóval: Strandra mentünk...

Amint kihelyeztem üzenetemet a hűtőre, már dudáltak is. Ezek szerint kezdődik....

Kiléptem az ajtón és máris a legjobb barátaim karjai között találtam magam.
Amikor beszálltunk a kocsiba, Matt apukája mondta, hogy nyugodjunk meg, nem lesz velünk egész nap. Kirak minket a strandon és ő elmegy pecázni. Ennek azért örültünk.

A strandon kiszálltunk, s én egyre szaporább pulzussal közelíttettem az emberek felé.

Valóban senki nem velünk foglalkozott, de én úgy éreztem mindenki minket bámul.
Elmentünk átöltözni, és én feszengve, idegesen léptem ki a fülkéből.
Amikor Matt meglátott egyből elmosolyodott.

- Ettől kellett annyira félni? - mosolygott gonoszan
- Hagyjál! - mondtam durcisan
- Jaj, ne duzzogj már! - mondta Matt aranyosan és azzal a lendülettel átölelt.
- De kellemetlenül érzem magam! - nyüszögtem továbbra is.
- Pedig nem kéne! Jól áll!
- A francokat! - vágtam rá egyből.

A vitánkat Rosey szakította meg aki hozott nekünk jégkását mert dög meleg volt.

Miután megittuk, elkezdtek engem győzködni, hogy menjünk be a vízbe.
A végén belementem. Nagyon jól esett a hideg víz. Szinte egész nap a vízben voltunk.
Délután 6 fele kijöttünk egy kicsit pihenni, enni-inni stb.
Ekkor vettem észre, hogy egy srác- nem messze tőlünk- folyamatosan engem bámul.

Először azt hittem én vagyok paranoiás, de abban a pillanatban Rosey felém fordult, hatalmas vigyorral arcán.

-Az a srác téged bámul. - mutatott a már említett személy felé izgatottan.
-Vettem észre! Ugye? Megmondtam, hogy hülyén áll a fürdőruha!
-Szerintem meg pont azért néz mert jól áll. - mondta Matthew.
-Ti teljesen megbolondultatok! Miért tetszene neki-VAGY BÁRKINEK- egy olyan lány mint én?
-Miért ne? - kérdezte Rose értetlenül
-Mert... Mert... Hagyjuk! -mondtam zokogva, majd megfordultam és csak futottam... zokogva

Semmire nem figyeltem, csak minél távolabb akartam kerülni amikor hirtelen, belefutottam valakibe...