I gave you my heart [YoonMin] -Befejezett-

13. fejezet

Jimin POV
Most Yoongi tényleg arcon csókolt? Min Yoongi? Nem álmodom?
Döbbent arccal nézek a még megdöbbentebb arcú lánycsapatra, kik hamar átrendezik arcmimikájukat, arcukra lenézés és undor ül ki.
Egy évszázadnak érzem, míg hyungom puha ajkai elválnak arcomtól, és gúnyosan mosolyogva néz a csapat csitrire.
- Tudjátok, nekem valahogy nem jönnek be az ilyen "osztálykurváivagyunk" stílus - kuncog gonoszan, mondandójával ledöbbentve a lányokat. - Minek pakoltok ki mindent, ha nincs is mit? - von vállat, majd levéve a pultról üdítőjét kihúzott a forró levegőre - Nagyon megnémultál. - néz rám, miközben én piros arccal bámulom a homokot és hagyom, hogy lassan vissza vonszoljon a pokrócunkig.
- Khm...ez hogy jött neked, hyung? - harapok alsó ajkamba, és ekkor veszem észre, hogy ujjaink még mindig egymásba vannak fonva -nem mintha zavarna.
- Ez egy ártatlan kis puszi volt. Nem tenném. - néz rám, amikor kihúznám apró tenyerem az övéből, ugyanis érzem, hogy egyre jobban izzad - Még mindig figyelnek - kuncog, és elkezdte gyorsítani lépteit. Az árnyékban végül elenged, és amikor meglátom Tae és Kook csillogó szemét, miközben a pokrócon ülnek, Jungkook természetesen Tae ölében időzik, hangosan felnyögök.
- A kurv.....nem hoztam fagyit!
- Mi? De miért? - görbül le Jungkook szája sarka. - Hisz eredetileg azért mentetek.
- Igen, csak történt egy, s más, és elmaradt. - ivott bele az üvegébe Yoongi egy félmosollyal az ajkain, mire én egyáltalán nem feltűnően végignézem minden egyes nyelését. - Menjetek akkor, és vegyetek magatoknak. A nap végéig én innen el nem mozdulok! - csavarja vissza a kupakot a műanyag flaskára, majd a táska legmélyére dugva, hogy ne melegedjen fel, elteszi, majd hátára fekve elterül az árnyékban. Tae kotor elő pénzt, majd a legkisebbet magával ráncigálva elmennek maguknak megvenni a beígért fagyit, ezzel kettesben hagyva engem és hyungomat. Lassan végigpillantok lehunyt pilláin, ami olyan hosszú és dús, hogy a nők megirigyelnék, éles állvonalán, majd ugyanúgy, mint amikor levette a pólóját, végig vezetem szemeim tökéletes testén, amit hófehér bőre csak jobban csábítóvá tesz.
- HYUNG! - szalad felénk égő vörös fejjel Kook, mire én ránézek, Yoongi meg le se szarja, csak hümmög egy laposat.
- Ott voltak a lányok, mi? - nevetek, ahogy lehuppan mellém, és megszerzett csokis jégkrémét kibontva hozzá is lát elnyalogatni ebben a hőségben, miközben bőszen bólogat.
- TaeTaet majdnem szétszedték - szusszant, majd be is kapja egy pillanatra az édességet.
- Hol a hyung? - ül le Taehyung is, és még jobban összeborzolja saját kócós haját, amit Kook élvezettel teli szemmel kísér végig.
- Taehyung-sshi! - vigyorog Jungkook, megmutatva nyuszis mosolyát, miközben a nála idősebb szemforgatva lehuppan mellé, fagyiját bosszúból egy pillanatra a maknae combjához nyomva, hogy az egy pillanatra felszisszenjen a hidegre.
- Látom sikerült túlélni a lánycsordát. - mosolygok, majd fel is csillan a szemem, ahogy a velem egyidős egy dinnyés jégkrémet dob az ölembe.
- Már megszoktam. - von vállat, és neki is áll az epres csoda nassolásának.
Miután mind a hárman megettük a saját jégrémünk, elmegyek a két fiúval megmártozni, de egy idő után megunom, plusz kezdem fázni, szóval a gerlepárt magára hagyva kibattyogok a pokrócig, és elvéve törülközőmet kiülök a napra száradni. A gerlepár jellemzőt nem véletlenül mondtam; miután kijöttem a vízből, a két fiú rá fél percre egymás ajkainak esnek. Mosolyogva figyelem őket, majd mikor megszáradol, visszatelepedek az ányékba. Telefonomat és fülesemet előkeresve készítem fel magamat a zene hallgatásra, már az egyiket be is dugtam a fülembe, amikor Yoongi  az oldalára feküdve felém fordul. Alvó arcára pillantok, majd megállapítom, hogy a nyakának nem lehet éppen kényelmes, szóval megfogom a táskáját, a törcsijét rátekerem, és óvatosan felemelem a fejét, alárakva a csomagot, ami mostmár párnaként funkcionál, visszahelyezem fekete buksiját. Egy pár pillanatig elgondolkodom, hogy szívesen kelnék reggelente erre a látványra, de inkább megrázom a fejem, és másik fülhallgatómat is a fülembe dugva elindítom a kedvenc számaim közül az egyiket. Eszembe jut a gyógyszer is, szóval miután észrevétlenül beveszek egyet, hanyatt fekve gondolkozom el pár dolgon. Éppen azon jár az eszem, hogy hol kéne nekem kedvező, és csinálható munkát találnom, amikor a telefonom zenét váltott. A pár másodperces csöndben meghallottam, hogy Yoongi szólitgat, majd meg is rázza a vállam.
- Hm?
- A fiúk estig akarnak lenni - biccent a két jómadár felé, akik most gázolnak vissza a vízbe egy csapat új fiú társaságában. A csapatot nézve felismerem Bhuwakul vörös haját, de valahol eltévedve a nagyjából tizenöt-húsz fős fiúcsoportban látok egy szőke hajkoronájú Sehunt is, ahogy egy nála kicsit alacsonyabb, barna hajúval próbálják egymást vízbe fojtani. 
- Felőlem, úgysincs jobb dolgom.
Yoongi feláll, majd végigszánt hosszú ujjaival fekete tincsei között.
- Hova mész? - nézek fel rá.
- Valahol láttam egy kajáldát, megyek megkeresem. - nyal végig alsó ajkán, miközben egyik kezét csípőjére teszi, másikkal hasán húzza végig ujjait.
- Megyek veled! - pattanok én is fel, de a hirtelen megmozdulásomtól megszédülök. Yoongi elkapja a karom, de közben megbotlok a felgyűrődött pokrócban, így a kelleténél nagyobb lendülettel csapódok neki, ezzel elérve, hogy nagyot zakózzunk mind a ketten.
Fogalmam sincs hogy sikerült elérnem, hogy Yoongi lábai között üljek, de valahogy megcsináltam. Épp hátra akarok támaszkodni, hogy fel tudjak állni, egyben megnézzem, hyungom milyen állapotban van, amikor leteszem tenyeremet. Nem is azzal van baj, hogy letettem, hanem hogy hova. Pár pillanatig döbbent csend telepedik közénk, majd megmozdítom kezemet, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg a...lényegre tapintottam-e, erre Yoongi fájdalmasan felnyög, és össze is rándult kissé, míg én égő fejjel ugrok ki öléből. Hevesen dobogó szívvel figyelem ahogy hyung a lábai közé kap és nagy, meglepett szemekkel néz rám.
- Kellemetlen - nyög egyet, majd újra feláll, enyhén remegő térdekkel. De még mennyire az... - Szóval, elmegyek kajálni. - nagyot nyel, és felém tartja a kezét. - Akkor jössz velem?
Szemeim tányérméretűre nyílnak - Tudom mit gondolsz, de figyelj, csak egy baleset volt. Egy...elég kellemetlen baleset - kuncog fel. Továbbra is meglepetten figyelem - Jössz vagy nem? Nem fogok itt várni - szokásos énjét visszaöltve magára indul meg unottan, mire fejemet megrázom, és felpattanva utána sietek.