Csók Lista

Most komolyan?!

  Amint kiértem a bejárati ajtón sikítottam egy rohadt nagyot, majd minden fájó végtagon ellenére rohanni kezdtem.
  A szél a hajamba kapott, egyre több és több könnycsepp csorgott le arcomon. Miért nemtud egyszerűen felszívódni? A sátán űzzön a pokol mélyére Lucas Julio. Mert, hogy én többet látni sem akarlak felrakom mindkét karom.

  Az idő elteltével azt vettem észre, hogy a város házai eltűnnek és helyüket bokrok és földutak veszik át.

~Remek-gondoltam-Hogy a francba jutok vissza?

  Miután meguntam az ácsorgást egyszerűen leültem egy fa tövébe. A madarak csiripelése kezdtett halkulni, a tücskök mint akik erre vártak rázendítettek, ezzel átvéve az esti műszakot.
 
  Kiskoromban mindenféle élőlényt megfogtam és ahogy illik, összeházasítottam őket. Lehet, hogy ők ennek nem nagyon örültek, én viszont tökéletes elfoglaltságnak véltem. Most komolyan magyarázd meg egy négy évesnek, hogy a békák miért nem lehetnek együtt a sáskákkal.
  Saját gondolataimon elnevettem magam.
  Amikor Hannah megszületett én akkoriban kezdtem megtanulni járni. Hát igen a születésem után anyuék siettek vele, nem kétség.
  Mindig hercegnőset akart játszani, míg én egy bátor Amazon szerettem volna lenni. Sok mindenben különböztünk, és nagyon sokat veszekedtünk, de talán épp ezért lett olyan a kapcsolatunk amilyen,ha Han nem lenne, fogalmam sincs milyen lenne az életem.
  A lányokkal pedig általános óta szívjuk egymás vérét, persze azért sokan csak kilencedikben csatlakoztak. Elsem akarom hinni, hogy nemsokára vége. Szallagavató, ballagás, érettségi. És az útjaink elválnak.
  Lucasszal pedig volt egy szép hétvégénk és ennyi, nem történt más. Azon kívűl, hogy kitépte a szívem és jó messzire hajította. Talán én rosszabul jártam mint a többi lány, akiknek még csak egy csókra sem volt vele esélyük. Pedig ahogy a többiek fogalmaznak; "mi lehettünk volna a sztárpáros".

  Egyre sötétebb volt nálam pedig nem volt semmi. Lassan feltápászkodtam majd elindultam, remélhetőleg visszafelé. Végignéztem magamon és elszégyeltem magam. A lábam csupa vér volt ahogy a sok kő neki pattogott, még egy pizsama gatya volt rajtam és egy elnyűtt póló, a hajam fele pedig csapzottan, de göndör volt, míg a másik egyenes bár, viszont kócos. A reggel szépen elkészítrtt sminkemből valószínűleg egy összefolyt paca maradt. Tökéletesen festettem ahhoz, hogy úgy nézzek ki mint aki most szabadult a rendőrök markából, holtkórosság miatt elkövetett boltilopás miatt.
  Vagy két órán át bolyongtam mire egy ismerős környéken kötöttem ki, igenám, de ez az ismerős környék a város másik felén volt! Gratulálok Isabella, ezt megint elintézted, gyalog innen már csak egy újabb óra! A buszra nincs pénzem, ráadásul, így nemis biztos, hogy felengednének.
  Ekkor viszont megláttam egy járőr kocsit, és hatalmas mosollyal kopogtattam a rendőr ablakán.

-Jóestét, eltévedtem és nincs nálam semmi, esetleg kölcsön tudna adni egy telefont, hogy felhívjam a nénikém, hogy jöjjön értem?-vigyorogtam kedvesen

-Nekem egy sokkal jobb ötletem van kisasszony-szállt ki a kocsiból, majd hátrarakta a kezeim és megbilincselt

-Mivan? Nem csináltam semmit!-kértem ki magamnak, miközben betuszkolt a hátsó ülésre

-Ha tényleg nem, akkor majd az őrsről felhív valakit aki ezt alá is tudja tamásztani és ő majd magáért jön-ismertette a "remek" tervét

-Köszönöm szépen, de kihagynám és csak egy hívást kértem-dühöngtem

-Majd megis kapja!-jelentette ki

-Nem csináltam semmit, csak eljöttem otthonról, mert az exem felzaklatott!, kérem szépen biztosúr engedjen el-néztem bociszemekkel a visszapillantóba

-Vagy befogod, vagy az egész éjszakát a sitten töltöd-mondta kissé idegesen

-Szemétláda-motyogtam

-Tessék?!-kérdezett vissza

-Azt mondtam, hogy köszönöm a lehetőséget, de nem élnék vele-feleltem mire ő elégedetten bólintott.

  Talán az előbbi zsarus kijelentésem nem volt hiába, ráadásul ez a bilincs rohadtul szorít...