Sister VS Brother

First Part

Üvöltő zenére kelek..megint. A párnát a fülemre szorítom, de hiába a zene tompasága sem tud visszarángatni a mély kellemes álmomba. Arg. Felkelek és a ruhás szekrényem felé sétálok. Kiveszem a mai ruhám, majd a fürdő felé veszem az írányt. Ezaz! Semmi parfümfelhő fulladásig, sehol szanaszét cuccok. Tisztaság. Elvigyorodom és kulcsra zárom a szobát. Leveszem a pizsamám, majd megnyitom a tust és alá állok. A meleg víz frissítően csobog végig testemen, majd elzárom és bekenem magam tusfürdővel. Újabb meleg vízsugár és készen is vagyok. Magam köré csavarom a törölközőm és a tükör elé lépek. A párán át látom elmosódva körvonalaim, majd letörlöm a párát. Pár másodpercbe beletelik még felmérem arcomat. Kicsi, kék szemeim ködösen pillantanak vissza rám, az orrom nagysága lassan túlnő a Földön. Rózsaszín ajkaim vékonyan simulnak össze. Végig szaladok nyelvemmel az alsón majd öltözködni kezdek. Mikor kész vagyok kezembe veszem a szempilla spirálomat és párszor végig penderítem szempillámon. Másikba kezdenék bele mikor...
- Azonnal nyisd ki ezt a rohadt ajtót, Gyökér! - szemforgatva kezdek bele a másik szemembe, mire a dörömbölésbe is belekezd ez az elvetelemült. Lófarokba felkötöm a hajam és felveszem a szemüvegem. Elfordítom a kulcsot épp mikor a bátyám rárontana az ajtóra.
- Hát nem lettél szebb, sőt csak rusnyább. - röhög fel. Már nem veszem magamra a beszólasait. Kikerülöm és visszacaflatok a szobámba. Befújom magam, majd felveszem az iskola táskám és útnak indulok a suliba. A jogsim már meg van, s tudnám vezetni apa kocsiját, ha nem reggel menne melóba. Azzal a görénnyel s a verdájával én nem megyek sehova, s mivel anyunak nincsen jogsija így maradt a kocsira spórólás s remélhetőleg a holnapi születésnapomból összejön ha egy tragacs, nekem az is jó. Csak ne gyalog kelljen mennem. Beesve a suliba, a terem felé veszem az írányt, s ott is az első padba. Előveszem jelenlegi olvasmányom a Rómeó és Júliát, s bele is merülök. Csengőre behajtom a csücskét és összekulcsolva kezem a táblára figyelek. A tanár belépve, a jelenlétével azonnal csendet parancsol. Ám nem egyedül jött. Mögötte egy velünk egyidős fiú lépkedet. Szeme azonnal megtalált engem, én pedig abban a pillanatban le is hajtom a fejem.
- Jó reggelt, Gyerekek. Hagyj mutassam be az új osztálytársatokat, Antal Márkót. - újra felnézek s azok a gyönyörű zöld szemek megint engem néznek...Vagy még mindig?