Vissza a múltba -Harry Potter fanfiction /BEFEJEZETT/

▲5▲

Lin és Kin izgatottan pattantak fel a helyükről és az öregedő házi manóra tekintettek, aki mogorva képet vágva nézett ránk.

-Nem fogom az életemet kockáztatni olyanok miatt, akik nem fogják biztosítani a védelmünket! - fürkésző tekintettel meredt Hermionera, akit nagyon frusztrált a dolog és zavartan nézett rám.

-Mire gondolsz? - tettem fel a kérdést, miközben feltápászkodtam a poros padlóról.

- Engem nem lehet csak úgy átvágni, mert mindenki tudja ki a híres Harry Potter legjobb barátja - erőteljesen nézett Hermionera. Toby gonosz mosolyra húzta a száját és közelebb lépett hozzá.

- Hermione Granger, ha nem tévedek - Hermione ijedten hátrálni kezdett, hogy minél hamarabb távol kerülhessen Toby-tól. - A minden lében kanál fruska, akinek csak a szája nagy, de a bátorsága a béka segge alatt van - gunyorosan felnevetett.

- Te még mindig a Halálfalóknak dolgozol?! - kapom el a piszkos rongyán keresztül és erőteljesen felemelem magam elé.

- De téged nem tudlak beazonosítani, de te is biztos a Főnix Rendjének tagja vagy - krákogja és lábaival kapálózva próbál szabadulni szorításomból.

-Honnan tudsz a Rendről?!- emelem fel a hangomat és a kezemet megcserélve a torkát szorongatom.

Fulladozva kapkodja a levegőt és a kezem szorítását próbálja enyhíteni.

-Beszélek csak engedj el - nyöszörgi. A feje már kékülni kezdett.

Az ágyhoz viszem és egy kötél bűbájt rászórva ül egy helyben. Szapora szívdobbanásai hallatszanak, de Lin és Kin kiakarják szabadítani, de Hermione gyorsabb volt náluk.

-Petrificus Totalus - kiálltja a lány és a két fiatal manó jéggé fagyott testük a padlóra zuhan.

-Mostmár beszélj, mert nem állok jót magamért - szegezem rá barnás varázspálcámat.

Fészkelődni kezdett Toby, hogy a kötél ne dörzsölje tovább vékony bőrét.

-Miért küldtek ide titeket valójában? - kérdi Hermione, aki idegesen tekintgetett ki az ablakon.

- Azért, hogy az ide tévedő boszorkányokat és varázslókat elfogjuk, hogy a Halálfalók a parancsuk szerint begyűjtsék őket - feleli.

-Mi alapján gyűjtik be? - kérdezem idegesen. Szorosabbra fogom a pálca markolatot.

-George - néz rám Hermione. - Szerintem tudom miről beszél - int, hogy menjek utána. Vonakodva, de elindulok utána. Az ajtón kívül még félszemmel a minket figyelő Tobyra tekintek.

- Mit tudsz a begyűjtésekről? - fonom össze a karomat magam előtt.

-Mikor Én, Harry és Ron menekültünk a vérfarkasok elől el kellett Harry-t torzítanom ahhoz, hogy ne ismerjék fel. Ez sikerült is, de egy listával rendelkeztek, amihez a nevünket el kellett mondani és ... - itt félbeszakítottam egy kéz mozdulattal, mert fura hangra lettem figyelmes. -Mi az?- kérdezte.

- Valaki itt van - feleltem.

A földszintről lépések zaja szűrődött fel, ami még egy tompa végű séta pálcával társult.

-Toby!- kiáltott fel az ismeretlen.

-Most mit csináljunk? - kérdezte Hermione suttogva.

-Hozd a cuccunkat és Fred szobájában találkozunk. Van egy rejtek ajtó, amin keresztül megtudunk lógni - elindultam a citrom sárga ajtó felé, amin kopottas piros színnel a Fred felirat volt felragasztva.

Benyitok, ami hatalmas nyikorgással tárul ki. A szoba teljesen fel van fordítva. A sárga tapéta hámlik le lebbencs szerűen a falról. Az ablak kitörve, de nincs idő búslakodni, mert Hermione robogott  be a táskákkal.

- Szerintem észre vett, mert a lépcsőnél volt, mikor jöttem és pont rám nézett - hadarta, miközben maga mögé tekintett.

- Gyere - ragadtam meg a csuklóját és a bal oldali beépített szekrényhez vezettem.
Feltéptem a szú ette barna fa ajtót és molylepkék szálldostak kifele,amik a kabátokon tanyáztak. Eltoltam a kabátokat két fele és egy fekete gombot megnyomva egy alagút ajtaja húzódott el.

-Te mész elől - tuszkoltam le Hermionet, aki a táskájával a hátán nagy nehezen négykézlábra állt és kúszni kezdett.

Követtem a példáját. A sötét, szűk és pókhálós helyen táskával a hátadon nem a legkényelmesebb menekülési mód. Közeli hangok szűrődtek át a falon.

-Toby, kik vannak még itt?!- ideges  hangon szólalt meg az ismeretlen.

-Uram! -hüppögte Toby. -Hermione Granger és egy ismeretlen Rend tag van itt, akik két társamat likvidálták.

-Értesítetted a Halálfalókat, hogy elkapják Ms. Grangert?!- emelte fel még jobban a hangját.
Az öreg manó nemlegesen rázza a fejét.
-Azt akarod nekem mondani, hogy nem értesítettél egy társadat se, hogy a begyűjtésre váró varázslókat elvigyék?!

-Nem volt időm Mr. Malfoy - esdeklő hangon próbál még gazdája kegyeibe férkőzni. Hallom, hogy a padlón csúszva közeledik hozzá. Valószínű, hogy megszabadította a kötelektől.

-Lucius Malfoy!- suttogja ingerülten, miközben ökölbe szorítja a kezét. Megbököm a lábszárát, hogy haladjon tovább.

-Ez nem kifogás, de most már nem fogsz több csalódást okozni nekem Toby -Lucius előveszi a pálcáját és a manóra szegezi. -Avada Kedavra - a zöld villanás a kis repedések között is meglátszott és tompa puffanás hallatszott. Hermione sikoltani próbált, de én befogtam a száját.

-Menjünk - mutatok előre, miközben levettem a tenyerem a szájáról.

Tovább kúsztunk. Döglött bogarak és egerek hevertek mindenhol, aminek orr facsaró bűzétől mindketten elfintorítottuk az orrunkat. Végül kijutottunk a szabad levegőre és újra a WVV hátsó bejárati szemét ledobónál lyukadtunk ki.

-Hogy tehette?!- fakadt ki Hermione. Könnyei patakzottak orcáján, amiket pulóvere ujjával próbált letörölni.
Oda mentem hozzá és szorosan magamhoz öleltem és a kontyából kibomlott tincsek hullottak a vállára.

-Jobb ha igyekszünk - suttogtam a fülébe.
Kibontakozott az ölelésemből és egy félmosolyt erőltetett az arcára.

-Hoppanáljunk szerintem - kulcsolta össze a kezünket és egy puffanással eltűntünk.

--------------------------------------------------------
Sziasztok!
Egy remek író J.K Rowling születésnapja alkalmából publikálom ezt a részt és remélem tetszik nektek.
Puszi 💖
Ui: Milyen véletlen, hogy én is július 31- én születtem, mint ő 🎂