Half Century - Öt év, egy titok(TO fanfiction)

1. fejezet - Emlékfoszlányok

Két évvel az Ősök bukása után...

- Vincent! Két hónap telt el! Tennünk kell valamit! - csendült fel Marcel hangja csendesen, mégis feszültséggel telve. A másik férfinak be kellett ismernie, hogy jogosan aggódott a nőért, aki két hónapja teljesen kifordult magából, ami a körülményeket tekintve teljesen érthető volt. Ahogy az is, hogy joggal remélték, ennyi idő után elindul majd a javulás útján. Nem hitték, hogy a tragédia ennyire megviseli majd a nőt.

- Tudom, de már nincs több ötletem. Próbáltam szépen, próbáltam csúnyán, de mindig csak veszekedés volt a vége. Félek, már túl távol került önmagától - fejezte ki aggodalmát a boszorkány férfi, miközben két pohárba bourbont töltött. 

- Ez nem mehet így tovább. A város két hónapja nem látta a napot, a közösség pedig Ameliát... 

- Egy hónappal ezelőtt megpróbálta megölni magát, Marcel. Ha csak fél perccel később lépek a szobába, most nem lenne kiről beszélgetnünk. Ugye tudod, mi lesz, ha önkezével végez magával? - húzta le az italát Vincent, majd újabbat töltött.

- Akkor végleg halott lesz.

- Azóta szedi a gyógynövényeit. Eltűnik órákra, hazajön,  a zuhany alá áll, majd lefekszik aludni. Fogalmam sincs, hova megy, mit csinál, de ő nem az, akit megismertünk, én pedig tehetetlennek érzem magam - sóhajtott fel a boszorkány, miközben az italán lötykölte a poharában. 

- És ezek? - dobott pár könyvet és régi pergament az asztalra Marcel. Eddig a farzsebében pihentek, de most elérkezettnek látta az időt, hogy felhozakodjon velük.

- Hol találtad? - vette kézbe Vincent az egyik bőrkötéses naplót, amikben rengeteg ige volt. Némelyik fölé oda volt írva érthetően, hogy milyen ige, míg sok ige az avatatlan szemnek firkálmánynak hatott. 

- Sok könyve még mindig a régi lakásomban van egy dobozban, Josh nézte át őket, és amikhez volt minimális magyarázat, azt összeszedte - itta ki most Marcel az italát, miközben a boszorkány a jeleken futtatta végig ujjait. 

- Ezek kötések... Átkok és rituálék, ez például egy egyesülési szertartás... - terelődött el egy pillanatra a boszorkány figyelme, ahogy belemerült az igék értelmezésébe.

- Mármint? - pillantott Marcel is a lapokra, de őt egy ötéves gyerek rajzaira emlékeztette.

- Olyan, mint amin Hayley és Jackson részt vettek, de ez sokkal komplikáltabb. Itt nem csupán a vérvonalak egyesülnek, ezzel erősebbé téve a másikat, hanem eggyé válnak, és itt a pár nem csak egyesül, hanem tényleg érzik egymást. Ez annyit tesz, ha az egyik bajban van, a másik érezni fogja, és ez nem csak ennyi... Hallgasd: "Amikor a pár egyik tagja életét veszti, a másik képes visszahozni őt, ha az érzései rendületlenek a társa felé. Így nem törik meg a közösség ereje. A rituálé erőssé teszi a kovent is egyaránt, ám ha az egyesülés tagjai közt felmerül a bizalmatlanság, minél nagyobb a távolság, a kapocs megtörhet, a koven elveszti az erőt, és a pár közti láthatatlan kapocs is megszűnik. Ekkor már nem támaszthatják fel a másikat."

Vincent Marcelra nézett, majd vissza a könyvbe, ahol végül nem talált igét arra, hogyan enyhíthetné Amelia gyászát, viszont megoldást talált arra, hogyan hozhatná össze a vágyát a köz érdekével. 

- Szóval el akartad venni feleségül? - esett le Marcelnak is, hogy a másiknak mi örül jártak a gondolatai.

- Akkor akartam megkérni a kezét, amikor a gyűlés után rosszul lett, aztán az orvos közölte a rossz hírt, Amelia kiakadt, az ereje elszabadult, és be kellett nyugtatózni. A többit tudod, mert te igézted meg a fél kórházat.