Vámpírokkal egy házban.

1 rész a csúf igazsság

A reggelem már azzal kezdődött, hogy egy limuzinban ülök. Az apám azt mondta, hogy utazzak el egy régi házához. A semmi közepére tartok ezzel a fekete limuzinnal. Az utat kb 2 órára mondta a sofőr.  

Elő húztam az okos telefonom a kabát zsebemből na meg a fülesem. Beraktam a kedvenc számom a Fall Out Boy-tól a Centuries-t. A hangerőt a maximumra feltekertem és a fejemet az ablaknak döntöttem. Mindenhol fák egy ház se. A nap csak úgy sütött én még is fáztam. 

Már vagy 2 órája utazunk mikor végre megláttam egy hatalmas házat. Eszméletlen nagy. De komolyan. Jó régies de a falai annyira stabilak. A sofőr hirtelen fékezett míg én előre dőltem.

-Megérkeztünk-szolt hátra míg én kivettem a fülemből a fülhallgatót. 

Ki szállt a limuzinból én meg követtem hátra a csomag tartóhoz. Kivette a fekete bőröndömet és a földre rakta. Megragadtam biccentettem a fejemmel és a hatalmas kapu felé indultam.  A kocsi halkan elgurult én meg meg álltam. Hatalmas kerítés tárult elém. Gyönyörűen kivan díszítve. Ovatossan toltam rajta az meg nyikorogva ki is nyílt. 2 út van. Az egyik a házhoz vezet a másik ha jól látom egy kerthez. Elindultam az ajtó felé vezető kikövezett úton. Középen egy hatalmas szökőkút áll. Elkezd esni.

-Ohh basszus!-fejem felé emelem a kezem és elkezdek futni. -Épp, hogy nem áztam bőrig. Most jól rá kezdett. Sötét van-fordultam hátra, hogy körbe nézzek innen is. Minden tele van rózsákkal.- Biztos szereti a tulaj ezt a virágot.

Rá pillantok az ajtóra. 2 oroszlán fej van és egy karika a szájúkban. Gondolom ezzel kell bekopogni. És ekkor be is kopogtattam.

-Halló? Van itthon valaki?-az ajtó nyikorogva ki nyílik magától. Picit hátra hőkölők. -Ez fura. Ez olyan mint egy rossz horror film csak élőben. Pedig bírom a horrort. De komolyan. Röhögve nézem végig? Miért is beszélek ide kinn magamba?-bemegyek és egy hatalmas folyosó fogad és vörös szőnyeg. Most aztán sztárnak érzem magam. A hátam mögött becsapódik az ajtó amire én fel is ugrók, -Nyugi csak a szél volt Yui. Nem kell félni.-elkezdek a lépcső felé sétálni.- Hahóó van itt valaki?-A lépcsőhöz érve két kis folyosó van. A jobb és bal oldalamon. A bal oldalamon egy ember fekszik. Oda rohanok mellé.

-Halló? Izé...jól van? Hall engem?-fekete farmer van rajta az egyik lábán felhajtva. Fehér ing ami nincs begombolva teljesen és egy piros kis sál féle mütyür de tuti, hogy nem sál csak majdnem. És egy fekete zakó. A haja vöröses. A szeme csukva. Talán alszik. Lassan megérintem a kezét.

-Te jó ég! Hideg a kezed. Jól vagy??-most a mellkasára hajolok. Nem ver a szíve. Hideg a bőre. Basszus lehet meghalt?-Ajaaaj!!!! Megne halj nekem! Hívom a mentőket! Még van esélyed túl élni!-elő kapom a telefonom és be pötyögöm a mentők számát. Ekkor egy hideg kéz megragadja a csuklom. A kezemből kiesik a telefon és én a kanapén fekszek és felettem az az igen jó képű srác. 

-Hangos vagy.-mormogja és végig nyalja a nyakam.

-H...hé te élsz?? N...n, hagyd abba!

-Miért mit képzeltél? Hogy halott vagyok?-el huzza a fejét és gyönyörű zöldes sárgás szemeivel rám néz és egy gúnyos mosoly terül el az arcán. 

-N....nos fél pillanatig azt hittem. De...hisz a szíved megállt ez képtelenség, hogy most ez legyen biztos csak álmodom. Igen halucinálok. Haha te halott vagy.  A bőröd jég hideg és és a szíved leállt.

-Nos akkor nem gondolod, hogy én kicsit másabb vagyok mint te?

-Nem értelek.

-Ayato befejeznéd? Ez a közlekedő a vendégeknek. A nemi életedet a szobádban intézd ne itt.