Angel Queen /BEFEJEZETT/

9.fejezet

Lillian

Közel 4 hónapja minden rendben ment.Amíg egy nap hangokat hallottam.Matthewét.Remegtem.Felöltöztem.  Egy bordó hossz ujjú felsőt vettem fel amihez sárgaság színű szoknyát húztam.
Szőke hajam átfésültem és leülve ágyamra hallgatóztam miután bezártam az ajtót.Nemsokára valaki rángatni kezdte a kilincset.Aztán berúgták a fa lapot.Nagyon megijedtem.
-Szia húgocskám!-mosolygott Matt.
-Tudom miért jöttél!De nem hagyom magam!-keltem fel és rohanni kezdtem de elkaptak.Karjaimat szorítva vonszoltak maguk után.
-Mama!-sírva ordítottam utána.
-Lillian!Kislányom!Ne!Hogy tehetik ezt?-sírta a Mama.Frankra néztem aki az ajtó mellett állt.
-Frank!-suttogtam.
-Sajnálom!-súgta vissza.Kirángattam magam és szaladtam vissza.
-Mama!-nyúltam felé.Majdnem megfogtam a kezét de újra elkaptak.
-Lillian!-sírva üvöltötte utánam.
-Mama!Szeretlek!-sírtam.
-Én is!-behajítottak a ponyvával lefedett szekérbe.Frank ült velem szemben.A további két katona elöl és hátul ült.Csuklóim szorosan megkötötték hátam mögött.
-Lilli!-suttogta Frank széttárt karokkal.Hozzá mentem.Karjaiba zárt.
-Úgy sajnálom Lilli!Én próbáltam az időt húzni!De…!
-Frank!Nem a te hibád!-engedtem el és visszaültem helyemre.Az út csendben telt.Én csak összehúzva magam néztem a földet.Frank pedig engem.Megérkeztünk.
-Ezt rád kell adnom!-adott rám Frank egy köpenyt aminek csuklyáját fejemre húzta teljesen eltakarva az arcom.Frank megfogta felkarom egy másik katonával és úgy vezettek.
-Az áruló megérkezett!-nyitottak ki egy nagyon nagy ajtót ami egy nagy és tágas terembe vezetett.Engem a földre löktek.Térdemre estem.Fejem lelógattam.És csak tűrtem.Mi mást csinálhattam volna.Megszökni majd később szándékoztam.
-Mi a neved?-állított fel a királyné.
-Mi köze hozzá?-visszabeszéltem.Dühvel és megvetéssel tekintett rám a nő.Nem is vártam volna mást.Hasonlóan néztem én is rá.
-Szemtelen!-csattant egy akkora pofon az arcomon,hogy a földre estem.
-Állj fel!Azt mondtam állj fel!-parancsolta mire  én nagxnehezen feltápászkodtam.
-Megkérdezem újra!Mi a neved?
-Megismétlem!Mi köze van hozzá?
-Arcátlan!-újabb pofon.
-Na de Laura!-förmedt rá a király.
-Ne haragudj kislány!Hogy hívnak?-segített fel a férfi a hideg kőről.
-Lillian Rachel Dragonfly vagyok felség!-pukedliztem neki.
-Van kedved sétálni?-mosolygott .Aprót bólintottam.
-Akkor gyere!-vezetett.
-Na de Josef!-förmedt rá a királyné.
-Csendet!-válaszolt majd egy kertbe vezetett.
-Mond csak Lillian!Azt hallottam rólad,hogy beálltál a katonaságba!Igaz ez?
-I…igen!
-Valóban?És mégis miért tetted?Nem tudtad,hogy tilos?
-De…de tudtam csak!Az édesapám katona volt!Még születésem előtt a háborúban elhunyg és édesanyám nem nagyon mesélt róla!Ehért azt gondoltam ha beállok a seregbe egyrészt a nyomdokaiba léphetek másrészt talán megismerem őt!A bátyám Matthew Dragonfly is katona!Szerettem volna a Papa és az Ő nyomdokaiba lepni!Hogy büszkék lehessenek rám!Hogy a Papa odafentről láthassa milyen büszke lenne ha most még élne!
-Nagyon sokat hallottam rólad Lillian!Főleg jókat!
-Valóban?Szabad megkérdeznem kitől?
-A fiamtól!
-Té…tényleg?
-Vedd le a csuklyád!-mondta és én megtettem.
-Valóban te vagy Lillian!-forgatta fejem,hajam birizgálta és végigsimított pipacs vörösre pirult arcomon.Visszahúztam a csuklyát.Vissza mentünk,nem értünk be de már ragadtak is meg az erősen szorító karok és egy kisebb tömlőcbe dobtak.Nem értettem semmit.Két nap múlva szépen kiszöktem,csak sajnos nem volt jó az időzítés így elkaptak és egy nagyobb tömlőcbe zártak.Megint vártam és újabb szökési kísérlet után a király elé vittek.Vagyis csak a királyné elé mert a király valamit utazásra ment.
-Zárjátok be a nagy tömlőcbe napi egyszeri étkezés!Semmit több!Egy esztendőig ott fog sínylődni!-mondta szigorúan megvetéssel és undorral a hangjában.A karok mégerősebben szorítottak és a földön húztak.Puszta erőből bedobtak a tömlőcbe ami mostmár az otthonom lesz.Vékony testem csak úgy koppant újdonsült otthonom hideg,nyirkos kőpadlóján.Nagyot nyekkentem.
-Szép álmokat!-gúnyos nevetéssel kulcsrazárták a tömlőc vastag rudas ajtaját.(írói.megj.:nem tudom annak i a neve XD) Majd elment.Egyedül maradtam.Egyedül egy sötét és mocskos tömlőcben bezárva akár az állatok.Elveszve ,egyedül.Zokogva ordítottam a rácsot szorítva vagy rázva.Egész éjjel és nappal.Több napon keresztül.Egyik este két őr és a királyné jöttek le.
-Hozzátok ki a fához!-pafancsolta.Engem újra rángatni kezdtek.Egy nagy fához vittek ahol kikötöttrk karjaimmal átölelve a fát.
-Kezdheti!-mondta a nő.Féltem,remegtem. Mit akarnak velem csinálni?Rájöttem amint megéreztem egy csattanást a hátamon.
-Erősebben!-parancs.Erősebben ütötték a hátam.
-Mégerősebben!-mégnagyobb csapásokat mértek rám.
-Erősebben!
-Na de asszonyom!-szól neki az egyik őr.
-Erősebben!Ez parancs!-mondta.Már annyira erősen ütöttek,hogy hegek képződtek hátamon amikből folyott a vér.Elengedtek.A nőre néztem miközben vezettek vissza.Nem adtam meg neki azt az örömöt,hogy szenvedni lásson.Rá mosolyodtam.Visszadobtak a tömlőcbe.Sajgott mindenem,a hátamból szivárgott a vér.
-Psszt!-hallottam meg kintről.A rácshoz mentem.
-Szia!
-Szia!-köszönt vissza a nálam talán pár évvel fiatalabb lány.Hosszú barna,hullámos szép haja és sárgásbarna néhol zöldel tarkított szemei voltak.
-Tessék!-adott nekem valami zöld krémet.
-Köszönöm!De mi ez?Hogy hívnak?
-Segíteni fog a hátadon!Átmehetek?-kérdezte.
-Persze de hogyan?-mondtam.Pár perc múlva már mellettem volt.
-Ezt meg hogyan?-lepődtem meg.
-Az az én titkom!-gombolta ki hátul felsőm.
-Szegény!Én Lídia Jons vagyok!Téged hogy hívnak?
-Lillian Rachel Dragonfly,de inkább Lilli!-mosolyogtam rá.
-Akkor kedves Lillian!Nagyon csúnyán néz ki a hátad!-mondta.Kezébe adtam a dobozkát amiben az a kutyulék volt.Elkezdte bekenni vele sebeim amikre én csak sziszegtem.
-Végeztem!Kész van!
-Nem tudom,hogy hálálhatnám meg Lídia!
-Hogy beszélgetünk!
-Rendben!Megegyeztünk!
-Akkor én most megyek!-mondta.A rácsnál álltam.Amint megfordultam már nem volt ott Lídia.Nemsokára elvitték Lídiát máshová. Egyedül  voltam.