Spock nem félt

Mindenki fél a haláltól. Ezzel tisztában volt az Enterprise legénységének minden tagja. Annak ténye, hogy bármikor elveszíthetnek valakit, minden alkalommal ott lógott a levegőben. Küzdöttek ellene, de nem mindig lehetett megkerülni. Az élet törékeny dolog. Az ember pedig nagyon sokszor fél.

Spock persze kivételt jelentett. Ebben is. Kirk mindig, minden embert sajnált, szomorkás, töprengő hangon mondta a rutinná vált hajónapló bejegyzéseket. Spock minden jelentése ugyanolyan volt. Tárgyilagos, monoton hangja elsorolta a történteket, ő maga pedig racionális módon mérlegelte a lehetőségeket, döntött, és ez nagyon sok helyzetben megmentette őket. Kirk sosem hibáztatta, mert tényként kezelte, és könnyen elfogadta a halált. Gyakran irigyelte is első tisztjét, aki mindig, minden helyzetben higgadt, és komoly maradt, rezzenéstelen arcán semmilyen érzelem nem tükröződött. Amikor felmerült benne a gondolat, hogy mi vár rá, ha nem éri meg a holnapot, mindig elég volt ránéznie Spockra. Ő soha nem félt.

Illogikus is... az ember félelme az ismeretlentől. Hiszen nap, mint nap a „végső határt" kutatták, a legvégsőnek mégis csak az tűnt, ami az életen túl várja őket. Akkor miért kéne jobban félni tőle, mint az űrtől? Illogikus, ahogy Spock mondaná. Ez sokakban felmerült, mint egyedüli lehetséges indok. És ha rákérdeztek, miért nem aggódik soha, Spock is mindig ugyanazt felelte. „Nem segítek senkit azzal, ha pánikkal reagálok." És ez persze igaz volt, mindannyian tudták. Spock sosem tévedett, mindig, mindent jobban tudott. Nem is vitatkoztak vele. Végül is, a halál az élet természetes része, és ezt ők ugyanúgy tudták, mint a vulkáni, akinek hűvös, mindig logikus viselkedése annyi fejtörést okozott számukra. De mégis volt valami ijesztő abban, ahogy a halálhoz viszonyult. Spock nem félt.

Gond nélkül szembenézett bárkivel és bármivel, akivel, és amivel egy bolygó felszínén találkozott.

Amikor besétált abba a radioaktív kamrába, akkor sem látszott rajta semmilyen félelem.

Persze különbözött mindenkitől... a létező összes módon. Számára még kevésbé tűnt logikusnak ez az érzés, mint az embereknek. De ennek ellenére, bár nem látszódott rajta, bár higgadt, hidegfejű maradt, mint mindig, mégis érzett valamit, amikor elgondolkodott a halálon, az ismeretlenen. És mindannak ellenére, amit tudott a jövőről, amiben biztos lehetett...

Olyankor Spock félt. Bár magának sem akarta bevallani.