Farkasok között ▶️✔️◀️

27. rész //bocsi//

Az előző részt valamiért nem tette ki teljesen, ezért itt a jó változat! Bocsi!

*******Tracy szemszöge*******

Egy igen furcsa helyre kerültem. Egy folyosó nyílt előttem, ami kicsit sötét volt, de pont annyira, hogy tisztán lehessen látni. A folyosóról rengeteg szoba nyílt. És ahogy látom, ez nem olyan rövid folyosó...
Hirtelen nem jutott eszembe, hogy hogyan is kerültem ide. Aztán eszembe jutott.
A harc. A vadász. Steiles. Béke. Majd minden elsötétült...
Meghaltam volna? Ez a sorsom? Vajon a többiek szomorúak? Mi lehet most velük?
Ez és még jó pár kérdés cikázott a fejemben, ám csak az egyikre tudtam a választ. Meghaltam.
Ez lenne a mennyország? Ez kicsit fura számomra...

Nézz körül.

Ezt hangot nem ismertem meg. A gazdáját keresve forgolódtam, de semmi. Elindultam szépen lassan a folyosón.
Benyitottam a jobb oldali első szobába.
Egy kép, nem is! Egy emlék foszlány lebegett a kis szoba közepén. Néztem.
Lejátszotta azt a napot, amikor iskolába mentem és találkoztam a többiekkel....
A következő szoba már azt mutatta, hogy megharaptak...
Ezt követte az edzés, mikor segítettek felfedezni az erőimet...
Aztán az első és még pár találkozás Theoval...
Mikor Theo "szerelmet" vallott...
Steiles ideges lelépése...
Adam első jóslata...
Steiles és az én viszonyom...
Az első korona...
Egyre több képesség...
Az elem erők...
Mikor egy csapat jött és egy burkot hoztam létre...
A többi korona...
Rablások....
Támadások...
Egyre nehezebb jóslatok....
A kamu Adam a suliban...
A vérfarkas korona...
Az alakváltó korona...
A démon korona...
És az utolsó korona...
Az éjszaka...
A nagy bejelentés...
A harc napja...
Mindenki együtt harcolt...
A közeledő vadász...
Az egyre feketébb bundám...
Steiles...
Mikor futnak velem...
A főtéren történtek...
Béke...
És végül a teljes sötétség...
Az utolsó szobához értem. Ennek más volt az ajtaja. Szép fehérek helyett ez barna volt. Vajon itt mi lehet?
Lenyomtam a kilincset. Egy jóval nagyobb szoba tárult elém. Itt is volt egy emlék kép, ami lebegett.
Ezen egy olyan dolog játszódott le, amikor rohanok a többiek felé, akik sírva szorongatnak karjaikban. Később Steiles a kezembe ad egy kiskabát. Az én kisbabámat! De ez nem emlék... Hanem a sorsom, hogy mi lesz ezután. De hogy éledek fel?

-A választ tudod. Nézz magadba! Mi az,amit tiszta szívedből kívánsz? Itt teljesül!

A hanghoz egy test is tartozott. Amint elém lépett, azt éreztem, hogy ismerem őt.

- Így jobb, hercegnő?

A hangja megváltozott. Ekkor felismertem. Adam!

-Adam! Végre láthatlak!
-Örülök én is, de most gondolkodj!

Válaszul csak bólintottam. Adam kezdett halványulni, majd köddé vált.
Teljes szívemből...
Azt akarnám, hogy normális életem lehessen... Hogy ne legyen ennyire bonyolult minden... Hogy ne nekem fájjon, bármit tesznek... Egy normális tini akarok lenni.... Vagyis csak akartam.
Rájöttem, hogy bármit akarok, sohasem lehet jobb életem, mint most. A sorsom ez volt és nem akarom megcáfolni.

-Adam. Azt szeretném, hogy újra láthassam a szeretteim, újra megölelhessem őket! Látni szeretném a lányom... Kérlek!

Hirtelen minden eltűnt. A folyosó, a szobák... Minden. Újra sötétség...
Várjunk... Érzem a kezem! Érzem a testem! Újra életben vagyok?
Próbálom kinyitni a szemem, ám ólom súlyúnak tűnik. Addig próbálkozom, míg nem sikerül kinyitnom. Egy fém valami vesz körbe engem. Alig tudok mozogni. Hullaházban lennék?
Felemeltem a kezem, majd elkezdtem ütni azt.
Reméltem, hogy valaki meghallotta.
Már kezdtem feladni, mikor mozogni kezdett a fém valami, amiben vagyok. Mikor megállt, valaki matatni kezdett, majd a teteje szép lassan felemelkedett.
Egy ápolónővel néztem farkasszemet.
-Maga... él? - kérdezte hitetlenül.
-Igen.
-Szólok a doktornak!
-Ne! Majd én.
Kimásztam, majd elindultam az ajtó felé az ápolóval.
Mikor kiléptünk, pár kíváncsi tekintet fürkészett minket.
Lassan leesett nekik a dolog, ugyanis meglepettség villant arcukon.
Egészen a recepcióig mentünk. Mikor mondtam a nevem, a nő furán nézett rám. Mind a kettőnek azt mondtam, hogy én vagyok Angel. Erre azt mondták: már mindenki tudja. A főtér. El is felejtettem.
Kimentem az épületből és sajtósokat láttam.
Gyorsan el akartam menni, de felismertek.
Minden kérdés egyszerre hangzott fel. Én csak teleportáltam egyet. A bunker előtt álltam.
Nagy levegőt vettem, majd benyitottam.
Minden szem rámszegeződött.
-Tracy? - kérdezte Malia.
Bólintottam.
Mindenki odarohant hozzám és szoros ölelésbe vontak.
Steiles jelent meg egy babával a kezében. Az én kisbabám!
Átvettem, majd alaposan szemügyre vettem. Megtartotta az ígéretét. Őt megtették meg.
Mindent elmeséltem nekik, ami történt.

******

Még egy rész és vége az első évadnak! Várjátok? Készül a második is! Érdekes lesz ennek a vége, de a második évad is!
Puszi!