Piknik a Seirinnel - Negyedik rész: Kedves sárga tulipán

448 19 6
                                    

Jöttem egy kis folytatással ^_^

A park harmadik hot dog árusát keresték fel az imént, de Kettes sehol. Kérdezősködtek a hot dog árusoktól, hogy láttak e egy kóbor kutyát de ők nagyban tagadták...
Az utolsó öregember azt mondta, mintha látott volna egy kutya méretű árnyat a standja körül lebzselni, de nem volt benne biztos. Minden esetre megköszönték a segítséget.
A csapat elkeseredve tartott kupaktanácsot.
- Valami ötlet?
Mindenki néma csöndben bámulta a földet. Még Kagami is, egészen addig, míg észrevette mellette a fejét lógató Kurokot, ahogyan halkan szipog, és apróbb könycseppeket hullajt a földre.
Kagami keze hirtelen megindulásból megmozdult, és akaratlanul is Kuroko fején kötött ki.

Már épp nyitotta a száját, mikor megcsörrent egy telefon.
- Haló? -vette fel Kuroko a telefonját. - Kivel beszélek?
- Ne már Kurokocchi! Ez szomorú, hogy nincs elmentve a telefonszámom neked! -hallatszott egy vinnyogó hang a telefon hangszórójából. Kagami annyira közel állt Kurokohoz, hogy simán kihallhatta és felismerhette a másik fél hangját.
- Kise-kun. Most nem alkalmas. -sóhajtott a kékhajú.
- Várj. -vette komolyabbra a szót a szőke. - Azért hívtalak, mert láttam a parkban egy kutyát, ami különösen hasonlított Rád, és annál is inkább Kettesre. Először legyintettem, de utána észrevettem hogy Seirines mez van rajta ezért...
- Hol vagy, Kise-kun? -szakította félbe Kuroko a fiút. Pulzusa megemelkedett, egy pillanatra még a víz is kiverte.
- A szökőkútnál. De Kurokocchi...
- Máris megyünk.

***

Kise a szökőkút szélén keresztbe tett lábakkal várta Kurokoékat. Mikor a szőke észrevette őket, felpattant és eléjük sietett.
- Kurokocchi, Kagamicchi... és itt az egész Seirin is! -csattant fel a fiú.
- Hol láttad a kutyát? -kérdezte Teppei a szőkét.
- Arra, a padok mögötti virágágyásnál. - mutatott Kise a citromsárga tulipánnokkal teli virágágyásra. Látszott, hogy járt valaki arra, mert egy részen le voltak taposva a virágok, és pár sárga szirom a földön hevert.
- De viszont azóta elfutott már, arra. -ecsetelte a szőke, és az ellenkező irányba mutatott.
Kuroko újra elszomorodott, most azt hitte hogy megtalálhatják Kettest.
- Köszönöm, Kise-kun. -mondta a kék hajú fiú, majd csapatával elindult az előbb említett irányba.

- Várjatok! -szólt utánuk a modell. - Segítek keresni én is!
- Miért?
- Nos, mivel jó barátok vagyunk Kurokocchival, és a barátok segítenek egymásnak.
- Mi az, lemondták a randidat hogy ráérsz? -szólt be Kagami, bár ugratásnak szánta a megjegyzést, mégis kicsit durvábbra sikeredett. Még szerencse, hogy Kisét nem tudta ezzel megbántani. Vagyis pont hogy megtudta, de ez a fajta sértődöttség a fiúnál átlagos volt és nem kellett komolyan venni. Vagy csak nagyon ritkán.
- Honnan tudtad Kagamicchi? -sipított keservesen Kise.
Minden esetre, most már Kise is a "Kettest kereső" /felderítő/ egységhez tartozott.

Körülnéztek a sárga virágok közt, a szökőkút körül, és még a padok alatt is. Tovább sétáltak a parkban, egészen addig, míg körbe nem járták az egészet. Kétszer.
- Ilyen nincs! -sóhajtott fel Koga.
- Hol lehet? -kérdezte az egyik elsős.
Már Hyuga éppen azon gondolkozott, hogy lefújja a keresést, és tanácsolni akarta hogy menjenek el a rendőrségre, Kise felkiáltott.
- Látjátok azt?

***

Lassan, de alakul a történet. De még messze a vége. Legközelebb ennek a folytatásával jelentkezem ;) 

Addig is legyetek jók! 

Kuroko no Basket - One Shots Fanfiction (HUN)Where stories live. Discover now