After Midnight - Éjfél után

3. nap

Stella állt az ajtóban elszántan. Dhani azonban inkább visszafeküdt, annyit motyogva:

- Igen.

Erre a lány gyorsan be is csapta az ajtót, és bezárta. A fiú persze meg sem moccant, csak feküdt az ágyon, némán. Még annyira sem méltatta vendégét, hogy kinyissa a szemét. Nem mintha Stella zokon vette volna. Lassú létekkel sétált körbe-körbe.

Egyszer csak felé fordult, és a fekvő Dhani ölébe ült, aki még most sem reagált sehogy.

- Szóval nem akarsz megismerni? – rótta fel neki a lány sértődötten, miközben a hasára fordult, így az ajkaik majdnem összeértek.

- Lesz még rá elég időm, nem? – vágta rá a kis Harrison. Stella bólintott egyet, majd sebesen Dhani nadrágja felé nyúlt, mire ő gyorsan hátra ugrott. – Mi a fenét csinálsz?

- Lesz még időm megmondani, nem? – kontrázott a lány, és győztesként sétált el, ennyit suttogva:

- Beszari.

Mikor a lány már kiment Dhani megrázta a fejét, és próbálta felfogni, hogy mi is történt. Paul lánya akarta levetkőztetni. Alig bírta elhinni.

Sosem gondolta volna, hogy az édes Paulnak ilyen lánya legyen. Bár, ha a dolog megismétlődött volna, nem utasította volna vissza. Ő sincsen kőből. No meg, Stella gyönyörű lány volt. A szőke tincsei, és vékonyka kis teste minden tekintetet odavonzott.

Dhani beleunt a várakozásba, és inkább kisétált a társalgóba, ahol anyja éppen a McCartney-lányokkal kártyázott, köztük Stellával. A lány éppen olyan semleges tekintettel nézett a fiúra, mint amikor elment a szobájából. Dhani se tett másképp. Ledobta magát az ötödik székbe, és elterült unottan.

- James már alszik? – kérdezte halkan.

- Igen. Örülök, hogy ilyen jól kijöttök egymással – felelte Linda koncentrálva, majd az asztalra vágott egy lapot lelkesen. – UNO! – kiáltotta.

- Anya, éppen pókerezünk – felelte higgadtan Mary, mire mindenki nevetni kezdett.

- Gyere Linda, jobb, ha mi vénasszonyok lefekszünk, ők meg had beszélgessenek – karolta át Olivia az anyát vidáman, és mindketten nevetve elmentek.

Így ott maradt Dhani az asztal jobb sarkán, míg a balon Stella és Mary egymás mellett. A két lány lerakta a kártyát, és közelebb ült. A fiatalabbik persze a fiú felé is hajolt.

- Nem játszunk egy kicsit? – nézett Mary a kártyára, mire húga helyeselni kezdett.

- Jó ötlet! Felelsz, vagy merszezzünk! – vágta rá. Dhani csak bólintott.

- Felőlem – húzta fel a vállát.

Stella közelebb húzta magához a fiú babzsákját, és egyenesen a szemébe nézett. Eközben Mary is közelebb ült, és ártatlanul furakodott közéjük. Mosolygott. Csak arra tudott gondolni, hogy húga titokban teljesen belezúgott a fiúba. Majdnem elnevette magát.

- Oké, én kezdek – vágott közbe Mary, és a másik kettő ránézett. – Dhani! Felelsz, vagy mersz?

- Felelek – válaszolta unottan.

- Van barátnőd? – pirult kissé bele a kérdésbe, még akkor is, ha testvéréért tette fel. Erre a kis Harrison elvigyorodott.

- Nincs – mondta nagyképűen, majd Stella felé fordult.

- Merek! – vágta rá kissé megszeppenve.

Erre a fiú végignézett rajta. Egy sima kis fehér ruhát viselt, és a nyakán látszódott halványan a bikinijének vonala. Az enyhén megégett hátára nem vett fel melltartót, csak ezt a ruhát. Ezt ki kellett használni.