[ÁTÍRÁS ALATT] Repülő Halak

XIII.RÉSZ

1.

A pláza nyüzsis helynek számított és Sue alapesetben utált itt lenni, de most, hogy Rosa és Jackson társaságában érkezett, egészen jól érezte magát. Nyugisan sétáltak a sorok között é arról beszélgettek, hogy ki mit hordana, miközben Jackson folyton azzal poénkodott, hogy melyik női ruhát kéne felvegye.
- Máskor hívjuk Jinoyungékat is - veti fel az ötletet Jackson.

- Öm... izé... - szól közbe Sue, tudva, hogy Rosa és Jinyoung valószínűleg nem beszéltek a szakításuk óta.

- Semmi baj, felőlem jöhetnek - ránt vállat Rosalie, mintha semmiség lenne, pedig egy percre elgondolkozott, hogy kimenekül a világból, ha mégegyszer beszélnie kell Jinyounggal. Fél tőle, hogy rosszul reagálna rá, pedig már éppen összeszedte magát.
- Talán rosszban vagytok? - pislog Rosára Jackson. Nem tud róla, hogy ismernék egymást.
- Az exem.

Jackson Sue felé kapja a fejét, majd vissza, a másik lányra. Jinyoung egy szóval sem említett neki semmi ilyet, pedig kétnaponta beszéltek, még Franciaországban volt! Nem mondta, hogy lett volna barátnője...
- Oh, ne haragudj, nem tudtam róla. Ha zavar, akko-

- Nem nagyon izgat. Ami volt, elmúlt. Ti pedig amúgy is mindketten nagyon jóban vagytok vele, szóval rajtam ne múljon - hessegeti arrébb őket, majd leakaszt egy vállfát és alaposan szemügyre vesz egy kék toppot.
- Igazából lehet tényleg jobb lenne, ha az ilyen plázázásokra nem jönnének... - neveti el magát kínosan Sue. - Így is elég kínosan tudom érezni magam Jinyoung közelében.

Jackson már meg sem hallotta amit Sue mondott, meglátott valami érdekeset a férfi ruhák között és kötelességének érezte felpróbálni, szóval szinte szempillantás alatt szívódott fel.
- Kínosan? - folytatja a beszélgetést Rosa. - Hogy érted?
- Hát... - gondolkozik el. Hogyan is fogalmazhatná ezt meg? - Izé... Van amikor fel sem tűnik, de az esetek többségében, amikor a közelemben van, akkor hirtelen valami fura érzés vesz körül, amitől totál zavarban érzem magam. Mármint, mintha ki akarnának tépni belőlem valamit és-

- És amikor ránézel hirtelen nagyon boldog leszel. Késztetést érzel arra, hogy vigyorogj, mint egy hülye, vagy amikor hozzádér, akkor majd kiugrik a szíved - sorolja monoton hangon a szőkeség, ezzel befejezve Sue elkezdett mondatát. - Hogy honnan tudtam? - előzi meg a visszakérdezés lehetőségét. - Én is ezeket éreztem.

- De...
Sueban megakadt a mondat. Az nem lehet, hogy ugyan azt érezze, mint Rosa, mert Rosa szerette Jinyoungot. És ő... Jézus, mi van, ha ő is? Akkor mit fog csinálni? Vagy mit kell ilyenkor csinálni?

- Figyelj, Sue - kezd bele sóhajtva barátnője. - Ez ellen nem tudsz mit tenni. Eddig is lesütött rólad, hogy valószínűleg kedveled, csak nem jutott el a kis agyadig. Most, hogy tudod, pedig te döntesz, hogy mit kezdesz ezzel az érzéssel. Na. Menjünk, vegyünk még pár dolgot, aztán szedjük össze Jacket.

2.

Az ebédlő mindig év vége felé lett a legzajosabb, hiszen ekkor már senki nem veszi a bátorságot ahhoz, hogy ebédidőben tanuljon, mindenki el van foglalva a közelgő nyár gondolatával.

Kis társaságukra azonban leszállt a kínos csend ördöge. Rosa és Jinyoung hosszú idő óta először kerültek egy asztalhoz és ez eléggé megviselte a hangulatot.

- Izé, srácok..- próbál valami témát feldobni Mark. - Nem lenne kedvetek eljönni a nyaralónkba valamikor nyáron?

- Ez egy hülye kérdés volt, a válasz mindenesetben igen - harapott rá a horogra Bam.