Téged akarlak! (Phan)

1. FEJEZET

-Sziasztok!-Köszöntünk el a videóban majd leállítottam a kamerát. Phil felállt az ágyáról majd segített összecsukni a kamera állványt.

-Ma még megvágom ezt a videót.-Mondtam miközben elpakoltam az állványt. Rám nézett a gyönyörű szemeivel. Egyszerűen sokszor már tényleg alig tudtam ellenállni annak, hogy ne teperjem le. Persze nem volt ez mindig. Régen én is barátként tekintettem rá viszont egy idő után már nem tudtam barátként tekinteni rá... Sokkal többet éreztem iránta mint kéne és ez egy idő után elképesztően nyomasztó érzés tud lenni. Például mikor megölelt vagy csak egymáshoz ért a kezünk beleremegett mindenem. 

-Rendben.-Felelte mosollyal a száján. Elettem a kamerát majd kikapcsoltam a softbox-okat.- Én megyek vacsorázni, te jössz?-Kérdezte miközben az ajtó felé vette az irányt.-

-Mindjárt megyek csak elpakolom még ezeket. Te addig menj nyugodtan!-Bólintott egyet majd kifelé vette az irányt. Összepakoltam még amiket össze kellet majd én is kifelé vettem az irányt.-

A konyhába érve láttam, hogy Phil veszi elő a hűtőből a még megmaradt ebédet. Leültem az asztalhoz majd csak néztem mit csinál. Sokszor képes voltam órákig nézni ahogy játszik egy játékkal. Minden mozdulatát figyelemmel kísértem, rám nézett a gyönyörű csillogó szemével majd elmosolyodott.

-Mi olyan érdekes rajtam Dan?-Kérdezte én pedig kissé elpirultam.-Le sem vetted rólam a szemed mióta bejöttél.-Nekitámaszkodott a pultnak háttal.-

-Ja...csak elbambultam...-Feleltem amit mindig szoktam mikor megkérdezi ezt.-

-Mint mindig...-Sóhajtott egyet.-Tessék itt a tiéd.-Tette le elém a tányért majd a mellettem lévő székre az övét. Leült ő is az asztalhoz.-

-Jó étvágyat!-Mondtam majd kezembe vettem az evőeszközöket.- 

-Neked is!-Felelte majd elkezdett ő is enni. Még evés közben is az arcát néztem. Megakartam jegyezni minden vonalát hiszen kitudja mit hoz a jövő. Igazából a legjobban attól féltem, hogy egyszer lesz valakije.-Mit mondanék, miért vagyok féltékeny? Így is sokszor túlzásba esem...-Gondoltam magamban.-Egyszer egyébként annyira féltékeny lettem egy étteremben, hogy elviharzottam majd mikor hazaért csaptam-vágtam mindent. Ráakaszkodott egy kis picsa és simogatta a vállát meg nyálasan beszélt vele. Persze Phil nem nagyon törődött vele, de én így sem tudtam uralkodni az indulataimon. Hát igen, ilyen az ha valakibe szerelmes vagy...