Daddy's Home [L.S]

21

Helyesírási hibákat és hasonlóakat majd később fogom átszerkeszteni, jó olvasást! :) ❤
____________________________________

Mindhárman a lifthez vették az irányt, de most nem fel, hanem lefelé haladtak.
- Harry, miért megyünk az alaksorba?- kérdezte ijedten Louis.
- Pont azért. - válaszolta miközben ideges összekulcsolta kezeit maga előtt. Megérkeztek a legalsó szintre majd Harry vezetni kezdte a fiúkat egy iroda felé. Ahogy beléptek, a kanapéról felpattant egy ötven körüli pasas. Mindenki megtorpant egy helyben és csöndben szuszogtak, szinte hallották a másik szívverését is. A férfi felmérte a három fiút, akik ugyanezt tették. Miután végignézett rajtuk, Louisra mosolygott.

- Ő lenne az, akiről beszéltél? - szólalt meg rekedtes hangon.
- Igen. - nézett Harry is Louisra.
- Hogy hívnak drágám? - simogatta meg a kékszemű hátát, majd lentebb csúsztatta kezeit.
- Öhh...é-én..Lou-Louis vagyok..
- Gyönyörű név. Csak úgy mint te magad! - flörtölt tovább, de Harry már kezdte kényelmetlenül érezni magát.
- Együtt vagyunk. - jelentette ki gyorsan, majd maga mellé húzta szorosan a félénk barátját.
A férfinak kikerekedtek a szemei, de nem szentelt sok figyelmet a jelenetnek.
Megfordult Desmond felé és szélesen elmosolyodott.

- Desmond, barátom! - veregette meg vállát. - Rég nem láttalak, csak nem menekülsz valaki elől?
- Desmond?! - kérdezett vissza Harry értetlenül, mire a két férfi összenézett.
- Na jó..mi a franc folyik itt? Már semmit sem értek! - szólt közbe Lou idegesen, de még mindig nem engedte el a göndör kezét. Pár másodpercig némán álltak, de mindannyian tudták hogy ez így nem mehet tovább, meg kell beszélni ezt az egészet.
- Üljünk le! - mutatott a fotelekre és a kanapéra az a pasi, akinek még mindig nem tudták a nevét.

Harry leült az egyik fotelra, mire Louis szónélkül az ölébe pattant. A zöldszemű először meglepődött, de aztán átkarolta a derekát és mégközelebb húzta magához. Tudta, csak Louis jelenléte tudja őt megnyugtatni, és ez fordított helyzetben is így volt.
- Ha most a lakásban lennénk, biztos nem lenne már rajtad ez a nadrág. - suttogta a füleibe hátulról, mire a másik megborzongott.  (Ahw most képzeljétek el ezt😍 i am so pervert😐 szerk.)

- Akkor kezdjük az elején. Pete Hudgens vagyok és a kereskedéssel foglalkozom. Desmond, az én jó barátom, akivel 10 éve ismerjünk egymást. De amikor cserben hagyott, akkor megharagudtam rá. Elhoztam ide dolgoztatni, azóta van itt. Desmond az apád, Harry. Nem halt meg. Vagyis, nem ő halt meg.
- Maga az a szemét drogdíller? - kérdezte Louis mire Harry a szájára tapasztotta kezeit.
- Én lennék. - nevetett fel Pete.
- Tudtam hogy te vagy az amikor megláttuk egymást a recepción..nincs még egy olyan ember mint te, aki bemocskolja a családja hírnevét drogokkal, aztán még ott is hagyja őket. Nem akarlak többet látni! Pete, vidd el innen! Amilyen messzire csak lehet! - ordította a végét Harry, miközben Desmondon tartotta szemeit.
- Nem arról volt szó hogy még Harry sem tudhatja hogy ő az apja? - nézett Desmondra kérdően Lou.
- Mi? - nézett körbe a göndör. - Te is tudtál erről Louis?
- Mielőtt idehoztál volna, apád elmondta.
- Mik derülnek ki..- vigyorgott Pete.
- Te csak kussolj! Nem maradok itt többet! Visszamegyek a családomhoz, nem tartozom többé semmivel! - állt fel Desmond idegesen.
- Ülj vissza kurvagyorsan! A családod már csak a VOLT családod, nem hiányzol oda! - állt fel Harry is, így Louisnak is fel kellett pattannia.
- Hé! Nyugodjatok meg! Beszéljük meg normálisan! - szólalt meg Pete.
- Már mondtam hogy te kussolj be! - ordította le Desmond.
- Szerintem neked kéne kussolnod! - indult meg a göndör, de Lou visszarántotta és magához szorította amennyire tudta.
- Harry! Nem tehetek erről! Elragadott a hév, sajnálok mindent. Ha tudnám, visszafordítanám az időt és mindent máshogy csinálnék! - próbálkozott Desmond.
- Hagyj békén! Ennyit kérek tőled! Soha ne keress, se anyát se Gemmát!
- Gemma?! Hiszen ő nevelő szülőknél van.
- Már nincs... amikor elmentél elhoztuk.
- Muszáj látnom őt is!
- Felejtsd el! Tűnj amilyen messzire csak tudsz!
- Harry..-suttogta Louis, mire a göndör megfordult, megfogta a kezét és az ajtó felé indult idegesen. Pete észrevette, majd gyorsan megnyomott egy gombot, amivel lezárta az ajtót.
- Nyisd ki! - kiabálta Harry.
- Elengedlek, de kirakok pár embert a szobátokhoz hogy ne szökjetek el. Holnap reggel ugyanitt legyetek mindannyian. Most pedig mehettek! - nyitotta ki az ajtót, majd ő is elment egy másik szobába.

Fellifteztek az emeletre, majd bementek a lakásba. Louis egy szót sem szólt egész idő alatt, és most próbált nem is találkozni Harryvel, nehogy felidegesítse még jobban valamivel. Elindult halkan a fürdőszobába, majd vetkőzni kezdett. Megengedte a vizet, beledobott egy rózsás fürdőbombát és elfeküdt a kellemes vízben. Pár perc múlva Harry benyitott, és mosolyogva nézett végig Louison, aki a habokkal próbálta eltakarni magát. A göndör is vetkőzni kezdett majd amikor már meztelen volt adott egy puszit Louisnak majd bemászott mögé.
- Nem szóltál hogy ilyen forró! - ráncolta össze homlokát.
- Ne haragudj.. - mondta halkan a kékszemű.
- Nem haragszom. - puszilta meg a vállát. - Mi lenne ha... - suttogta Harry, majd ráfogott Louis tagjára. - játszánánk?
_____________________________________
Komi és vote, ha tetszett😙

Na miújság van gyerekek? Segíthettek, hogy a következő részben mi legyen. Louis beleegyezzen, vagy sem a "játékba"? 😏