Egy nyári tábor

22. 8.nap

Reggel a telefonom csörgésere keltem fel, ami 8 órát mutatott.
-Uhhh, Fruzsi!-kiáltottam el magam, amire már Szilárd is felkelt.
-Gyere vissza.-húzott az ágyba.
-Nem lehet. Mennünk kell.
-Fruzsii!
-Fent vagyok, fent vagyok!-kiáltott vissza.
-Na akkor go, mert a tanárok észrevesznek...Majd tali.-pusziltam meg Szilit.
Felkaptam a nadrágomat Szili pólóját magamon hagytam és már nyitottuk is az ajtót.
-Héé az az én pó..-kezdte volna de közbe vágtam.
-Rajtam jobban áll.-kacsintottam.
-Igaz.-nevett fel.
-De várj! Ez a tiéd.-nyomott a kezembe egy jegeskávét.
-Áá! Köszönöm!-ugrottam a nyakába és megcsókoltam.
Fruzsival felsprinteltünk a szobánkba, amikor nagy meglepetésemre Feri lépett ki.
-Sziasztok-mosolygott.
-Hali.-álltam döbbenten.
-Ház ez?-léptünk be a szobánkba.
-Háát.. Az úgy volt..-kezdett bele Zsani. A törtenet lényege, hogy facen beszélgettek és egyikük se tudott aludni így átjött Feri. Beszélgettek egy csomót, de végül bealudtak.. Miközben mesélte a story-ját elkészülődött mindenki. Szili pólóját gondosan összehajtottam és a bőröndömbe raktam. ( Ahh Szilárd illatú) Mivel ma Szilivel 6-kor is találkozunk és lusta vagyok még akkor is átöltözni. Így egy feher toppot és egy púder rózsaszín szoknyát vettem fel.

Szempillaspirál, kevés parfüm és készen is vagyok.
9-re lementünk gyülekezni és elindultunk reggelizni. Reggeli elment de a boltba így is bementünk venni rágcsát.
-A program a következő!-kezdett bele tanárúr , amikor látta, hogy mindenki jelen van.
-Délig szabadprogram, ha gondoljátok strandolhatunk is. Edéd és utánna sport vetélkedők/versenyek leszenk.
Kérek mindenkit, hogy legalább egyen vegyen részt! Akár csapatban akár egyénileg. 6-kor vacsora és eredmény hírdetes. Utánna pedig a balaton mellett tábortűz lesz. Süthetünk is valamit.
-Ez tök jó!-momdta Máté.
-Akkor menjünk strandra. Nem?-nézett körbe Virág.
-De!-vágta rá Zsófi. A többiek is bólogattak.
-Jó akkor egy 10-kor találkozzunk ahol szoktunk. Rendben?
-Rendben.-mondtuk egyhangúan.
A lányokkal áltoltöztünk, összepakoltunk és lementünk szólni a fiúknak. Zsaniék Feriékhez mentek mi pedig Szilárdékhoz.
Kopogás nélkül benyitottunk. A fiúk épp reggeliztek.
-Csini vagy.-kacsintott miközben felé tartottam.
-Köszönöm, jóétvágyat.- ültem az eggyik térdére Szilinek. Válaszúl megpuszilt és folytatta tovább a reggelijét.
-Megyünk a strandra. Nem jösztök?-kérdezte Fruzsi.
-Vegülis mehetünk.-válaszolta Ádám.
-Jó, akkor ott tali, mert mi már indulunk.-majd Fruzsival léptünk is.
A többiek már ott voltak, még Feri is.
Lesetáltunk a balatonhoz a lányokkal kifeküdtünk napozni, a fiúk pedig elmentek focizni. Kb 15 perc múlva megérkeztek Ádámék.
Szili mellém ült és egy csókkal köszöntött.
-Már hiányoztál.-súgta és újra megcsókolt. Szili rámdölt és mivel én nem tudtam tartani, hátra "estünk". De nem nagyon zavart minket.
-Na mi van máris vissza fogadtad?-hallottam egy kényes hangot. Felnéztünk, láttam, hogy Kíra áll előttünk. Szili már nyitotta volna szóra a száját, de közbe léptem.
Ez most az én dolgom volt.
-Mit akarsz?-kerdeztem higgattan. Nem éri meg egy ribanc miatt ideges lenni.
-Most komolyan mit látsz benne? Ez egy ovodás, sokkal jobbat érdemelsz.-mondta nem foglalkozva a kérdesemmel. Szilihez fordúlt.
-Egy érett nőt!-mutatott magára és kacsintott.
-Olyan szánalmas vagy, hogy magamat sajnálom, mert ismerlek.-fogta a fejét Szili.
-Tudod, a műszempillád nem tesz nővé kiscsillag.-kacsintottam vissza.
-Majd meglátjuk!-húzta össze a szemét és dráma királynőhez híven elvonúlt.
-Ilyen ribit.-raztam a fejem és vissza feküdtem a törölközőmre.
-Várj ez így nagyon jó!
-Mii?-kérdeztem értetlenül és felültem míg Szilárd keresett valami a táskájában. Elő vette a telefonját és vissza fordúlt felém.
-Naa, most miért ültél fel? Le akartalak fotózni.-duzzogott.
-Nem tudtam mit akarsz. Bocsika.
-Nembaj, így is jó. Nézz rám.- nézett a képernyőn keresztűl majd ahelyett, hogy azt monda volna, hogy mosolyogjak vagy, hogy "csííz". Helyette csak ennyit mondott:
-Szeretlek.-és megnyomta a gombot.
-Gyönyörű.-nézte az elkészült fotót.
-Hagy ni'.-vettem el tőle a telefont.
Még én is meglepőttem, semmi mű/erőltetett nem volt benne. Őszinte mosoly volt.
-Nagyon jó képet készítesz.-öleltem meg.
-Igen? És tudod, hogy még mit csinálok nagyon jól?-húzott magához. Így most én feküdtem rajta.
-Háát.. A pókerezést azt biztos nem.-nevettem fel.
-Azt akarod, hogy lelökjelek?-nevetett ő is.
-Mivel simán megteszed, így a válszom nem.-nyomtam el a mosolyomat.
-Miaz? Min mosolyogsz?
-Olyan szép a szemed és azok az írígylésre méltóan nagy szempillák. Ahh..-álmodoztam tovább.
-Most komolyan! 1. rajtam fekszel 2. nyögsz is.. És mindezt ruhában? ..Miért ver az Isten?-hisztizett mint egy 5 éves aki nem kapja meg a kis autót.
-Naaa!-nevettünk mindketten.
-Bocs, hogy megzavarom..khm amit csináltok.-kezdte Ádám de Fruzsival elnevették magukat.
Lemásztam Sziliről és a labamat bámultam tuti paradicsom piros az arcom.
-A lenyeg, hogy megyünk kajálni. Szóval gyere.-húzott fel Fruzsi.
-Okés.
Így vissza sétáltunk a szállóhoz, lepakoltunk és indultunk ebédelni.

Köszönöm a ⭐-okat! A helyesírási hibákat nézzétek el.