Childhood - Bill Skarsgård/Roman Godfrey

Chapter 7

A nap egyre gyorsabban telt és én kitartóan vártam Roman hívását, de a telefonom egy árva hangot nem adott ki magából. Beültem az ablakomba persze a telefonommal együtt, majd onnan néztem a várost. Csendes volt, mint áltaban, kivéve hogy ma telihold lesz. Romannal akartam lenni, vele akartam újra átélni azt ami velem történik, de nem jelentkezett. Sokszor megfordult a fejemben hogy felhívom, de nem akartam a levakarhatatlan ex-barátnő lenni aki görcsösen ragaszkodik hozzá. Mégha az is voltam.

Bedugtam a fülembe a fülhallgatómat és igyekeztem elterelni a gondolataim tömkelegét, több-kevesebb sikerrel. Éreztem a kezdő lökteket, tudtam hogy elkezdődött. Újra.

×

Az erdőben ébredtem, ruhám egy szál se és fogalmam sem volt merre menjek, fogalmam sem volt hogy jutok haza így. Megfontolt léptekkel kutakodtam az erdőben, valami ház vagy kunyhó után ami kisegíthet a bajból. Hangok és finom illatok csapták meg a fülem illetve az orrom. Önkéntelenül mentem a csábító illatok után, amit nem bántam meg. Egy hatalmas sötétebb zöld lakókocsit pillantottam meg akinek tetejét belépték a lehullott őszi levelek. Először bepillantottam az egyik ablakon ahonnan egy középkorú nőt pillantottam meg. Vettem egy mély levegőt majd szégyenkezve de bekopogtam az ajtón.-Öhm szia..-pillantott rám meghökkenve a nő. Barna hullámos, középhosszú haja a vállaira omlott, barnás szemei pedig vadul fürkésztek engem. Kellemetlen volt.

-Nem akarok zavarni, de tudna nekem segíteni?

-Gyere be gyorsan, hozok valami ruhát.-Megvárta míg belépek a házba majd gyorsan becsukta és eltűnt az egyik szobába. Szemügyre vettem a házat ami ahhoz képest hogy egy lakókocsi nagyon otthonos volt.-Ezt találtam csak, a pulcsi fiamé.-lépett vissza hozzám, egy bő pulóverrel illetve egy nadrággal ami mindenbizonnyal az övé volt.

-Nagyon szépen köszönöm.-halalkodtam majd gyorsan magamra vettem a ruhákat.-Tényleg, nagyon hálás vagyok.

-Szívesen, drágám. Lynda vagyok.-mutatkozott be kedvesen. Én is elárultam a nevem majd az ajtó felé léptem.-Nem vagy éhes?

-Nem, köszönöm.-vettem egy mély levegőt hogy legyőzzem a vágyam, egy hatalmas adag véres steak után.-A ruhákat pedig..visszahozom, ígérem!

-Rendben.-rám mosolygott, majd utamra engedett. A lehető leggyorsabban haza siettem ahol szerencsémre, nem volt senki sem. Berohantam a konyhába majd szinte letéptem a hűtő ajtaját és keresni kezdtem. Fogalmam sem volt milyen húst is találtam, de úgy ahogy volt befaltam. Újra fellélegeztem. Ajkaim közül vércseppek folytak végig az államon. Koszos voltam, a hajam tele volt homokkal és falevelekkel, arcom pedig véres volt így úgy döntöttem hogy gyorsan lezuhanyzok, de valaki ráfeküdt a csengőre. Basszameg! Odaléptem az ajtóhoz aminek neki döntöttem a homlokom.

-Jen, én vagyok. Engedj be!-hallottam még Roman aggódó hangját az ajtó mögül.-Tudom hogy itt állsz. Hallom a lélegzeted! Engedj be!-vettem egy mély levegőt majd kitártam az ajtót. Végig nézett rajtam majd felsóhajtott, és szorosan magához ölelt.-Itt vagyok.-motyogta a fülembe. Úgy kapaszkodtam belé mintha az életem múlna rajta. Arcom nyakába temettem és próbáltam teljesen lenyugodni. Most már itt van. Velem.-Minden rendben lesz, Jen.

-Köszönöm Roman.-válaszoltam halkan és csak öleltem őt, mire felkapott és felvitt az emeletre.-Mit csinálsz?-elnevettem magam.

-Pakolja össze a holmijait, Mrs.Godfrey!

-Hmm, Mrs.Godfrey?-vigyorogtam miután lábaim már érték a talajt.-Miért szedjem a cuccaimat?

-Elmegyünk, hozzám költözöl.-szavai átjárták a szívem. Roman tényleg ezt akarja?-Ja vagyis, várjál. Tudom lehetne romantikusabb!-maga elé emelte hatalmas kezeit és újra kezdte.-Jen, megtennéd hogy színt hozol az új, unalmas házamba azzal, hogy hozzám költözöl?

-Roman..-suttogtam majd a nyakába borultam.-Tehát akkor költözünk össze?

-Jó lenne.-feloldalas mosolyt ejtett és a levegőbe kapott. Szeretem őt.