Azt hiszem mikor beléd estem tényleg beléd estem...|~ÁTÍRÁS ALATT~|

17.rész

Két év telt el, az eset óta, az anyám börtönben van, és a picik cseperednek, mint a bolond gomba. Lorácskám már majdnem három éves kis picúrka, Anna pedig már elmúlt  három. Vele már kicsit bonyolultabb, de David pedig minden pillanatát élvezi, tiszta büszke édesapuka. Most éppen hajnali hat van, és kaját csinálok.
-Szia Édesem!-lép oda mögém Dave, és megpuszilja a fejemet,és hátulról átölel.

-neked is csodás reggelt kincsem.

-Hogy aludtál?

-szarul, a céges izén kattogott az agyam, és nem tudtam dűlőre jutni, már kezd az agyamra menni....sóhajt, és lehúzza a kávéját. 
-Jut eszembe, édesem...- fájdalommal a hangomban sóhajtok fel-el kell utaznom.
-micsoda?! Hová?-teszi le kissé erősen a kávés csészét.
-Tudod, még egy két éve voltam előadni az egyetemen, és az igazgató úr visszahívott a jubileumi találkozóra.
- Oh, értem, és mennyi időre mész?
-Egy hét.
-EGY HÉT?! Hány előadást kell tartanod?
- egy egész hetes cucc lesz, tudod nagy pucc, meg felvételizők, és egy csomó fontos ember.
- Uram isten... És legalább fizetnek érte?
- Tudod jól, hogy imádom ezt csinálni, nem kérnék érte pénzt, de az igazgató mondta, hogy fogadjam el, mert azért egy hét az egy hét.
- és mikor indulsz?
-Este.
-kincsem...- odajön mögém, félretűri a hajamat, és lágyan belecsókol az arogén zónámba, tudja, hogy ezzel indít be legjobban. Lezárom a gázt, és hagyom, hogy csókolgasson, hisz egy hétig ki kell bírjuk egymás nélkül.
Lassan haladunk az alsó szinten lévő vendégszobába, hogy a lányok ne keljenek fel az esetleges hangoskodásra; David ellökött a hatalmas franciaágyon, lehúzta rólam a vörös szatén anyagot, majd belecsókolt a kéjbarlangba, a számat egy jóleső nyögés hagyta el, és beletúrtam Dave hajába. Tudja a dolgát, azt meg kell hagyni.
-Szeretlek kincsem.
-Én is drágám....

Nehezen ment a búcsú a lányokkal, de be van készítve mindenük egy hétre, de apucival vannak, és tudni kell, hogy a lányok apásak nagyon. Már éppen kanyarodok az egyetem parkolójába, mikor az ajtó előtt megbillantom Markot.
Mark Harrison, aki az évek alatt csak helyesebb lett... Na ne Sarah!
Valószínűleg ő is észrevett, mert mikor leparkoltam felém kezdett sétálni, istenem ebből baj lesz.
-Sarah?
-Mark, szia.- egy zavaros mosolyt ejtek, de a férfi magához von, és megölel.
- Gyönyörű vagy...-sziszegi a fülembe, és gyengéden végig simít a fenekemen, amin egy vörös csipkeruha pihen
-Mark... Kérlek..
-Neharagudj Sarah... Csak elragadott a hév, annyira csodálatos ez a vörös ruha.
-Igazán kedves tőled, de lassan menjünk is be. Húsz percen belül kezdődik az első előadásom.
- Vettél ki panziót, vagy hotel szobát?
- Úgy tudtam, hogy valamit elfelejtek... Az istenit... Fel kell hivnom Davidet, hogy foglaljon, míg beszélek... Istenem..
- Hé, semmi baj... Beugorhatsz hozzám, aztán ott nyugisan tudsz keresni valami jó szállást, ha nem akarsz nálam éjszakázgatni a héten.
- Oh... A múltkor sem sült el valami jól, ezt te is tudod, és nekem már két gyerekem is van, és ott van David...
-Sarah. Nyugi. Eleget komolyodtam ezalatt a három év alatt, elhiheted, nem fogok rád mászni, csak ha te nem kérsz rá.
- Mark. Figyelj, én...
- A vendégszobában van vörös ágynemű?! Tudom, hogy imádod a vörös színt... Hisz a bugyid is vörös.-kacsint a férfi, majd kinyitja nekem az ajtót, és vigyorogva jön utánam. Mekkora egy szemétláda. Egy szép szemű szemétláda.

Ugyanazt a stúdiót kaptam, mint évekkel ezelőtt, kis idővel az érkezésem után, az igazgató kopogtatott az ajtón
-Tessék csak. Jó estét, Mr.Franklin.-kezetnyújtok az úrnak, aki úrhoz illően kezet csókol, majd megigazítja gallérját.
- Jó estét hölgyem. Már vártuk önt. Rengetegen lesznek a mai nyitó gálán, és remélem nem haragszik, hogy hívattam sminkeseket.
-a szép külső sosem probléma uram.
-Maga így, szolíd sminkkel is gyönyörű, de azokat a szép szemeit ki kell emeljék a lányok. Bármire szüksége van az előadással kapcsolatban, szóljon.
-Oh, igen, Mr. Franklin...-odanyújtok egy CD-t, amin halk kísérő zene van.-a beszédem alatt, nagyon halkan játsszák ezt a zenét, kérem.
- örömmel, hölgyem. Húsz perc és találkozunk. Viszont látásra.- kezét emel a férfi a nagy sietségben, és máris jönnek a sminkesek. Egy leányzó gondoskodik az arcomrol, míg egy másik a körmömet festi.

Gyorsan kész lettek a lányok, és miután kimentek, gyorsan elslisszoltam mosdóba, majd rohantam a színpad mögé. Az igazgató már a beszédet mondta, majd felkonferált, szavai nagyon jól estek, és kicsit megnyugtattak, de ahogy kimentem szembesültem azzal, hogy most a legnagyobb teremben vagyunk, cirka 1000 ember előtt.
- Hát sziasztok kedves diákok, tanárok, és kedves vendégek, én ma egy nagyon kedves meghívásnak köszönhetően vagyok itt, miszerint nektek, diákoknak-mutatok a középső részre- annyira tetszett az évekkel ezelőtti előadás, hogy visszahívtatok erre a jubileumi találkozóra.

A szavak csak ömlöttek belőlem, majd megláttam, hogy a hátsó ajtón belép Mark. Átöltözött. Fehér ing, szoros fekete zakóval, és egy vékony nyakkendővel. Lábán annyira szabályosan állt a nadrág, minta ráöntötték volna. Vállánál támaszkodott a falnál, testsúlya a jobb lábán pihent, a másikkal csak szexin támasztotta egyensúlyát.
Körülbelül egy órát dumálhattam, de a férfi végig ott állt. Ugyanúgy.
A diákok megint nagyra értékelték az előadást, és az igazgató is nagyon hálásan megköszönte. De még szerdától vasárnapig lesz minden nap egy előadásom.
A stúdióm előtt már Mark vár rám, kezében a kabátommal, és a táskámmal.
-igazán kedves tőled. -veszem ki a kezéből a táskát, és engedem, hogy feladja a kabátomat.
-hagyd itt a kocsidat, hazamegyünk az enyémmel.
-Nem is ígértem meg, hogy nálad alszom.
- a lakásom megbízhatóbb, mint egy hotelszoba.
-ebben igazad van, és még vörös ágynemű is van...
-azt hiszem ez egy igen lesz?