》8.

476 34 1
                                    

Mielőtt Jace kiment volna Amerikába, nekem adta az autóját. Már igazán ráférne a karosszériára egy kis fényezés. A motor sem úgy működik mint régen. Télen nehezen indul, a jó időben pedig túl melegszik. Ezért nem is bántak, hogy kint álljon az utcán. A garázs elég kicsi kettő autónak. Egyrészt emiatt, másrészt pedig Connor autója új volt és csodaszép. Jobb ha az bent áll, fedett helyen. Az enyémnek hamarosan vége. A külseje tökéletesen megmondja a korát. Jonathan a legutóbbi beszélgetésünk során elmondta, hogy sikerült vennie egy új autót. Imádta ha kitűnik a tömegből. Ő az a fajta személyiség aki nem bánta ha a középpontban van. Ezért is esett a választása egy 2016-os évjáratú Chevrolet Camaro-ra. Rengeteg hibája volt így olcsón az övé lehetett. Apa már egészen kicsi korától bevezette Jace-t az autók világába. Az autóssportok volt a kedvenc együtt töltésük. Bár engem is vonzottak egy darabig, figyelmemet lekötötte a rejtvény. Okos módon oldottam meg a dolgokat, a jogi út nem is volt kérdéses anyuék után. Szerettem, így az egyetem kezdetével könnyű dolgom volt. A vizsgák, nos azok már kevésbé olyan könnyűek. A kaliforniai élet jó színt vitt a bátyjám életébe. A hangja mindig boldogan csengett a telefonban. Csupán másfél éve van oda át, és már is  olyan sikeres. Igaz, még nem főállú forgatókönyvíró, de a segédkezése még ekkor is kifezetődik. Hogy őt idézzem: Hollywood kész paradicsom!
Visszatérve ide, London külvárosába, a srácok kőpapír ollóval döntötték el, hogy ki melyik emeleten alszik és kivel. Kissé gyerek megoldásnak tartottam, ám jó módszer volt. Ha hotelbe vagy szállodába mentek volna, mindegyiknek lenne saját szobája. Helyette mégis nálam vannak. Bradley-n kívül egy sem járt itt régen. A házban öt szoba van, a verseny tétje az emelet volt, azon belül a kertre néző erkélyes szoba. Az volt Jace-é, enyém pedig amelyik az utcát figyelte. Mikor Jace szobafogságot kapott, az én szobámon keresztül szökött ki. Megértem miért volt fontos nekik. Jó érzés a korai időben kiülni és bámulni a semmibe. Kedvenc időtöltésem az erkélyenvaló csillagnézés. Gyerekként Jace-el órákig bámultuk a csillagokkal tarkított sötét eget. Nem egyszer fordult elő, hogy ott kapott el minket az álom s másnap megfázással feküdtünk az ágyainkban.
Szóval James és Bradley lesz fent velem, az utóbbi kapta a kertre néző szobát. Lent pedis Tristan és Connor. A szoba elosztástól eltekintve, az este egészen jól telt. Delia szerencsére velünk tartott s igényt tartott arra, hogy itt is aludjon. Szerinte nem kellene egyedül lennem négy sráccal, főleg azután, hogy az egyikhez régen érzelmek fűztek. S azt hiszem azok némileg még itt is vannak, nem tűntek el teljesen, ez teljesen megrémít, ám nem mutathatom ki mi is zajlik bennem. Úgyhogy próbáltam valami másra koncentrálni, mondjuk a kési vacsora készítésére. A fiúk éhesek voltak, s személyszerint én is. A palacsinta amit Delia-val ettünk, nem volt túl megfelelő vagy elegendő. A melegszenvics gyors és egyszerű. Delia segített nekem az elkészítésükben. Folyton arról mesélt, milyen jó érzés volt a tömeggel együtt vibrálni. Hallgattam őt, s néha tettem megjegyzést, a gondolataim mindig rá vagy rájuk terelődött. Feszengve éreztem magamat amiért itt vannak. Velem, egy légtérben. Többször összefuthatok Bradley-vel. Zavar, hogy néha engem bámul. Az elkészült kenyereket két tálcával vittük az étkezőasztalhoz aminél a fiúk már tűkön ülve várták az ételt. Evés közben ők is meséltek, jó sokat. James-nek be sem állt a szája. A koncertjeik, a szállodák, ahol megszálltak, rajongók és még pár kínos sztorit is elhangzott, de amikor Brad itt hagyott egy levéllel, arról egy szó sem esett. Őszintén? Nem is bánom. A szüleim halála és az ő hiánya, majdnem romba döntött engem. Egyszerre elveszíteni három fontos ember is az életedben, a világ legrosszabb érzése.

— Segítek - állt fel engem követve Connor és összeszedte a maradék tányért. A mosogatóba helyeztük s valóban elgondolkodtam azon, hogy elkellene mosogatni, bár éjfél körül járt az idő. Ha most elvégzem, holnap egyel kevesebb teendőm lesz.

— Jaj, hagyd! Ez a legkevesebb amit megtehetek. Menj csak aludni. - Connor szavai kedvesen hatottak, s ellenkeztem volna, a fáradtság bennem bújkált és győzött A vállára tettem a kezem és megköszöntem a segítségét.

— Jó éjt - intettem a még az asztalnál beszélgető Barnának én Tris-nek, majd nekik hátat fordítva a lépcső felé vettem az irányt. Nehéz léptekkel fel sétáltam az emeletre. Beszélnem kell Jace-el. Szükségem van a bátyjámra. Delia-n kívül ő az egyetlen aki úgy ismer mint a tenyerét. Biztos tudna valami jó tanáccsal szolgálni. A szobámba érve becsuktam az ajtómat. Az ágyon a barátnőmet találtam amint a semmibe mereng. Mellé telepedtem és én is hátra dőltem. Immáron ketten bámultuk a plafont.

— Itt vagyok ha bármi kell. - fogta meg a kezem és felém fordította a fejét. Hálásan elmosolyodtam,  köszönetként jelezve viszonoztam a szoritást.

— Fürödj meg! - utasítottam egy fintor kísétetében és elhúzodtam tőle. A lány felnevetett és felülte után nekem vágta a kispárnámat, elfolytott hangon kinevettem őt. Hallottam ahogy becsukja a fürdőm ajtaját, így egyedül lettem. A víz halk csobogása töltötte meg a szobámat, a szemeimet lehunytam, hisz a hang nyugtatóan hatott. Azt hittem elalszom mire kintről sikoly ütötte fel a fejét. A szemeim kipattantak és sietségemben majdnem felbotlottam. Bradley már a közös fürdő előtt állva bekopogott.

James! Minden rendben van oda bent haver?

— Aha, csak láttam egy bazi nagy pókot. - szólt vissza, ezúttal normál hangnemben.

— Ha lehet akkor ne öld meg magad. - morogta a Barna, majd visszasétált készült a szobájába.

—  Ugyan, ennél az drámaib lenne. - James megjegyzése hallatán a szemöldököm az eget verte. Mi van? Mit nem mondtak el az evésnél? Milyen hülye poén volt ez? Ezzel nem lehet viccelni.

— Mi volt ez a szóváltás? - ragadtam karon a Bradley-t, aki előbb rám, majd az őt fogó kezemre pillantott. Apró bizsergés futott át rajtam.  Gyors mozdulattal elhúztam, és magam előtt keresztbe fontam a másikkal.

— Egyik alkalommal elcsúszott a kövön és csak a szerencséjén múlt, hogy nem verte be a fejét. - felelte haragost pillantást vetve a barátja felé.

— Ugyanolyan kétballábas mint volt. - egy emlék jutott az eszembe ami miatt kénytelenül mosoly jelent meg az arcomon. Kellemes volt visszagondolni a jó időkre. Egy óvatlan pillanatban Bradley közelített volna felém és kezét nyújotta, hogy megérintsen. Nem tudom, hogy elhúzodtam volna vagy mit reagáltam volna, mert abban a pillanatban nyílt a fürdő ajtaja, James imbolygott ki rajta, én pedig azonnal befordultam. Becsaptam az ajtót és neki dőlve, háttal lecsúsztam rajta. Nem engedhetem meg magamnak, hogy bármiféle érzést is kicsaljon belőlem. Elkellett menekülnöm tőle. Sokkal jobb a számomra ha elkerülöm őt. Gyerekesen viselkedtem? Meg lehet. De mást tehetnék? Hirtelen rettentő mennyiségű harag ébredt fel bennem iránta, ám csupán mindez alig tartott pár pillanatnál. A folyosón úgy tűnt, hogy kész beszélni velem. Ennyi idő után most szóba állna velem?

𝑆𝐻𝐸 𝑊𝐴𝑆 𝑇𝐻𝐸 𝑂𝑁𝐸  》✔Where stories live. Discover now