5/5

594 65 18
                                    

JIMIN: Lee_Min_Young0

JUNGKOOK: Én


JK

Bevallom, kicsit én is paráztam. Nem is a szüleim, hanem Jimin miatt. Kicsit túlaggódja. Remélem azért minden rendben lesz.
A szokottnál hamarabb keltem, de nem tudtam magammal mit kezdeni. Az egész napot semmittevéssel töltöttem. Mikor végre elérkezett az este, elegánsan felöltöztem, és rendbe szedtem a szanaszét álló hajkoronám. Csengetésre lettem figyelmes, ami arra ösztönzött, hogy rohanjak oda. Talán nem a legjobb ötlet zokniba rohangálni, főleg sérült lábbal.

Jimin

Egész nap fel alá járkáltam a házban. 30 - nál tuti hogy több ruhadarabot is magamra aggadtam, mert nem tudtam eldönteni mit is vegyek fel. A hajamat több felé pózba is beállítottam, de nagyjából sikerült jól kinéznem. Próbáltam eltalálni Kook szüleinek az ízlését, ami remélem hogy sikerült is. Le akartam egy kicsit nyugodni, ezért sétálva mentem, útközben pedig beugortam egy boltba és egy virágárushoz. Mivel már JungKook sikeresen megmutatta, hogy ki is a seme és az uke a kapcsolatunkban, ő egy finom bonbont kap. Az apja egy bort, az anyja pedig egy szép csokrot. Mikor a ház elé értem, csengettem. Ki vágódott az ajtó, majd egy padlón fekvő Kookiet találtam. Egyből leraktam a cuccokat és oda futottam hozzá.
- Kook! Jól vagy? Nagyon fáj? Kérlek ne hagyj itt. * öleltem magamhoz szorosan.

JK

-Nincs gond. - nevettem.
-Most mostam fel! Összeretkeled a padlót! - hallottam, ahogy anya felénk trappol mondva a magáét, de mikor meglátta vendégünket elhallgatott.
-Ohh hát szia. Kim Ji Seo vagyok, de nyugodtan szólíthatsz, ahogy csak akarsz. Te meg állj már fel. - megölelte Jimint, majd sziszegve összekapart.
Átvonultunk a nappaliba, ahol apa nézte kedvenc sorozatát, a Született feleségeket. Mikor észre vett se kapcsolta ki, csak intett, hogy üljünk le.
-Jeon Kyung Seok vagyok. Szereted? - mutatott a tévére.
Nem bírtam tovább, elnevettem magam. Imádom a családom.

Jimin

Meglepődtem Kook családja közvetlenségén, de jól esett.
- Én nem szoktam sűrűn TV - t nézni, de ha nézném, biztos tetszene. * mosolyodtam el kínosan. - Park JiMin vagyok, örvendek a találkozásnak. * hajoltam meg jó mélyen, kifejezve ezzel tiszteletemet. - Ezeket Önöknek hoztam. - nyújtottam át Kook apjának a bort, az anyjának pedig a csokrot. - Ezt pedig neked. * adtam oda a kis nyuszinak is a bonbont, majd adtam a szájára egy apró csókot.

JK

-Jajj drágam, hát nem kellett volna. - anyám konkrétan kirántotta karjaim közül és megölelgette.
Mielőtt bármit is szólhattam volna átvonszolta szegényt az ebédlőbe. Mi is utánuk mentünk és helyet foglaltunk.
Kitettél magadért Ji Seo. Olyan terülj terülj asztalkámat varázsolt ide, mintha lagzi lenne.

Jimin

- Wao. * a rengeteg kaja látványától csak ezt tudtam kinyögni. Ez egy kész hadseregnek is elég lenne. - Nagyon jól néznek ki. * dicsértem meg, miközben Kook helyet foglalt mellettem. - Igazán kitett magáért JiSeo. Ha tegeződhetünk. * mosolyogtam azzal az ajakgörbületemmel, ami a legtöbb ember szerint imádni való. Remélem szimpatikus vagyok a számukra.

JK

A vacsora nagyon jól telt. A szüleim határozottan kedvelik Jimint, sőt! Anyám oda- meg vissza van tőle, ami segített a hangulat feloldásában.
-Jimin drágám, már ne menj haza ilyen későn, aludj itt. Nem kell aggódnod Kookie szobája hangszigetelt. - ettől a megszólakástól még az én fejem is lángba borult.
De most komolyan, hogy képes egy anya ilyet mondani? Ahh ez vér ciki. Megyek és elásom magam a hátsó kertbe.

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Dec 03, 2017 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

Handball LoveWhere stories live. Discover now