Miraculous novellák

Az a varázslatos éjszaka

(Marichat veszély)

*Marinette szemszöge*

20:48-kor fejezem be az új ruha megvarrását, fáradtan nézek Tikkire.
-Jobb, ha megyek aludni, mert holnap szombat, és segítek anyuéknak a pékségben...-közlöm mosolyogva, elveszek egy kék macaron-t a tányérról, amit anyu hozott fel, hogy legyen erőm a már régen megírt leckékhez.
-Rendben, Mari, te tu...-válaszolná kedvesen, de a fiókba bújik, meglepve pillantok utána.
-Tikki?-hirtelen kopogásra leszek figyelmes, felkapom fejemet, az ablak felé nézek, meglepve sétálok oda, hogy kinyissam azt.-Mit csinálsz itt, Macska?-kérdezem döbbenten, lihegése miatt az üveg bepárásodik, arcára kedves mosoly ül. Kopp, kopp, kopp... Esik az eső?! Fel sem tűnt eddig! Gyorsan kinyitom az ablakot, elállok az útjából, bejön, kizárja a befelé törekvő hideget és az esőcseppeket.
-K-Köszi, H-Hercegnő...-mondja dideregve.
-Te nagyon buta!... Eszedbe ne jusson megfagyni nekem! Maradj itt, keresek valami törülközőt...-bólint, a szekrényemhez sietek, beletúrok, egy katicabogarasat találok, mellé lépek, a fejére terítem, megdörgölöm kobakját.-Nagyon felelőtlen vagy. Előre szólok, hogy nem foglak ápolgatni, ha megbetegszel...
-Ne fogadj rá...-kuncogok, elhúzódom tőle, megtörli magát a fagyos esőtől, elmosolyodik.-Nem is tudtam, hogy szereted a katicákat.
-Neked tartogattam. Alya csenhette a szatyromba, amíg anyagot vettem, vagy ilyesmi...-elveszem tőle.-Egy perc, és jövök. Nyugodtan vegyél a sütiből.-biccent, lemegyek, a fürdőben kiterítem a türcsit a radiátorra, a konyhából felviszek 5-10 darab ma megmaradt croissant-ot, lerakom a kék tányérkát az íróasztalra, leülök a kanapéra Macska mellé.-De minden rendben, hogy ilyen későn jöttél?...
-Nem egészen... Ma van két éve, hogy az anyukám eltűnt... Az apám nem foglalkozik velem. Max azért, hogy alaposan összevesszünk. Szeretnék kicsit távol lenni tőle...-a szemeimbe néz.-Itt maradhatok ma éjszaka?...
-P-Persze... Sajnálom, hogy ilyen nehéz életed van, Cicus... Szeretnél egy ölelést?...-szomorkásan bólint, köré fonom karjaimat, vállamba fúrja hűvös arcát, simogatom hátát. Sokáig ülünk így csendben, sóhajtok.-Jéghideg vagy... Az ágyneműtartóban van meleg takaró, hadd ágyazzak meg neked, mielőtt kihűlsz.
-Köszönöm...-elengedjük egymást, felállunk, felnyitja a heverőt, kiszedem a kellő ágyneműket, a karjaira rakom, lecsukom az ágyat, gyorsan megágyazok, lefekszik, betakarom, puszit nyomok a homlokára.-Ne fázz meg. Tüsszögve, köhögve, és kaparó torokkal nem jó ám ugrálni, meg rohangálni...-kuncogunk, leveszem cipőimet, felülök mellé.
-Parancs, értettem!...-vágja rá tisztelegve, nem csendesülünk.
-Buta Cica...
-M-Marinette...? M-Megengeded, hogy az öledbe tegyem a fejem?...-kérdezi bátortalanul, enyhén elpirulok.
-Ü-Ühüm...-combjaimra helyezi kobakját, simogatom homlokát.-Szeretnél beszélgetni a szüleidről, vagy hagyjuk a témát?...
-Nem szívesen gondolok most rájuk... Toljuk kicsit későbbre, amíg megnyugszom...
-Rendben, ne haragudj... Akkor... Hogy állsz a szívügyekkel?
-Wow, csak nem féltékeny vagy, Hercegnőm?-Nem! Vagyis... Nem vagyok biztos abban, hogy igazából Adrien-t szeretem... Macska nagyon más, amikor Marinette-tel van. Előtte megnyílik. Talán azért, mert nem tudja, ki Katica...
-Nem. Csak érdeklődöm...
-Értem... Szóval... A szívügyeim... Van egy lány. Az első pillanatban beleestem. Bátor, okos, erős... Mindenki szereti. Az életemet is rá bíznám. Komoly, szavahihető, figyelmes, segítőkész. Amikor a közelemben van, olyan melegség tölt el, mint amilyet az anyukám jelenléte nyújtott.
-Hmm... Biztosan Katica az az elképesztő lány.-elmosolyodik.
-Tudtam, hogy félreérted...-meglepve nézek rá.-Nem róla beszélek. Az ő fegyvere a hatalmas szíve. Sokkal nagyobb, mint Katicáé...-bólintok, oldalra pillantok.
-É-Értem...-Mért törtem le?... Hiszen Macska csak barát... Vagy... Ó... Eddig az egyik énem tetszett neki... De most elutasított.
-Azt kötve hiszem...-megérinti az arcomat, rá nézek.-Felesleges könnyeket ejtened, Mari...-felül, átölel, a fülembe suttog.-Te vagy az. Téged szeretlek.-a fél arcom vörössé válik, letörli egy kigördülő könnyemet, hozzá bújok.
-Ne ijesztgess, hallod?!...-mondom dühösen, kuncogva szorít magához, köré fonom karjaimat.
-Ennyire félsz, hogy szuperhős vagyok, és bárki közénk állhat?...-aprót bólintok, simogat.-Nem tudsz megszabadulni tőlem, Hercegnőm... Ígérem. Mindig a te buta cicád leszek.
-Remélem is!...-enyhén elmosolyodom, elhúzódom tőle, farkasszemet nézünk.
-Ha ennyire aggódsz miattam, valamennyire te is szeretsz. De te folyton butázol, és ez nem árulja el, hogy kedvelsz-e, vagy sem...
-Tudod... Rád eddig barátként néztem... Nem gondolkodtam azon, hogy köztünk több is lehetne...
-Akkor itt az ideje, nem gondolod?...
-De... Amióta komolyabban foglalkozol velem, és félreteszed a poénjaidat... És egyre jobban megismerlek Téged... Egyre gyakrabban gondolok Rád. Rengetegszer megfordult a fejemben, hogy elmondom Alya-nak, de a kitörései nem hiányoznak.
-Alya... Szerkeszti a Katiblogot, ugye?
-Igen. Ha jobban belegondolok... Nem akartam bevallani magamnak, hogy mennyire megszerettelek...
-És én is beléd szerettem.-megfogja az államat, közeledik fejével, de én gyorsabban csókolom meg, lehunyjuk szemeinket, magához szorít. Lassan elengedi ajkaimat, átölelem, vállára hajtom fejemet.-V-Voltál már úgy, hogy valamit nagyon... Titkolnod kell, de el akarod mondani egy olyannak, akit nagyon szeretsz?... Azonban tudod, hogy a másik barátod nem örülne neki, és valószínűleg azonnal otthagyna...?-meghökkenek. Csakis a kilétéről beszélhet. Én is... Folyton el akarom mondani neki... De Tikki mindig lebeszél róla... Halálfej miatt...
-Éppenséggel... Elég sokszor érzek így... De azért hallgassunk erről, mert ha bármelyikőnk is átváltozik Halálfej miatt, az nagy veszélyt jelenthet a másikra.-bólint, megpuszil.
-Rendben. Ehm... Kell aggódnom rivális ügyben?...
-Pfft!-kuncogok, rá nézek.-Ugyan már! Maximum Nathanael. De miatta nem kell félned. Ő csak barát.
-Értem, köszönöm.
-Nincs mit. Na, és te? Hány lány rohan utánad?
-Hmm... Nem tudom. Majd felbérelek egy matematikust, hogy kiszámolja.-kuncogok.-Komolyan mondom. Az apám eléggé gazdag, és híres. Egy egész rajongói klubom van, akik megőrülnek értem a maszk nélkül.
-Wow... Akkor kezdjek aggódni?
-Teljesen felesleges. Ők csak álmodozhatnak rólam. Veled ellentétben.-elmosolyodom, rám teríti a takarót.
-Jó tudni, Kiscicám.-az egész éjszakát átbeszéljük, valami a szemeinkbe süt.-Mi ez a fény?-lesápadok, a ragyogó ablak felé nézek.-Mi?!Máris reggel van?! Ne! Én aludni akartam, hogy tudjak segíteni anyuéknak a pékségben!-a cicus elenged, felállok, csörög a telefonom.-Huh? Alya?...-fogadom a hívását.-Igen? Mizu?
-Adrien nálad van?-kérdezi komolyan, kikerekednek szemeim.
-M-Miért lenne itt?
-Már mindenki mást megkérdeztem. Várj... Te nem tudod?!
-Mit?
-Adrien eltűnt! Még Nino-nak se veszi fel a telefont, és a rendőrség egész éjjel kereste őt, de még nem találtak meg! Egyszerűen eltűnt!
-Mi?-leesik, mit is mond.-MI?!? H-HOGY ÉRTED AZT, HOGY ELTŰNT?! MI TÖRTÉNT VELE??!-kiáltom aggódva.
-Összeveszett az apjával, és megszökött!
-Hmm... Ez nagyon érdekes... Azt mondod, hogy az apjával veszett össze?...-lopva Macskára pillantok.
-Igen, ezt mondták.-hirtelen jelez a fiú gyűrűje, lesápadunk.-Ez mi volt?!
-Ehm... K-Készen van a kakaóm...! De mindegy, akkor megyek, szólok apuéknak, és mi is elindulunk, hogy megkeressük.
-Rendben, szia!
-Szia!-lerakja, Macska mellém lép.

-M-Minden... Rendben?...-kérdezi zavartan, maszkján is átsüt a vörössége.
-Adrien eltűnt. A rendőrség egész éjjel őt kereste.

-A-Adrien-t...?-magához tér a jelzésre.-Mennem kell. Szólj, ha megtalálták.-bólintok, kiugrik az ablakon. Kisietek az utcára, Alya rögtön felhív: Nino-val, Sabrina-val és az apukájával megtalálták őt!

Hétfőn, harmadik szünetben egyedül sétálok, és csak Macska jár a fejemben.
-M-Marinette!... Beszélhetünk?-hallom meg Adrien-t, rá nézek, bólintok, megfogja a kezemet, elhúz a könyvtárba.-Ne haragudj, csak nem szeretném, ha a Chloé félék meglátnának...
-M-Miről van szó?-kérdezem zavartan, oldalra pillant.
-É-Én... Sz-Sze-Szeretnék a barátod lenni... A-Akihez odabújsz, akit megcsókolsz...-teljesen elvörösödök. Adrien járni akar velem...! D-De... Mi lesz Macskával? Hiszen őt is szeretem... Sőt, őt jobban. Nem randizhatok Adrien-nel...
-Nézd... Néhány napja azonnal beleegyeztem volna, de... Az a helyzet, hogy... Elkéstél...-lesokkol.-Már mást szeretek...
-K-Kit?...
-Macskát. És ő is szeret. De bármiben segítek neked, rendben?
-Az ő nevében is köszönöm, hogy ilyen hűséges vagy. Ez a fekete macska nagyon szerencsés, hogy vagy neki.
-Köszi, Adrien...-finoman megölel, köré fonom karjaimat, meglátom a közeledő, morcos Alya-t, a fiú elenged.
-Khm... Elvihetem Marinette-et egy kicsit?-kérdezi mogorván, sápadtan bólintok, átrángat a terembe.-Mindent hallottam, és... TE MEGŐRÜLTÉL?! ADRIEN A PASID AKAR LENNI, DE TE DOBOD ŐT, MACSKA MIATT?! Ő CSAK FLÖRTÖL, SOSEM VEHETED KOMOLYAN!
-Ó, valóban?! Képzeld, egyre többet van velem, és... A büszkesége mögé rejti, hogy mennyire egyedül van... T-Tudod... Két éve eltűnt az édesanyja, és az apukája hanyagolja őt... Katica jelentette neki a reményt, de... Amikor találkoztunk... Katica mit sem sejtve magára hagyta az esőben. Pont hazafelé tartottam. És odaadtam neki az esernyőmet...-fülig vörösödök.-Az az arc... Annyira cuki volt vörösen és zavartan... Azóta gyakran meglátogat, és... És... Istenem, rettentően cukorfalat egy macska!-összefonja karjait mellkasa előtt, mosolyogva csóválja a fejét, sóhajt.
-Jó válasz, Kislány...-hirtelen sikítozásra leszünk figyelmesek, és egy acéltalp kopogására. Megfordulok, Macska hadonászik a botjával, amit valami megragad.
-Ők... Semmit... Nem... Csináltak!-morogja a fiú dühösen, egy lány felkacag.
-Katica. Add ide a fülbevalóidat!-hallom Sabrina gonosz hangját, kikerekednek szemeim.-Vagy hívjalak... Ma-
-Katica nincs itt!-szólalok meg rémülten, túlharsogom a hangot.-Fogalmam sincs, kihez beszélsz!... D-De a könyvtárban hagytam a telefonomat...!-sietősen indulok el.
-Ó; nem mész sehova!-a bot nagy hanggal csapódik a földnek, valaki hátulról lefog; érzem, hogy a fülbevalóimért nyúl, de nagyot taposok a lábára, azonnal elenged, befutok a mosdóba.
-Tikki, pöttyöket fel!-átváltozom, visszamegyek a cicushoz, aki gyönyörűen le van fogva,elrugaszkodom, lelököm róla Illanót, és a földre terítem.-Alya! Hozz krétaport!-a lány két marékot szór ránk, így Illanó is láthatóvá válik, de lelök magáról, és Macskának repülök, az ölében találom magamat, a fejem a vállán pihen, elvörösödök.-B-Bocsi, M-Macska!...-felpattanok, Illanó után eredünk, egy tetőn kapjuk el. Hmm... Most letesztelhetném, hogy a Kiscicám mennyire is hűséges Hozzám... Felé fordulok, bájos mosollyal lépek elé, megfogom a csengőhét.
-K-Katica?...!-kérdezi döbbenten, kuncogok.
-Ne légy félős, Kiscicám... Csak egy puszika...-elmosolyodik, szenvedélyesen megcsókol, lehunyom szemeimet. Megcsalt. Nem is szereti Marinette-et... Elengedi ajkaimat, megfogja az államat.
-Szép próbálkozás, Hercegnőm...-döbbenten, vörösen nézek rá.-Sosem csalnálak me. Végig tudtam, hogy Te vagy.
-A-Akkor... Mért vártál eddig?
-Mert azt hitted volna, hogy csak Katicát szeretem. De ez nem igaz. Szeretlek. Maszkkal, vagy nélküle... Mindig, Marinette-em...-ismét az ajkaimra tapad, de ezt már viszonozom. Én is szeretlek, te Szerencsés Macska... <3

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Sziasztok, Kiscicák!
Meghoztam a következő Marichat-ot, és már az Adrienette íródik a füzetben. (Nem ez az a menő Marichat, amire gondoltam. Az majd az Adrienette után lesz. Hosszabb, izgisebb, és jobb. ;D) Hmarosan begépelem a Ladynoir-t is, bár arra nem vagyok olyan büszke... Írtam már jobbat is. Na, majd legközelebb. Köszönöm a 3,4 K megtekintést, és a rengeteg csillagot a veretlen 1. hellyel együtt! Köszönöm a sok ötletet a következő novellákhoz! :) Ha tetszett a novella, írd meg kommentben! Jöhet hideg-meleg, örülök nekik. :D
Puszi: Kinga
Viszlát hamarosan, Cicuskáim! :* :3