My dream work /BTS ff/

1.rész - Az első találkozás

Már nagyban készülődtem az esti koncertre, teli energiával, óriási mosollyal arcomon. El se tudtam hinni, hogy ők itt vannak Pesten! Most is ők szólnak a laptopomról, miközben felkapok magamra egy fekete harisnyát, a kedvenc laza nadrágommal, és egy cuki cica smiley-is pólót. Nyár hívén, Pesten még este 8-9 körül is meg lehet sülni, így nem félek attól hogy megfáznék. Derekamig érő egész sötét barna hajam, ami már majdnem fekete csak lóg, nem akarok vele semmit se kezdeni, de a biztonság kedvéért azért a kezemre teszek egy hajgumit ha megunnám, vagy belesülnék. A szekrényemből előkapom a BTS feliratú kis szájmaszkom, megnézem magam a tükörben és elégedetten sétálok át a fürdőszobába. Leakasztva egyik fülemről a maszk szárát, kezdek neki a sminkelésnek. Nem viszem túlzásba az alapozást, úgy is sötét van, nem látszom majd, csak a dedikálásnál, így a veszélyes részeket fedem le. A szempilláim felső tövét kihúzom feketével, tovább húzva a szempillám ívét követve, ezzel is megnyújtva egy kicsit. Enyhe, pirosas ajakbalzsamot viszek még fel és készen állok az ajtóban, az órámra pillantva. Egy pici kis táska van még a hátamon amiben benne van a jegyem, egy kevés víz, meg harapnivaló a biztonság kedvéért. Csodálkoztam a főnökömön, hogy ilyen egyszerűen elengedte a mai napot,sejtelmes vigyorral kitolva irodájából.

~Vissza emlékezés~

Halkan kopogva álltam az igazgató úr irodája előtt, féltem mit fog mondani a kérésemre.
-Gyere be!- hallotam meg a kiabálást bentről amire kicsit összerezzentem, de sóhajtottam egyet és beléptem.
-Jó napot Igazgató úr! –mosolyogva léptem az íróasztala elé, felkészülve a seggnyalásra.
-Szia Lei! Mi járatban erre?- kérdezte kissé mosolygó szemekkel, hamár a szája nem mosolygott.
-Szeretnék kérni valamit Főnök, és remélem hogy megengedi. –azzal megálltam és kissé előre támaszkodtam hogy mellbe dobással győzzek. Tudom gusztustalan, de ez mindig beválik. Oda se figyelt rá, úgy látszik immunis rá, így felegyenesedtem és inkább csak mosolyogtam tovább.
-Bármi is legyen az, mehetsz. – legyintett egyszerűen, nem törődve azzal mit is akartam, de majd kiugrottam a bőrömből.
-Igazgató úr olvas a gondolataimban? El akartam kérezkedni holnapra, ugyanis holnap szombat, és a kedvenceim jönnek ide. –lassan már körbe ért a szám a fejemen, és erre ő is elvigyorodott.
-Nagyon jól tudom Lei, de most már menj! –azzal felállt és kitolt az irodából. –Hétfőn találkozunk! –meg voltam illetődve viselkedésén, de csak megrándítottam a vállam és hazamentem.

~Vissza emlékezés vége~

Csak mosolyogni tudtam azon ahogy viselkedett, miközben már az úti célomhoz tartottam gyalog. Olyan fél órát saccoltam, hogy oda érjek így nem indultam nagyon korán, gondolván én hülye.. Ahogy oda értem leesett állal vettem észre, hogy többen vannak ott mint számítottam rá,de a VIP jegyemmel akkor sem tudnak mit kezdeni, így a megfelelő beléptető kapuhoz sétáltam, oda adtam a jegyem az őrnek, ő leszakította a megfelelő részt, és „Jó szórakozást" kívánva beengedett. Megkeresve a helyem, ránéztem az órámra, és elégedetten néztem hogy tíz perc múlva kezdés. Tűkön ülve vártam a kezdést, majd egyszer csak minden elsötétült és kezdetét vette az áhított koncert.

~2 órával később~

Az egész estét végig sikítozva, meg sírva jöttem ki a nagy tömegből, mikor vége lett, beállni a dedikálósok közé. Itt is elég sokan álltak, hiába volt horribilis ára a jegynek,de szerencsémre haladós volt a sor, így hamar látó távba kerültek a drágák is. Elsőnek a cuki Chimchimet pillantottam meg, épp egy másik fan rakott a fejére valami csúnya, túl díszített hajráfot... majd elhánytam magam, de viccesen nézett ki, ahogy ott cukiskodott benne. Mellette V mosolygott, szokásos téglalap vigyorával. Nem tudtam tovább nézni, túl pici voltam hozzá hogy lássam, meg meg is löktek hátulról, az egyik rajongó tolakodott volna előre.
-Hé! Várj te is a sorodra!-szóltam egy kicsivel hangosabban, mire többen is oda fordították a fejüket, még a fiúk közül is páran,de nem csináltak belőle jelenetet. A lány mögöttem csak bocsánatot kért, és összehúzva várta a sorát.
Nem kellett már sokat várnom, 2 ember volt előttem, utána én jöttem. Már hatalmas vigyorral arcomon, picit lábaimon előre-hátra ringatózva vártam. Végre! Én jöttem és kedves, szívmelengető mosollyal léptem Jimin elé.
-Annyeong! –köszönt kedvesen drága Jiminnie, majd meglepetésére én is koreaiul válaszoltam neki, tökéletes kiejtéssel.
-Anneyong Chimchim! –csak vigyorogva figyeltem meglepődött arckifejezését, miközben leraktam elé a kis jegyzetfüzetem, amin a banda lógója díszelgett.
-Te tudsz koreaiul? –vette el előlem a füzetet majd kinyitva szembe találta magát néhány kedves szóval, meg idézetekkel a számaikból.
-Anya nyelvi szinten beszélem, drága. Már több mint 2 éve. –térdeltem fel a kis színpadra, mert volt egy kis hely az asztal és a színpad széle között, így vele voltam majdnem egy magasságba. Ő erre csak V-re nézett, megkocogtatta a vállát és a fülébe suttogott valamit amit nem hallottam, de TaeTae szeme is mint valami két tányér, akkorára nyílt.
-És mond csak titokzatos, koreai nyelven beszélő leányzó, hogy hívnak? –fordult vissza hozzám Jimin.
-Hisui Lei vagyok. –mondtam a művésznevem, a magyart úgy se tudták volna kiejteni, nem hogy leírni.
-Nem vagy magyar? – kérdezte miközben aláírt, és ő is intézett néhány kedves szót egy üres lapra.
-Letudnád írni ha elmondanám? –válaszoltam kérdéssel kérdésre, ezzel kissé zavarba hozva őt.
-I..igazad van Lei. –rám mosolygott tündéri mosolyával, majd tovább adta Taehyungnak. –Köszönöm hogy itt voltál! –azzal egy szivecskét mutatott felém.
-Szóval Lei.. igaz? –pillanott fel haja rejteke mögül életem szerelme.
-Igen, Lei vagyok, TaeTae. –válaszoltam neki japánul, majdnem folyékonyan.
-Oooh! –pattant fel a székéről meglepetésében. –Ez űrlény! –mutogatott rám, mint valami hihetetlen dologra.
-Ni csak ki beszél! –egy fél mosollyal pillantottam fel rá, majd J-Hope is oda fordult hozzánk, megnézni mi történt.
-Mi a baj TaeTae? –érdeklődő tekintettel nézett rám, és a fiúra oda-vissza.
-Ez a lány tud japánul is.! –még mindig meglepődve de inkább visszaült, mielőtt túl nagy feltűnést kelt, habár már mindegy.
-Hogy micsoda? –értetlenül bámult ránk J-Hope, majd inkább odaköszöntem neki.
-Annyeong Sugoi J-Hope! –majd két ujjamat keresztezve szívet mutattam felé, kacsintva.
-Ez tudja hogyan dobogtassa meg a szívem.. –érzékenyült el egy picit Hoseok, és mintha sírna egy könnycseppet törölt le szeme sarkából.
-És mond csak Lei.. –lehajtott fejjel dorombolt nekem Taehyung –hogy is tudsz te ennyi nyelvet?
-Alien vagyok. –nyújtottam rá a nyelvem játékosan, kikerülve kérdését. Ezen jót nevetett a velem szemben ülő majd átnyújtotta a füzetemet Jungkooknak.
-Szia Lei! - egy édes mosolyt gyűjtöttem be még Jk-tól is,de ő nem firtatott semmit, hanem haladósra vette a figurát, így kerültem Hobihoz.
-Hát itt az én drágám. –borzolta össze a hajam Hoseok.
-Itt bizony J-Hope. –kissé elpirulva próbáltam rendbe szedni a hajam, de hiába, a párás idő és még Hobi is megrendezte, ezért inkább csak hátra fogtam lófarokba, de így is a hátam közepét verdeste, ezért előre vettem.
-Mond csak édes Lei, eredeti a hajad színe, vagy fested? –kérdezte miközben aláírt,és szinte egy egész regényt írt.
-Sajna nem.. –biggyesztettem le ajkaimat – eredetileg sötét szőke vagyok, de olyan semmilyen színe van, a zöld szememhez, hogy úgy döntöttem a barna jobb lenne.
-Elhiheted nekem a szőke is biztos nagyon jól állt. –egy széles mosollyal átadta Jinnek a füzetem, összepacsiztunk, majd átléptem Jinhez.
-Hát ide ért a csodalány. –pillantott rám minden tudóan a legidősebb.
-Hát itt a csodás szakács. –doboltam kissé idegesen az asztal alatt combon, de túl feltűnő lehettem, mert letekintett vállaimra.
-Ne légy ideges édes, nem harap itt senki... talán csak Suga. –ezzel kissé el is húzódott mert Yoongi erre csak vállba boxolta.
-Ne higyj neki, túl aranyos vagyok én ahhoz. –azzal pufi arcocskáit összenyomva csücsörített felém.
-Yoongi-chan akkor se lenne ijesztő, ha ki lenne maszkírozva, és be lenne öltöztetve. –feleltem kissé kuncogva, mire mindketten felnevettek.
-Oh, ha te azt tudnád Lei. –azzal átadta a kis barnának a füzetet.
-Ne hidd el egy szavát se, mindig azt akarja hogy morcosnak tűnjek.
-Mint Grumpy cat? –húztam fel szemöldököm értetlenül.
-Akár.. –azzal egy édes vigyorral ajándékozott meg, és végre eljutottam Namjoonhoz, akinek egy ajándékom volt.
-Látom sikerült összebarátkozni mindenkivel. –egy kedves mosolyt küldött felém, ahogy végig lapozott a füzeten.
-Ez volt a célom a mai napra. –és mint valami kisstílú animében kinyújtott nyelvel és kacsintva néztem rá, amire ő csak felnevetett. –Viszont ha nem haragszol, neked adnám oda az én ajándékom a bandának, és remélem fel tudjátok majd használni egyszer. –azzal félve de átnyújtottam a szöveget amit én írtam az ő zenéiket hallgatva, saját álmaimat beleírva a dalba.
-Mindenképp elfogjuk olvasni Lei, ne aggódj. –mosolyogva rakta zsebre, oda se adva a supportnak, majd átnyújtva a füzetem, megköszöntem hogy itt lehettem, és remélem hogy jönnek még Pestre.

~Otthon~

Fülig érő vigyorral rogytam otthon az ágyamra, a kis jegyzetfüzetemet lapozgatva.
Mindenki aranyosabbnál, aranyosabb üzeneteket írt bele, J-Hope még egy egész verset is írt rólam, mire végeztünk. Kissé pironkodva olvastam el, olyan sorokat írt bele, hogy végül sikítva ugráltam az ágyamon.. hát igen, elkapott a fangörcs. Gondoltam lefürdök hátha lenyugszom, amúgy is holnap vár a házi munka..Erre kissé lenyugodtam,és elszomorodtam, de hamar végeztem az esti rutinommal, és már az ágyban húztam a lóbőrt. 

Remélem tetszett,és nem ugrottam el nagyon a valóságtól, próbáltam ebből és abból is kiragadni egy keveset~ 
Ha bármelyik fiúnak nem tetszene bárkinek is a viselkedése, nyugodtan véleményt lehet írni, én így látom őket a saját szemeimmel :'3 
 Bye,bye~