Főnix lánya

Új szerepben

A hajnal hamar elérkezett, és a város távoli zsivaja behallatszódott. Az üvegen átszűrődő fény egyenesen Aliz ágyára vetült, felébresztve vele a lányt. Hiába próbálta fejét párnájába fúrni vagy a takaró alá rejteni, és pihenni. Nem bírta tovább. Kénytelen volt kikelni kényelmes ágyából.

Az éjjeli szekrényen legnagyobb meglepetésére egy tálca pirítós várta és mellé egy pohár gyümölcslé. Ezek szerint valaki a nélkül járkált a szobájában, hogy azt észrevette volna. Önkénytelenül végig simított torkán.

Elvett egy pirítóst, majd kisétált az erkélyre. Kényelmesen előre dőlve a korlátnak nekikezdet a reggelijének, miközben élénken figyelte az alatta húzódó vidéket.

Még mindig alig tudta elhinni, hogy édesanyja meséi mindvégig igazak voltak, és apja mégse volt olyan bolond, mint ahogy azt gondolták.

Viszont ezzel a ténnyel olyan kérdések támadtak benne, amitől idegené vált eddigi élete. Anyja mellett apja is tudott az átjáróról, és megakarta találni. Talán sikerült is neki.

Ha ez igaz. Akkor nem késlekedhetett, meg kell őt találnia minél hamarabb. Ekkor megremegett a félelemtől. Ismét lejátszódott előtte, ahogy az erdőben az egyik lovas kivonva kardját készült elvágni a torkát. Mi van, ha elkésett és a felderítők rég rátaláltak. Azonnal beszélnie kellett valakivel. Elsőként Tharandiur jutott az eszében, de a következő pillanatban el is vetette. Az a férfi nem csak becsapta, de mióta betette a lábát Sziklavárba elfordult tőle, és ellenségként kezelte, akárcsak Sage aki egy nap alatt kétszer is halálosan megfenyegette.

Elkalandozva a tájon egy kisebb csapatra lett figyelmes, akik éppen a várudvaron gyakorlatoztak, élükön egy ezüsthajú férfivel.

Mind közül ezt a férfit tartotta a legveszélyesebbnek, bár most nem támaszkodhatott másra. A gondolataiban még ott visszhangzottak utolsó szavai. „Mert szűkséged van egy barátra, ha életben akarsz maradni." – egyszerű és lényegre törő. Ahhoz, hogy boldogulhasson egy idegen világban, amiről alig tudott valamit szűksége volt egy szövetségesre.

Bezárta az erkély ajtaját.

A tegnapi ruha költemény után a szolgáló lány, külön kérésre egy sokkal visszafogottabb ruhát készített ki, amit Aliz még egymaga is képesnek tartott felvenni, kisebb nagyobb bonyodalmak árán.

A minta nélküli sötétkék szoknyához, aminek épp, hogy csak az alját húzták fodorba egy egyszerű fehér hosszú ujjú blúz valamint, egy fekete tavaszi mellény párosult. Nem egy kirívó öltözék, de egy követnek megfelelően elegáns. És pont ez volt a cél. Semmilyen esetre nem hívhatta fel magára még ennél is jobban a figyelmet. A varró nő távozása után Írisz még órákon keresztül vele maradt, hogy leckét adjon neki. Sichiria utasítására ugyanis, megkellet tanulnia az udvari etikett alapjait az Összetartozás ünnepéig. Írisz ahhoz képest, hogy csak szolgáló, igen tájékozott, és tanultnak bizonyult. Mindent tudott a nemességről, és azok viselkedéséről.

Aliz utolsó lépésben, copfba fogta rakoncátlan tincseit és mellényére tűzte a kitűzőt. Most minden az ő színjátékán múlt. Sichiria igaz hosszú pórázra engedte, míg az ő szabályai szerint viselkedett.

Mindennel elkészülve, ki tárta a fő ajtót. Az ajtó mellett álló Morien, feltehetően álomból riadva, vigyázzba vágta magát.

- Morien, ha megkérlek, el tudnál vinni Helieatushoz? Beszédem van vele.

- Sajnálom Őexcellenciája, de jelenleg kint gyakorlatozik. – hajtott fejet a fiú. – Amint végeztek oda kísérhetem. Kérem, addig várjon türelemmel.

Aliz az ajkába harapott, nem késlekedhetett.

- Kérlek Morien... Muszáj, beszélnem vele. Azonnal. Nem tűrhet halasztást! –de a fiú elutasítóan megrázta a fejét. Aliz akárhogyan kérlelte, Morien nem tágított.

- Akkor nincs mit tenni. – sóhajtott csalódottan és hátat fordított a fiúnak. - Igazán csodás napunk van, nem de? Vétek lenne idebent tölteni az egész napot. - azzal, nagy lendülettel elindult az ellenkező irányba. - Merre is volt a kivezető út... balra...á megvan most már emlékszem először jobbra, majd egyenesen le a lépcsőn, igaz?

- Kérem, jöjjön vissza! – szólt utána Morien. – Az nem a jó irány. - de Aliz nem törődve vele direkt a rossz irányba ment. A fiú visszautasíthatta, hogy a katonákhoz vezesse, de (ahogy tegnap Sichiria világosan a tudtára adta) azt nem tilthatta meg neki, hogy sétáljon egyet. Akkor, se ha pont ott támad kedve, ahol a katonák is gyakorlatoznak. Még el se érte az első kanyart mikor a fiú feladta és utána sietett.