Hostage

Tizennegyedik fejezet

Tastes so sweet, looks so real...

Emerald

- Ezt eddig is tudtuk, Alex. Ericnek nyílt szándéka, hogy végezzen velem. A kérdés az, hogyan akarja megtenni – magyaráztam idegesen. Destiny arca elsötétült, olyan volt, mintha fejbecsapták volna az igazsággal.

- Azt nem tudom, de nagyon vigyázz magadra, Emerald. Egyre több embere van, akik már a rendőrségi aktákhoz és a biztonsági felvételekhez is hozzáférhetnek – mondta, de nekem addigra már egy újabb gondolatom támadt. A biztonsági felvételek a hotelban... Ha Arthur tényleg Eric csatlósa, akkor bizony hatalmas veszélyben vagyunk. Nem csak én, hanem Destiny és Louis is. Eric már biztosan tudja, hogy közel kerültünk egymáshoz Destinyvel, tehát szinte teljesen biztos, hogy őt akarja bevetni ellenem. Hatalmas gombóc keletkezett a torkomban. Nem hagyhatom, hogy még valakit megöljön miattam. Ezúttal nem. – Minden oké, haver? – kérdezte Alex, látva az elborzadt képemet. Destiny könnyes szemekkel nézett rám, látszólag őt is megrémítette ez az egész.

- Aha. Kösz a segítséget, tesó. Ha bármit megtudsz, azonnal hívj, rendben? Mostantól sokkal jobban oda kell figyelnünk – hadartam, majd egy baráti ölelésben részesítettem őt és karon ragadtam Destinyt, aki még mindig sokkban volt. Még jópárszor megköszöntem Alexnak a segítséget, majd amint Destiny felült mögém, és átölelte a derekamat, amilyen gyorsan csak lehetett, elrobogtam a helyszínről. Az utóbbi pár napban teljesen megfeledkeztem arról, mekkora veszélyben is van az életünk, hogy folyamatos célpontok vagyunk egy őrült számára. Annyira Destiny körül forgott minden gondolatom, hogy szinte el is felejtettem, mennyire gyűlölöm azt az embert. Csak arra tudtam gondolni, hogy a hotelban bármikor ránk támadhatnak, akár alvás közben is lemészárolhatnának. Éppen ezért nem mentem vissza a hotelba, hanem egy erdőt kerestem, messze a város zajától. Mikor már kellő biztonságba értünk a fák közé, megálltam.

- Miért hoztál ide, Harry? Mi a baj? – kérdezte Destiny ijedten. Láttam rajta, hogy nem tudja, hogyan kezelje a helyzetet, de ezért egyáltalán nem hibáztattam. Én sem tudtam, mit kezdjek a dologgal.

- Legutóbb Eric majdnem megölt téged. Ha újabb lehetőséget kap, akkor ténylegesen meg is teszi – magyaráztam neki idegesen a hajamba túrva. – Nem hagyhatom, hogy újból bajod essen. Itt az ideje, hogy megtanítsalak lőni. Holnap reggel pedig bokszolunk. Ígérem, amilyen gyorsan csak lehet, egy gyilkológépet csinálok belőled, ha ezzel meg tudom menteni az életed – hadartam kétségbeesve, mikor is Destiny a számra tette a mutatóujját, ezzel csöndre intve.

- Hé, nyugalom. Eddig is túléltem, nemde? – kérdezte lágyan, miközben óvatosan az arcomra simította mindkét kezét. Szerettem volna hinni neki. De ez most más volt. Teljesen más.

Destiny szemszöge

Mikor Harry elővette a saját fegyverét, én is előhúztam a zsebemből a pisztolyt, amit még a hotelban adott nekem. Bizonytalanul néztem a kezemben tartott gépezetre, de Harry egy bíztató bólintással jelezte, hogy nincs ezzel a dologgal semmi baj. Soha életemben nem használtam még olyan eszközt, amivel egyetlen másodperc alatt ölni lehet, így hatalmas felelősséget éreztem a vállamra csücsülni.

- Hé, nyugi, nem kell megölnöd senkit és semmit... Azt szeretném, hogy meg tudd magad védeni, ha szükség van rá – mondta, mélyen a szemembe nézve. A szívem egy hatalmasat dobbant. Olyan őszinte és védelmező volt, szemeiből ki tudtam olvasni, hogy fontos vagyok neki és ez megmelengette a szívem.

- Rendben. Csináljuk – határoztam el magam hirtelen, és felemeltem a kezemben tartott pisztolyt és egy közeli fára céloztam.

- Hé, hé, hé! – nevetett Harry és inkább kivette a kezemből a fegyvert – Előbb inkább elmagyarázom, hogyan működik – kuncogott, majd magyarázni kezdett a kezében tartott darabról. Sétálás közben rengeteg olyan információt tanultam a fegyverekről, amit egy normál ember soha nem tudna meg, de Harry egyenesen szakértője volt a témának, így nagy figyelemmel hallgattam őt. Olyan jó volt érezni a hangján, hogy valami tényleg boldoggá teszi őt. Az előbbi kiakadása után érezhetően javult a hangulata.