Vámpírnaplók /Atírás Alatt/

6.

Reggel Damon mellkasán ébredtem, egy tincs hajamat birizgálta.
-Reggelt!- nyomot egy puszit a fejem búbjára. Őszintén amikor tegnap hazajöttem nem emlékszek semmire, csak a csókra és a kijelentésén miszerint a barátnője vagyok, másra nem.
-Reggelt!- másztam le rólla. Kiváncsi pillantást vetet rám.-Valami baj van?-
-Miért keltél fel?- ült fel.
-Suli van szóval készülnöm kell!- vettem ki egy pólót a szekrényből. Visszafordultam hozzá.
-Megyek... mindjárt jövök!- eltünt.
-Ok....- húztam fel az egyik szemöldököm. Megvontam a vállam, ruháimmal kimentem. Épp a hugom jött ki pizsiben.
-Mi... Hova mész?- dőlt az ajtófélfának. -Jah te nem tudod... Kettő vagy három hónapig nem kell suliba menni mert újjítják, valami miatt a fél folyosónak leszakadt a plafonja, tegap hívtak engem fel és megnéztük éjfél tájékán a sulit Annával.- egy mosoly terült el az arcán.
-És én erről miért nem tudtam?- akadtam ki. Megvonta a vállát majd elindult a szobálya felé.
-Jól aludtál? Hmmm?- perverz kérdés.
-Jól.- Nem láttam rossznak ha nem fürdök most, inkább visszamentem a szobámba. Damon még mindig nem jött vissza, megvontam a vállam. Ruhámat leraktam a székemre, behuppantam az ágyamba. Melletem a hely besüppedt, mosolyogva fordulok meg.
-Tudtad, hogy nem kell iskolába menni, akkor miért nem szóltál?- nyafogtam, pedig sose szoktam.
-Mert kiváncsi voltam milyen arcot vágsz.- kuncogott alig halhatóan.
-Te romboltad a plafont le, ugye?- néztem rá komoly arcal.
-Mondhatni így is.- puszilta meg a homlokom.
-Szabad tudnom miért?- húztam fel az egyik szemöldököm.
-Azért romboltam, mert az iskola miatt alig látlak. És ha szünetet kaptok akkor sokkal többet lehetek veled!- mosolygott, hirtelen megcsókoltam.
Alexa, először gondolkodj aztán cselekedj. Ne fordítva te hülye!
Meglepetésemre visszacsókolt, miért is lepet meg? Levegő hiány miatt elváltunk. Ziháva dőltem a mellkasára, ugynis rámasztam.
-Miért is kaptam a csókot? Inkább mérgesnek kellene lenned rám!-
-Nem! Amit tettél számomra inkább romantikus volt. Igazat adok neked, mert akkor tényleg alig látlak, de honnan tudtad, hogy összejövünk?- néztem bele jégkék szemeibe. Csókot lehelt az ajkaimra.
-Istenhez imádkoztam, hogy ezt ne feleslegsen kelljen csinálnom, de végül megérte... Na most öltözz fel, elmegyünk a Salvatore lakáshoz!- pattant ki az ágyból velem együtt majd letett.
-Először megkellene kérdeznem An...- mutatóúját a számra rakta.
-Már megbeszéltem vele. Na készülődj!- tesékelt a ruháimhoz. Nem tudtam, nem mosolyogni. Ruhámat felkaptam a helyéről, szaladtam a fürdőbe.

Fél óra alatt kész lettem. Damon a nappaliban dumált Rozett-nek. A lépcsőnél jártam, mikor a hugom felpattant majd ugrálva odejött hozzám. Kérdőn néztem Damonra, az említett személy csak vigyorgott.
-Mivan hugi be vagy sózva?- nevettem fel.
-Igaz, hogy Damon barátnője vagy?- kérdést illetően lefagytam. Nem válaszoltam, felvettem a cipőm és indultam is. Damon egy szempillanás alatt melletem termedt. Aggodó nézésén nem tudtam megálni nem mosolyogni.
-Én akartam volna elmondani, hogy van pasin!- Ő csak vállat vont. Megálltam, lábujhegyre álva megcsókoltam. A kezét a derekamra tette jobban magához húzott. Elváltam tőlle. -Ne itt... Menjünk inkább.- elengedett, én megfogtam a kezét. Meglepődött, majd elmosolyodott.
-Tán baj?- kulcsolta ujjait az enyémre.
-Én egy szóval sem mondtam.- húztam jobban mosolyra a számat válaszán.

Nem kellet sokat gyalogolnunk, hamar odaértünk. A ház régies, hatalmas és szép. Az ajtót udvariasan kinyitotta nekem, belépve sokkal nagyobb volt. Először a nappaliba mentünk, ahol Stefan meg Elena ült a kanapén. A zajra felkapták a fejüket, Stefan boldog arcal ölelte meg fivérét.
-Mit csinálsz Stefan?- tolta el magától Damon.
-Tudod mennyire aggódtam....- felémfordult. -Meg Alexa, bocsáss meg, hogy majdnem letéptem a fejed.- megráztam a fejemet.
-Semmi baj!- mosolyogtam boldogan. Elena odalépet Stefánhoz, szeme lecsúszott még mindig összekulcsólt kezünkre, majd olyan perverzen vigyorgott. Kitéptem a kezemet Demonéból, aki csak egy fura pillantást vetett rám. Majd elvigyorodott, mikor meglátta vörös fejemet.
-Eggyüt vagytok?- jött Elenától a nemkívánatos kérdés. Tőllem csak némaságot kapott.
-Igen!- mondta Damon mintha ez természetes lenne.

—Rozett—

Most nagyon dühös vagyok a nővéremre, kérdést meg se válaszolta. Anna elment dolgozni egyedül vagyok otthon. Unatkozok, elkeztem egy horrorfilmet nézni ami kicsit volt izgalmas. A film vége fele kopogtatott valaki. Lehet meghozták a pizza-t amit rendeltem. Pénztárcámért felmegyek a szobába.
-Mingyárt megyek!- ordítottam le. Elkeztem kutakodni a táskámban hamar meg is találtam. Lerohonok, kinyitom de nem az az a személy van ott, akit én várok.