A sors akarta

5.fejezet

～※ Kita ※～

— Üdv nálunk? Ezt hogy értetted? — kérdeztem zavartan.

— Úgy ahogy hangzott. Üdv nálunk, üdv köztünk! Mivel a "tanítványom" vagy elég sok időt fogsz eltölteni velem és a srácokkal, szóval...

— Várj! Állj! ÉN, a TE csapatod tagja leszek?

Ennél hajmeresztőbb dolgot nem is mondhatott volna. 

Atya. Úr. Isten. Miért? De most komolyan, miért?

— Hát, ja — mondta néhány másodpercnyi hatásszünet után.

— Én szerintem visszalépek. Nem azért, mert ti vagytok a suli rosszfiújai vagy mert rohadt ijesztőek vagytok, csak...

Hoppá, ezt hogy sikerült Kita? Meg akarsz halni?

— Öhm... akarom mondani... mármint nem úgy értettem! Én... jobban járok ha befogom a szám — motyogtam lesütött szemekkel. Tudtam hogy az egész arcom égett.

— Mi vagyunk a rosszfiúk? Menő! — kiáltotta Daisuke és vigyorogva belecsapott Hiroshi feltartott kezébe.

Elképedve figyeltem a csapat vállvonogatásait és a beletörődő arcokat.

— Nem kell félned — Nobuhiko bíztatóan megveregette a vállamat. — Hidd el, senki se fogja nézni hogy kikkel állsz össze.

— Nem állok én össze senkivel! — csattantam fel. Szerintem ez eléggé kétértelműen hangzott.

— Mármint hogy kikkel lógsz — helyesbített egy gyenge mosollyal.

— Így van! Nobuval is ez a helyzet. Mi megyünk, ő jön velünk, a körülöttünk álló emberek meg úgy néznek hogy "ez meg mi a francot keres velük?" — röhögött Hiroshi Daisuke meg hevesen bólogatni kezdett.

Zavartan Nobuhiko felé fordultam. Amikor találkozott a tekintetünk ő csak megvonta a vállát és elővett egy kicsi fekete noteszt a zsebéből.

— Ugye nem? — hördült fel Kurosaki miközben meredten nézte a fekete füzetet. Az arca egy pillanat alatt lesápadt.

— Mi az? — kérdeztem zavartan.

— Nobu füzete! — kiáltotta Daisuke és Hiroshi szinte egyszerre miközben egymás karját fogva elkezdtek hátrálni hogy minnél messzebb legyenek a szemüveges sráctól. Komolyan, mintha az a notesz képes lenne egy közeli világvégére.

— Biztos hogy most akarod? — kérdezte Takahashi-san sóhajtva. Ahogy felé néztem láttam meggyötört arcát. Nobuhiko feljebbtolta feketekeretes szemüvegét és kinyitotta a füzetet. Daisuke, Hiroshi és Kurosaki szinte egyszerre tűntek el, mire feleszméltem már nem is láttam őket. Na mindegy.

— Mi az? Valami halállista? — kérdeztem ezúttal a füzet gazdájától.

— Feljegyzések Daisuke, Hiroshi és Kurosaki eredményeivel kapcsolatban. Valamint benne vannak a botlásaik is. A szüleik rámbízták a fiaikat hogy számonkövessem a jegyeiket — mondta ugyanolyan elgyötört arccal mint amit az előbb Takahashi-sanon láttam.