Skarlát könnyeink

Nem megyek sehová!

Thomas elaludt.
Nem néz ki túl jól , de jobban mint amikor megtaláltam és ez jó jel.

Jobb mint a halál , rosszabb mint az élet.

Kezdtem éhes lenni , de nem tudtam , mit tegyek.
Emlékszem még a mérgezett kására.A keserű teára aminek az ízét még mindíg érzem a számban.
Nem tudom mi lehet a házban , hiszen a konyhában még nem nagyon néztem körül.
Nem szeretném eegydülhagyni Thomast de muszáj valamit ennünk.

Felállok és elindulok az ajtó felé.
De még mielött kimegyek visszapillantok Thomasra.

Majd lemegyek a lépcsőn , le a konyhába.
Kinyitom a szekrényeket , gyorsan csinálom, nem akarok túlzottan sem egyesül időzni sem pedig  Thomast egydül hagyni.

Csak a teához találtam egy két hozzávalót , sót .Mást nem.Sehol sem.
Nem tudom mit fogok tenni.Nem találtam semmi ehetőt sem.

-Magamhoz ragadom őt én nem eresztem el amíg velem nem jön.suttog egy ismerős hang a fülembe.
Lucielle.
Hirtelen hátrafordultam de nem láttam senkit.
Hiába hallottam tisztán a hangot , nem akarom bevallani magaknak.
Inkább ezt is a halucináció rovására írom.
Pont én.Aki nagyon jól tudja , hogy ez a szín tiszta valóság.
Amikor kezdek megnyugodni , meghallom a zongora hanját.
Édes dallamot játszik , de szigorúan teszi.
Miden egyes leütés tisztán élesen hallható.A hangok folyamatosak , mégis különválnak.
Majd elhalgat.

Gyorsan sietek fel a lépcsőn.
-Nem mentheted meg Edith.
Ez a kis hang mégjobban megszaporázta lépteimet.

Thomas ugyan ott feküdt ahogy hagytam.Viszont mind a két kezét mellkasára fektette.
-Edith?hallottam az erőtlen hangot.
-Igen Thomas?siettem oda hozzá.
-Ölj meg Edith és tünj el innen.mondta karcosan.
-Nem Thomas , nem foglak megölni.
-Akkor hagyod , hogy szenvedjek , s majd csak utána haljak meg?
-Én nem szetném , hogy szenvedj , kérlek ne veszélj sokat, látom , hogy fáj.
-Mintha újra érezném a pengét ahogy a belém fúródik.
Ezután letérdeltem az ágy mellé.
-Thomas nincs étel a házban , semmit sem találtam.
- Nem is fogsz.-nyögte , majd köhögésben tőrt ki.
-Hozok borogatást.

Majd így is tettem , kimostam a véres ruhát majd visdzahoztam és a mellkasára fektettem mire ő felszisszent.

Majd leültem mellé az ágyban és vártam , vártam a csodát.
Gondolkodtam , hogyan lehetne túlélni itt.
Majd gondolataim menetéből kiszakított a mellettem ülő.
-Egyszerű , csak vágd el az egyik ütőeremet aztán fuss amíg nem találsz egy szállót , az ágy alatt vam egy kis doboz , benne 15$ , talán annyi elég lesz-köhögött, de folytatta-ennyit sikerült összegyűjtenem az eddigi életben , amit nem a gépre költöttünk , vagy másra.hunyta le jobb szemét.
-Ne-érintettem meg a vállát-ne is gondolj ilyenekre Thomas.Nem öllek meg és nem hagylak itt , Lucielle azt szeretné , hogy meghalj.
-Mi?kérdezte rekedten
-Azt mondta-keztem halkan-hogy nem fogod túlélni.
-Ha Lucielle ezt a helyet választotta mint halott akkor miután én meghalok , akkor te sem fogod túlélni.Kérlek menj , nem kell megölnöd , meghalok magamtól , csak vidd a pénzt-halkult el-és siess.
-Nem megyek sehová Thomas !-mondtam határozottan

-nélküled nem.

Erre a kijelentésmre hirtelen mozdult , felkönyökölt majd felnyomta magát ülőhelyzetbe ahonnann pedig lábra.
-Nem kellene....-álltam fel majd léptem közepebb.
-Ne merj idejönni.mondta.
-De hisz alig állsz.mondtam kétségbeesetten a férjemnek aki a fejtámlába kapaszkodott remegve.
-Akkor mégis mit szeretnél , hogyan menjünk el innen!?
Mert itt nem húzzuk sokáig.mondta rekedten mégis határozottan.
-Nem tudom.
-Hogyan ha állni sem bírok?-kelt ki magából , most hangja a rekedség mellett néha megakadt.Mintha elfogyott volna a levegője hirtelen
-Hogyan sehogy sem tudnánk ketten elmenni inenn , menj jó lesz neked nélkülem!Hogyan ha a semmi közepén vagyunk?!fulladt ki a végére és ismét köhögni kezdett.

Majd leült az ágyra és előrehajolva köhögött tovább.
-Kérlek feküdj vissza.-mentem oda és érintettem meg a vallát.
Mire ő ezt tette , de köhögött tovább.
Majd elemlte kezét a szájától.
De a keze véres volt , vért köhögött.
-Kérlek ne csinálj többet ilyet , nem tesz jót neked.érintettem homlokom az övéhez-kezeimmel közrefogtam csontos arcát-megoldjuk , elmegyünk valahogyan innen.
Erre megfota a  csuklómat.
-Sietnünk kell Edith.suttogta.
Majd lágy csókot nyomtam véres ajkára.
-Hát nem is undorodsz tőlem?
-Miért tenném Thomas? A férjem vagy  csak aggódom érted.

A kín hirtelen oszlik el ,
Amikor mellém térdepel.
S , lágy ajkait ajkaimhoz nyomja,
S ,ujjainkat lassan összefonja.
De amikor messze kerülsz tőlem,
Elmerülök a fájdalom tengerében.